A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32340/2014/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §] Bíró: Antal Regina

éáíööéáíááóíÉőÉőáááéöáíéFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

9.K.32.340/2014/7.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Balatonfüredi Ügyvédi Iroda (cím eljáró ügyvéd: dr. Balatonfüredi Sándor) által képviselt felperes neve. (felperes címe felperes címe.) a dr. Orbán Fanni kormánytisztviselő által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2013. december 17. napján kelt 2927740609 számú határozatát részben, az adóbírság mértékére vonatkozóan megváltoztatja, és az adóbírság összegét 475 000 (négyszázhetvenötezer) forintban állapítja meg.

Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasítja.

A peres eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy - az illetékügyekben eljáró adóhatóság külön felhívására - fizessen meg az államnak 28 500 (huszonnyolcezer-ötszáz) forint kereseti részilletéket.

A le nem rótt 28 500 (huszonnyolcezer-ötszáz) forint kereseti részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú hatóságként eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága a .... számú megbízólevéllel a felperesnél 2011. január - 2011. március időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés megállapításai alapján az elsőfokú hatóság a 2013. július 31. napján kelt 1861705558 számú határozatával a felperes terhére 950 000 forint adókülönbözetet állapított meg, mely teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. A bírságalapot képező jogosulatlan igénylés összege után az elsőfokú hatóság összesen 712 000 forint adóbírságot szabott ki. Döntésének indokolásában a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3), 165. § (1) és (2), illetve 166. § (2) bekezdéseire, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) bekezdésére, 120. §-ára és 127. § (1) bekezdésére hivatkozott. Megállapította, hogy a felperes a tárgyidőszaki bevallásában levonásba helyezte a .... ... által kibocsátott három darab, összesen bruttó 4 750 000 forint összegű számla általános forgalmi adó tartalmát. A számlákon gazdasági eseményként az „...ben végzett szerződés szerinti munkálatok" megnevezés került feltüntetésre. A revízió megállapításai szerint azonban a ....-nek a munkák elvégzésének időpontjában bejelentett alkalmazottja nem volt, a társaság így a munkák elvégzéshez szükséges személyi feltételekkel nem rendelkezett. A társaság ügyvezetője nem tudta továbbá megnevezni a munkát ténylegesen elvégző alvállalkozót, és iratanyag hiányában nem derült fény a munkát ténylegesen elvégző partner nevére sem, így annak ellenőrzésére az adóhatóságnak nem volt lehetősége. Az elsőfokú hatóság rámutatott, hogy ha a felperes a szerződéskötést megelőzően információt gyűjt a .... személyi állományát illetően, tudomással bírhatott volna arról, hogy szerződéses partnerének a munkák elvégzéséhez szükséges szakképzett alkalmazottak nem állnak rendelkezésére. Ennek hiányában azonban a felperes olyan társaságot bízott meg a munkák elvégzésével, amelynél nem álltak fenn az ehhez szükséges feltételek. A fenti megállapításokra figyelemmel az elsőfokú adóhatóság az előzetesen felszámított adó tekintetében a .... által kibocsátott számlák szerinti összegben teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. A jogosulatlanul visszaigényelt összeg után az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) és (2), illetve 171. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozással az adóbírság mértékét az adókülönbözet 75 %-ában határozta meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. december 17. napján kelt számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntésének indokolásában kiemelte, hogy az Áfa tv. és az Sztv. rendelkezései értelmében adólevonási jogot csak és kizárólag az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapoz meg. Amennyiben a számlán feltüntetett gazdasági események bizonyítottan nem a számlán szereplő felek között valósultak meg, úgy a számla tartalmilag hiteltelen. Az alperes kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság kapcsolódó vizsgálatot folytatott le a ....