A Kúria Mfv.10565/2018/4. számú precedensképes határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 91. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Az Mt. 91. § b) pontja szerinti készenléti jelleg megítéléséhez általában szakértő igénybevétele nem szükséges. 2012. I. Tv. 91. § b)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.III.10.565/2018/4.

A tanács tagjai: Dr. Zanathy János

a tanács elnöke

Dr. Farkas Katalin

előadó bíró

Dr. Magyarfalvi Katalin

bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Németh Tünde ügyvéd

Az alperes: Pénzügyminiszter

Az alperes képviselője: jogtanácsos

A per tárgya: munkaügyi hatósági határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma:

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.145/2017/24.

Rendelkező rész

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.145/2017/24. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felperes köteles megfizetni 130.000 (egyszázharmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Tényállás

[1] A Zala Megyei Kormányhivatal Zalaegerszegi Járási Hivatala a 2017. április 10. napján kelt ... számú elsőfokú határozatával a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 4. § (1) bekezdése alapján a 2015. október 1-től 2015. december 31-ig tartó időszak tekintetében lefolytatott ellenőrzési és bizonyítási eljárás eredményeképp a határozat 4. pontjában feltárt szabálytalanság elkövetése miatt a felperest, mint munkáltatót 1.300.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, egyben a Met. 6. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte 47 fő vonatkozásában a teljes napi munkaidőre vonatkozó törvényi előírások betartására. A Met. 6. § (1) bekezdés h) pontja alapján megállapította, hogy a felperes megsértette 41 fő munkavállaló vonatkozásában a rendkívüli munkavégzés időbeli korlátjára vonatkozó jogszabályi előírásokat, továbbá 49 fő munkavállaló részére nem adta ki tárgyévben a 2015. évi fizetett szabadságot. A Met. 6. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte a felperest - az indokolásban nevesített - 38 fő munkavállaló részére a 2015. október 1-től december 31-ig tartó munkaidőkeretre vonatkozóan a munkaidőkereten felül teljesített rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megfizetésére. A határozat indokolása szerint a vizsgálattal érintett időszakban a felperes a ..., ... szám alatti telephelyen 47 fő munkavállalót foglalkoztatott értékszállító gépkocsivezető személy- és vagyonőr, értékszállító személy- és vagyonőr, ATM gépkocsivezető személy- és vagyonőr, ATM értékkezelő személy- és vagyonőr, valamint értéktáros készenléti jellegű munkakörben 11 óra teljes napi munkaidő meghatározása mellett, három havi munkaidőkeretben. A megjelölt munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók munkaköre nem tekinthető a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 91. §-a szerinti készenléti jellegű munkakörnek. Az alperes értékelte a felperesnél (hatályos) Kollektív Szerződést, az "Értékelés és tanulmány a ...-nél foglalkoztatott értékszállító személy- és vagyonőr, gépjárművezető és ATM értékkezelő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók készenléti jellegű munkavégzésének vizsgálatáról" című dokumentumot (továbbiakban: Tanulmány), a munkáltatói nyilatkozatokat. A hatóság álláspontja szerint a jogalkotó nem határozott meg olyan időszakot, amelyen belül a teljes munkaidőhöz viszonyítottan kellene vizsgálni az adott munkafolyamat megterhelhetőségét, ezért ha a napi munkaidőn belül vannak olyan munkafázisok, amelyek kiemelt pszichés megterheléssel járnak már nem minősíthető készenléti jellegűnek az adott munkakör; a végzett munka jellege, a folyamatos figyelés, a fegyverviselés felelőssége következtében a közlekedéssel töltött idő, a helyszínen várakozás, az érték átadás-átvétel ideje stb. nem tekinthető rendelkezésre állási időnek. A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiéniás alkalmasság orvosi vizsgálatáról szóló 33/1998. (VI.24.) NM rendelet (továbbiakban: NMr.) 4. és 5. számú mellékletei szerint az értékszállítás, értékkezelés fokozott pszichés megterheléssel jár, fokozott koncentrációt igényel a munkavégzés teljes tartama alatt, mely stresszhelyzetet a munkavállalónak kell kezelni, de a stresszhelyzet annak kezelésétől függetlenül fennáll. A Kúria Mfv.III.10.719/2013/3. számú végzéséből, a Tanulmány IV. fejezet 5. pontjában meghatározott, a pszichológiai megterhelés összetevőinek felsorolásából azt a következtetést vonta le, hogy a vizsgálattal érintett munkaköröket a fokozott pszichés megterhelés jellemzi; a munkavállalók nem állnak a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül a felperesi munkáltató rendelkezésére; a munkakezdés tervezhető, a munka befejezés időpontja rendszeresen változik, így a munkavégzés ideje változó.

[2] A határozat indokolása szerint az általános teljes napi munkaidő figyelembevételével 41 fő munkavállaló az Mt. 109. § (1)-(2) bekezdése, 135. § (3) bekezdése rendelkezései megsértésével a legfeljebb 300 óra rendkívüli munkaidőt 66-625 órával meghaladóan végzett munkát 2015. évben. A felperes az Mt. 123. § (1), (4)-(6) bekezdései megsértésével 49 fő munkavállaló részére 1-17 szabadságnapot nem adott ki; a felek nem kötöttek megállapodást a pótszabadság esedékesség évét követő kiadásáról és felperes nem igazolt olyan kivételesen fontos gazdasági érdeket vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállását, amely miatt a Kollektív Szerződésben foglaltak szerint a 2015. évben ki nem adott szabadságnapokat 2016. március 31-ig adhatja ki. A felperes a vizsgált időszakban nem fizetett 38 fő munkavállaló részére a munkaidőkereten felül teljesített rendkívüli munkavégzés után bérpótlékot, mely arra vezethető vissza, hogy az érintett munkavállalók munkakörét készenléti jellegűnek tekintette. A munkáltató téves álláspontja miatt a munkaidőkereten felül végzett munka után a szabadidőt a következő munkaidőkeret végéig nem adta ki, a munkaszerződésben 11 órás teljes napi munkaidőt, valamint háromhavi, három hónap átlagában 240 óra/hó munkaidőkeretet állapított meg az Mt. 143. § (2) bekezdésébe ütközően.

[3] Az alperes a 2017. június 13. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát azonos jogi indokolással helybenhagyta.