A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21101/2015/8. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (2) bek.] Bírók: Kepesné dr. Bekő Borbála, Lukács Zsuzsanna, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.21.101/2015/8-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Matuz és Tercsi Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Matuz Norbert ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, dr. II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű, dr. III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III. rendű és dr. IV.rendű felperes neve (IV.rendű felperes címe) IV. rendű felpereseknek, a Dr. Sás Tamás Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Sás Tamás ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. június 5. napján meghozott 17.P.25.803/2014/8. számú ítélete ellen az alperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesek részére 15 nap alatt személyenként 4.760 (Négyezer-hétszázhatvan) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy külön felhívásra az állam javára fizessenek meg személyenként 900 (Kilencszáz) forint kereseti illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 39.600 (Harminckilencezer-hatszáz) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az irányadó tényállás szerint a peres felek a ... utca ... szám alatti társasház lakói. A társasház 2014. május 28. napján tartott közgyűlése által hozott egyes határozatok érvénytelenségének a megállapítása iránt az alperes pert kezdeményezett a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 5.P.XI.23.329/2014. számon, mely perben az alperes, csatolta a társasház 2014. május 28. napján tartott közgyűléséről általa készített hangfelvétel leiratát. A hangfelvétel készítéséhez a felperesek nem járultak hozzá. Az alperes a Budapesti Rendőr-főkapitányság ... Rendőrkapitánysága előtt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett magánokirattal való visszaélés miatt.

A felperesek a kereseti kérelmükben kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 2:51. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy az, hogy a ... utca ... szám alatti társasház 2014. május 28. napján megtartott közgyűléséről a többi tulajdonostárs, köztük a felperesek hozzájárulása nélkül, hangfelvételt készített az alperes és azt más peres eljárásban is felhasználta, ezáltal megsértette a Ptk. 2:48. § (1) bekezdésében rögzített a képmáshoz és a hangfelvételhez való jogukat. Utaltak továbbá a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés b) és d) pontjaira, valamint a Ptk. 2:52. §-ára is, mely utóbbi jogszabályi hely alapján személyenként 100.000, mindösszesen 400.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérték az alperes kötelezését, valamint a perköltségeikben történő marasztalását.

Kereseti kérelmük indokául előadták, hogy nem kétséges a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében, hogy hangfelvétel készítéséhez az érintett személy hozzájárulása szükséges. Utaltak a korábbi bírói gyakorlatra is, melyet az új Ptk. a normatív szabályozás szintjére emelt. A sérelemdíj mértékének megállapítása során kiemelték, hogy a közgyűlés valamennyi résztvevőjének a személyiségi jogát megsértette az alperes.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, kérte a felperesek perköltségeiben történő marasztalását is. Előadta, hogy megfelel a valóságnak az, hogy a közgyűlési határozatok érvénytelenségének a megállapítása iránt a BKKB előtt pert kezdeményezett, azonban ennek, valamint a hangfelvétel leírásának az oka elsősorban az, hogy a törvényes jogainak a megóvása végett, a valóság bizonyítása érdekében igazolni tudja az ott elhangzottakat, ugyanis a közös képviselő által készített és a jegyzőkönyv hitelesítők által aláírt jegyzőkönyv tartalma eltér a közgyűlésen elhangzottaktól, ezért magánokirat-hamisítás bűncselekménye miatt feljelentéssel is élt. Nem vitatta, hogy a felperesek megkérdezése nélkül készítette a hangfelvételt azonban jelentőséget tulajdonított annak is, hogy joggal való visszaélés a részéről nem történt. Álláspontja ugyanis az, hogy a hangfelvétel felhasználására lényégeben a társadalmi rendeltetésével összhangban került sor. Abban az esetben is, ha és amennyiben a felperesek személyiségi jogának a megsértése megállapítható lenne, az ő felróhatósága megkérdőjelezhető.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében az alábbi rendelkezéseket hozta. Megállapította, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy a ... utca ... szám alatti társasház 2014. május 28. napján tartott közgyűléséről a felperesek hozzájárulása nélkül hangfelvételt készített, megsértette a felperesek hangfelvételhez való jogát. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül semmisítse meg a hangfelvételt, továbbá fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül személyenként 70.000 forintot és egyetemlegesen 21.880 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperesek kereseti kérelmét elutasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a kereseti kérelem részben alapos, melyről a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (későbbiekben: Pp.) 206. § (1) bekezdése, 164. § (1) bekezdése és 163. § (2) bekezdése szerint rendelkezett. Alkalmazandó törvényi rendelkezésként hívta fel továbbá a Ptk. 2:43. §. g) pontját, valamint a 2:48. § (1) bekezdését. Mindenek előtt arra hivatkozott, hogy egyező előadás a peres felek részéről, hogy a felperesek hozzájárulása nélkül készítette a társasházi közgyűlésen az alperes a hangfelvételt, mellyel nem vitásan megsértette a felperesek hangfelvételhez való személyiségi jogát, továbbá az sem kétséges, hogy maga a hangfelvétel nem került felhasználásra, hanem csupán a leirata. Rögzítette ugyanakkor, hogy a leírtaknak a bírósági, rendőrségi eljárásban történő becsatolása egyfajta felhasználásnak minősül. Utalt a bírói gyakorlat felhívásával arra, hogy a valótlan tényállítás bizonyítására még a jogosult hozzájárulása nélkül készült hangfelvétel is felhasználható. Megállapította, hogy a perbeli hangfelvétel leiratának polgári perben, illetőleg rendőrségi eljárásban való felhasználása jelen esetben nem valósít meg személyiségi jogi jogsértést. A felperesek keresetét a leirat felhasználása körében a jogsértés megállapítása és a hangfelvételről készült leirat valamennyi példányának megsemmisítése iránti előterjesztett kérelem vonatkozásában elutasította. Elutasította továbbá a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés b) pontja alapján a további jogsértő magatartástól való eltiltását az alperesnek, ugyanakkor kötelezte magának a hangfelvételnek a megsemmisítésére. A Ptk. 2:52. § (1) és (2) bekezdése alapján rögzítette a sérelemdíj fizetésére való kötelezés általános jogszabályi rendelkezéseit, ennek keretében azt, hogy a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének a bizonyítása nem szükséges, a (3) bekezdés értelmében rögzítette, hogy a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset összes körülményeire tekintettel mérlegeléssel határozza meg. A hangfelvétel felhasználásának a felperesek személyiségi jogait érintő hátrányait illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek nem bizonyították az eljárás során azon vélekedésüket, hogy az a környezetükre, avagy a szakmai életpályájuk szempontjából hátrányos volna. Bizonyítási indítványt sem terjesztettek elő, azonban ennek hiánya a sérelemdíj mértékének a meghatározásakor nem releváns. Összességében mérlegeléssel határozott az alperes által sem vitatottan felperesi beleegyezés hiányában készített hangfelvétel rögzítéséből eredő személyiségi jogi jogsértés folytán fizetendő sérelemdíjról. A perköltségek viseléséről 70%-os felperesi pernyertességi arány figyelembevételével döntött.