A Kúria Pfv.21303/2015/9. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/I. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 355. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXX. cikk] Bírók: Madarász Anna, Molnár Ambrus, Tokaji Mónika Fruzsina

A határozat elvi tartalma:

Az 1959. évi IV. tv. 355. § (1) és (4) bekezdése alapján a biztosító kizárólag a balesettel okozati összefüggésben felmerült kárt köteles megtéríteni. Kártérítés iránti igény előterjesztőjét terheli annak a bizonyítása, hogy a jövedelemveszteségből eredően is felmerült kára. A nem vagyoni kártérítésre való jogosultságot a személyiségi jog sérelme automatikusan nem váltja ki, ahhoz az immateriális hátrány igazolása is szükséges. 1959. IV. Tv. 355. § (1), 1959. IV: Tv. 355. § (4)

***********

Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.V.21.303/2015/9. szám

A Kúria a dr. Telek Zoltán ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű (mindannyian: szám) felpereseknek a dr. Szabó Előd ügyvéd által képviselt alperes neve. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 5.P.25.601/2011. szám alatt megindított perében a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.127/2014/4. számú, 2015. április 2. napján meghozott jogerős ítélete ellen a felperes 2015. július 10. napján 32. sorszámon, valamint az alperes 2015. augusztus 28. napján 33. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelmei folytán tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja azzal a pontosítással, hogy a vagyoni kártérítésben marasztaló rendelkezés összege helyesen 2.848.131 (kettőmillió-nyolcszáznegyvennyolcezer-százharmincegy) forint.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg az alperesnek 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az I. rendű felperes házastársa, a II., III., IV. rendű felperesek édesapja 2009. április 28. napján motorkerékpárjával összeütközött az alperes biztosítottja által vezetett személygépkocsival és a baleset következtében életét vesztette.

Nem vitatottan az alperes peren kívül I. rendű felperes részére 2012. február 29-én megfizetett 2.000.000 Ft, II. III. IV. rendű felperesek részére 2.500.000 Ft nem vagyoni kártérítést, majd 2009. október 21. napján az I. rendű felperes részére további 1.000.000 Ft, a II. III. IV. rendű felperesek részére személyenként további 500.000 Ft nem vagyoni kártérítést (összesen fejenként 3.000.000 Ft-ot), az I. rendű felperes részére továbbá 2009. április 28. napjától havi 10.000 Ft-ot háztartási kisegítő címén és 50.000 Ft halotti tor költségéhez hozzájárulást.

A II. III. IV. rendű felperesek részére a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2009. augusztus 29. napján kelt határozataival fejenként 24.250 Ft árvaellátást, az I. rendű felperes részére pedig 13.000 Ft özvegyi nyugdíjat állapított meg 2009. április 28. napjától kezdődően. A három gyermek után a családi pótlék havi 48.000.-Ft.

A felperesek többször pontosított keresetükben kérték az alperes kötelezését balesetben sérült ruházat címén 89.000 Ft, eltemetett ruhák költsége címén 52.000 Ft, gyászruhák költsége címén 42.000 Ft és ezek után 2009. április 28. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata, háztartási kisegítő címén 2009. április 28. napjától heti 80 órára 1000 Ft/órával számítva havi 80.000 Ft járadék megfizetésére és az után középirányos időtől járó késedelmi kamat megfizetésére. Nem vagyoni kárként az alperes által peren kívül megfizetett fejenkénti 3.000.000 Ft-ot 2.500.000 Ft tőke és kamatai összegében meghatározva, további fejenkénti 5.500.000.-Ft és az után 2009. április 28. napjától járó törvényes mértékű kamata megfizetésére. Tartást pótló járadékként a baleset napjától 2013. december 31. napjáig bezárólag 14.099.138 Ft elmaradt járadék és ennek középirányos idejétől, 2011. szeptember 1. napjától járó törvényes mértékű kamata, míg 2014. január 1. napjától kezdődően havonta 244.062 Ft tartást pótló járadék és perköltség megfizetésére.

