A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40566/2017/3. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 221. §, 239. §, 253. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 22. §] Bírók: Bleier Judit, Koday Zsuzsanna, Pusztai Anita

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Soróczki-Pintér Beáta jogtanácsos (fél címe 1.) által képviselt felperes neve (fél címe 1.) felperesnek a Dr. Vargha Balázs Ügyvédi Iroda (fél címe 2; ügyintéző: dr. Vargha Balázs ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen felelősség megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. június 22-én kelt 24.G.40.079/2016/31. számú ítéletével szemben az alperes 32. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja;

kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból és 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési illetékből álló együttes első- és másodfokú perköltséget;

megállapítja, hogy az 59.700 (Ötvenkilencezer-hétszáz) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a saját vagyonával korlátlanul felel a B.-É. Kft.-nek a ...-tal szemben fennálló 995.734 forint kötelezettségéért, egyúttal kérte az alperes kötelezését a tartozás megfizetésére a B.-É. Kft.-vel szemben lefolytatott kényszertörlési eljárás időpontjában hatályos Ctv. 118/A. § (3) bekezdése alapján.

A keresete indokául arra hivatkozott, hogy 2012. április 20-án végrehajtási eljárást kezdeményezett a B.-É. Kft. adózóval szemben összesen 995.734 forint követelés behajtása érdekében. A végrehajtási eljárás során megállapítást nyert, hogy az adós társaságnak ingó és ingatlan vagyona nincs, a bankszámlájára kiadott hatósági átutalási megbízásokból mindösszesen 15.266 forint folyt be. A 2012. november 20-i helyszíni eljárás során a végrehajtók megállapították, hogy a cég székhelyén nem található, a végrehajtási eljárás eredménytelen volt.

A Fővárosi Törvényszék Cégbírósága a 2014. augusztus 18-án jogerőre emelkedett végzésével a B.-É. Kft.-t megszűntnek nyilvánította és elrendelte vele szemben a kényszertörlési eljárás megindítását. Az adóhatóság a kényszertörlési eljárás során a 995.734 forint összegű követelését bejelentette. A Fővárosi Törvényszék Cégbírósága a 2015. május 20-án kelt és 2015. június 9-én jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós társaság kényszertörlését.

A cégnyilvántartás adatai alapján az alperes a B.-É. Kft. többségi befolyással rendelkező tagja és ügyvezetője volt 2011. július 27-től 2012. június 1. napjáig. A társaságban fennálló 400.000 forint névértékű üzletrészét 2012. június 1-jei hatállyal néhai L. Z. részére értékesítette 400.000 forint vételár ellenében. A felperes álláspontja szerint az alperes az üzletrész átruházásakor rosszhiszemű volt, mert néhai L. Z. részére úgy értékesítette az üzletrészét, hogy nem tájékoztatta a vevőt a társaság tartozásáról, továbbá a folyamatban lévő végrehajtási eljárásról. Az alperes a végrehajtási eljárás megindulását követően szabadulni szeretett volna a tartozásától, így rosszhiszeműen, a vevő megtévesztésével, továbbá a hitelezői érdekek figyelembevétele nélkül ruházta át az üzletrészét a vevőre. Állította továbbá, hogy az alperes korlátozott felelősségével visszaélt, mert az adós társaság bankszámlájára 72.553.552 forint jóváírás érkezett, amelyből az alperes több részletben 43.160.000 forintot kivett, ugyanakkor a társaság adófizetési kötelezettségének nem tett eleget.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Vitatta, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt jog alkalmazható a perbeli esetben.

Vitatta azt is, hogy korlátolt felelősségével visszaélt és az üzletrész átruházásakor rosszhiszemű volt. Arra hivatkozott, hogy 2011. augusztus 1. és 2012. május 29. napja közötti időszakban a cég bankszámlájáról felvett összegeket építőanyagok vásárlására fordította és a cég tartozásairól tájékoztatta L. Z..

Előadta, hogy 2012. május 31-i hatállyal az adóhatóság végrehajtási joga a cégnyilvántartásba bejegyzésre került, ettől kezdve arról mindenki értesülhetett.

A Fővárosi Törvényszék a 2017. június 22-én kelt 24.G.40.079/2016/31. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a saját vagyonával korlátlanul felel a felperes B.-É. Korlátolt Felelősségű Társasággal szemben fennálló 995.734 forint követelése erejéig. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon fizessen meg a felperesnek 995.734 forintot, valamint 49.700 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy a magyar államnak, az adóhatóság külön felhívására fizessen meg 59.700 forint kereseti illetéket, továbbá rendelkezett arról, hogy a felek a felmerülő egyéb költségeiket maguk viselik.

Az ítélete indokolásában abból indult ki, hogy a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjától függ, hogy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) mely időpontban hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. 2014. július 1. napja előtt a keresetindításra nyitva álló 90 napos jogvesztő határidő a kényszertörlés jogerős lezárásától kezdődött, 2014. július 1. napjától a jogvesztő határidő a cégbíróság törlést elrendelő jogerős végzése Cégközlönyben történő közzétételének időpontjától számítandó. Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény (Mód. tv.) 112. §-val beiktatott 118/A. § (3) bekezdésének új szabályait is a 2014. július 1. napjától indult kényszertörlési eljárásokhoz kapcsolódóan rendelte alkalmazni.

Megállapította, hogy jelen ügyben a kényszertörlési eljárás elrendelésére az adós társasággal szemben a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága 2015. május 20-án kelt Cg.01-09-966421/21. számú végzésével került sor, ezért a jelen ügyben a Ctv. 118/A. §-nak ezen időpontban hatályos rendelkezései az irányadóak.

A Ctv. 118/A. § (3) bekezdésének idézését követően annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes az adós társaság tagja volt, és a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át üzletrészét. A lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alperes rosszhiszeműségét támasztja alá, hogy az adásvételi szerződésben nem tájékoztatta a vevőt a társaság tartozásáról és a végrehajtási eljárásról, holott erről tudomással kellett bírnia. Az adós társasággal szemben elrendelt végrehajtás közzétételének időpontja 2012. június 14-e volt, így megalapozatlanul hivatkozott az alperes arra, hogy 2012. május 31. napjától a nyilvános cégadatokból a vevő az adós társaság tartozásairól, a végrehajtási eljárás megindításáról tudomást szerezhetett. Az alperes vitatásának hiányában bizonyítottnak találta, hogy az alperes a társaság bankszámlájáról több részletben 43.160.000 forintot vett fel, ebből az összegből a felperes felé fennálló adótartozását nem egyenlítette ki, a hitelezői érdeket nem vette figyelembe. Megállapította továbbá, hogy az alperes, mint ügyvezető, vezető tisztségviselői megbízatása időtartama alatt a társaságot terhelő beszámoló közzétételi kötelezettségének sem tett eleget, így rosszhiszeműségét erre tekintettel is vélelmezni kell. Az alperes ugyanakkor a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a kimentés körében őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, nem tudta bizonyítani, hogy jóhiszeműen járt el, hogy a folyószámlájáról felvett összegeket teljes mértékben a cég működésére fordította. Figyelemmel arra, hogy a Ctv. 118/A. § (3) bekezdésén alapuló per eljárásjogilag egy lépcsős marasztalási per, ezért a felelősség megállapításán túlmenően az alperest marasztalta a felperes felé fennálló tartozás összegében.