-nél, melynek során a társaság végelszámolója iratanyagot nem bocsátott rendelkezésre, mivel azt a volt ügyvezető nem adta át a végelszámolónak. Az adóhatóság meghallgatta ... ügyvezetőt is, aki a nyilatkozattétel során a kérdéses három számlán feltüntetett munka elvégzését illetően alvállalkozóra, és az alvállalkozó által foglalkoztatott 5-6 emberre hivatkozott, azonban sem az alvállalkozó céget, sem pedig a munkákat elvégző 5-6 személyt nem nevezte meg. A munkákat konkrétan elvégző személyekről a felperesi ügyvezetőnek sem volt tudomása, e körben mindössze arra hivatkozott, hogy a .... bontási, gipszkartonozási és villanyszerelési munkákat végzett, és ...n kívül 3-4 alkalmazott dolgozott a helyszínen. Mindezek alapján a felperes és a .... által rendelkezésre bocsátott adatok alapján a munkákat elvégző személyek kilétét az eljárás során nem lehetett megállapítani. Rögzítette az alperes azt is, hogy a .... által esetlegesen igénybe vett - ám az eljárás során ismeretlenül maradt - alvállalkozókra a felperes megalapozottan nem hivatkozhat, tekintettel arra, hogy a ....-vel kötött vállalkozási szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlákból pedig a közvetítés ténye nem állapítható meg, így a felek adóügyi jogviszonyában irányadó követelményt megállapító Sztv. 3. § (4) bekezdés 1. pontja nem teljesül. Hangsúlyozta, hogy a .... 2011. január - március hónapokra 2 fő magánszemély alkalmazottat jelentett be, melyek közül az egyik (...) épületvillamossági szereplőként, villanyszerelőként, míg a másik (...né) általános irodai adminisztrátorként került megjelölésre. Rámutatott, hogy a vitatott számlák szerinti munkálatok természetes személyek szakmai ismereteket feltételező fizikai tevékenységei, melyeket általános irodai adminisztrátor nem végezhetett, ... pedig egy személyben, figyelemmel a számlázott munkák volumenére is, nem lehetett képes elvégezni. Rögzítette, hogy a számlák tartalmi hitelességéhez nem elegendő pusztán az okiratok kiállítása, a számlázott munkálatokat akkor lehet a .... tevékenységeként megállapítani, ha konkrétan beazonosíthatók a munkákat végző természetes személyek, és e személyek a társasággal valamilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak. Az ellenőrzés tárgyát képező számlák esetében azonban ezen követelmények a felperes által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján, illetve az adóhatóság rendelkezésére álló eszközökkel nem nyertek igazolást. Mivel a rendelkezésre álló adatok alapján a számlák tartalmi hitelessége nem állapítható meg, ezért azok az adólevonási jog gyakorlását nem alapozzák meg. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alperes rámutatott arra is, hogy az adóhatóság nem vonta kétségbe a kivitelezések megtörténtét, így azok helyszíni ellenőrzésére nem volt szükség. Kiemelte, hogy az adóhatósági megállapítások alapját az képezte, hogy a kivitelezést a rendelkezésére álló személyi feltételekkel a .... nem lehetett képes teljesíteni, ily módon a teljesítés számlán írt, felek közötti megvalósulása nem igazolt. Hangsúlyozta, hogy az Art. 2007. január 1. napjától hatályos 54. § (6) bekezdése alapján 2007 februárjától az adózók alkalmazotti létszám adatai megtalálhatók az adóhatóság honlapján. A felperes tehát akkor járt volna el kellő körültekintetéssel, ha a szerződéskötés előtt leellenőrzi a munkavállalói létszám adatokat a honlapon. Szintén ésszerűen elvárható a megrendelőtől az, hogy amennyiben tudomására jut, hogy a szerződéses partner alvállalkozó bevonásával teljesít, akkor észlelje, hogy az általa megkötött szerződésből nem tűnik ki az alvállalkozó bevonásának lehetősége, és az a vállalkozó által kibocsátott számlából sem állapítható meg. Az alperes álláspontja szerint, amennyiben a felperes a fenti intézkedéseket nem mulasztotta volna el, nem került volna abba a helyzetbe, hogy tartalmilag hiteltelen számla alapján számol el levonható általános forgalmi adót. Az Európai Bíróság C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyekben meghozott ítéletére, valamint a Kúria Kfv.V.35.656/2011/6. számú ítéletében foglaltakra hivatkozással rögzítette, hogy a fellebbezésben idézett uniós bírósági ítélet olyan weboldalon került közzétételre, melyen a fellebbezésben idézett részt követően az is megtalálható, hogy az ügyfelek számára továbbra is javasolt, hogy a beszállítók jogszerű működéséről igyekezzenek meggyőződni, hiszen az adóhatóság honlapján nem csak az adószám érvényessége, hanem az alkalmazottak létszáma is lekérdezhető.