Nem vagyoni káraik igazolására kérték igazságügyi pszichológus szakértő kirendelését.

Az I. rendű felperes a háztartási kisegítő járadék igénnyel kapcsolatosan előadta, hogy a néhai jelentős mennyiségű háztartási munkát végzett, hét közben átlagosan napi 2,5 órát, hétvégente pedig átlag 6 órát segített a háztartásban. A család családi házban élt, a ház körüli munkák közepes és nehéz részét a néhai végezte. Halála miatt a ház körüli munkákat az I. rendű felperes kényszerül elvégezni.

A tartást pótló járadék körében előadták, hogy a néhainak jól menő fodrászata volt Budapest II. kerületében. Nem vitatták, hogy a néhai bizonyos köztartásokat nem fizetett meg, illetőleg adózási kötelezettségének sem tett eleget, így 2008-2009. évre vonatkozó személyi jövedelemadó-bevallást nem nyújtott be. Erre figyelemmel álláspontjuk szerint jelen ügyben kizárólag a statisztikai adatok és a családi költségvetés alapján lehet meghatározni a néhai jövedelmét, mivel erre a néhai adóbevallásai alkalmatlanok.

A tartást pótló járadék alapját képező jövedelemre vonatkozó számításukat a KSH ötfős családra vonatkozó létminimum adatai, a gépkocsi havi 34.055 Ft lízingdíja, a gépkocsi használat és fenntartás havi 57.800 Ft költsége alapján határozták meg, abból levonva az I. rendű felperes által elért 70.768 Ft havi jövedelmet, a férjre eső létminimumértéket, továbbá az özvegyi nyugdíj és árvaellátás összegét.

Az alperes ellenkérelmében kérte a felperesek keresetének elutasítását és a felperes perköltség viselésére kötelezését. Álláspontja szerint a felperesek teljes kárát a per előtt megtérítette. A balesetben sérült ruházat és eltemetett ruházat összegszerűségét bizonyítottság hiányában vitatta. A gyászruhák 42.000 Ft-ban megjelölt költségét nem vitatta. A nem vagyoni kárként általa kifizetett fejenként 3.000.000 Ft összeg álláspontja szerint megfelel az ítélkezési gyakorlatnak. A háztartási kisegítői járadékkal kapcsolatosan előadta, hogy a felperesek 2010. február óta egy első emeleti társasházi lakásban laknak, így az I. rendű felperes által előadott tevékenységek biztosan nem merülnek fel. Amennyiben ennél magasabb összegű járadékra tart igényt, akkor a ténylegesen, rendszeresen felmerülő költségeit bizonyítania kell. A tartást pótló járadék körében előadta, hogy a felpereseknek igazolniuk kell az I. rendű felperes baleset előtti egy évben elért jövedelmét, az elhunyt személy baleset előtti egy éves jövedelmét, majd igazolni kell, hogy az I. rendű felperes a baleset óta milyen jövedelmet ért el, az özvegyi nyugdíj összegét, illetve az árvaellátás összegét. A tartást pótló járadékra való jogosultságot, illetve annak összegét csak ezen adatok birtokában lehet meghatározni. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.019/2011/5. számú ítéletére, mely szerint csak és kizárólag az adóbevallásban feltüntetett jövedelem szolgálhat alapul a jövedelemveszteségi és tartást pótló kártérítés alapjául. Alkotmányos, illetve Alaptörvényi kötelezettség a közterhekhez való hozzájárulás. Ennek elmulasztása tisztességtelen, jogellenes és felróható magatartás, ilyen magatartásra előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Előadta, hogy a néhainak a peradatokból is megállapíthatóan 10.000.000 Ft feletti tartozása volt kimutatható, adóbevallást nem nyújtott be, járulékokat nem fizetett. A hitelekből, be nem fizetett közterhekből fenntartott életszínvonalat nem lehet tartást pótló járadék alapjául elfogadni. Emellett az I. rendű felperestől elvárható, hogy legalább a mindenkori minimálbért megkeresse.