A Kúria Pfv.21148/2013/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A bírósági jogkörben okozott kár megállapításának feltételei.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.148/2013/4.szám

A Kúria a Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hidasi Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek a Szecskay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szecskay András ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 31.P.24.819/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.626/2012/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. január 29. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a Ptk. 349. § (3) bekezdésére alapított keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes a 2010. június 23-án VB.10/2008. számon hozott ítéletében csak részben adott helyt a keresetének; megalapozatlannak találta az évi 30%-os késedelmi kamatra vonatkozó keresetét, és kára a megítélt és követelt kamat különbségében jelentkezik. Hivatkozott arra, hogy az alperes, mint választottbíróság a rendes bíróság helyett járt el, ezért a Ptk. 349. §-a alapján a kártérítési felelőssége megállapítható, arra is figyelemmel, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, mert fellebbezéssel nem élhetett az 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) alapján, az érvénytelenítési per pedig nem tekinthető rendes jogorvoslatnak. Tévesen állapította meg az alperes, hogy a 30%-os mértékű késedelmi kamat csak az ügyfél késedelmére irányadó, és ennek bizonyítására csatolta az alperes egy másik tanácsa által utóbb, más ügyben hozott döntését, amelyben a késedelmi kamat tekintetében 30%-os mértéket állapított meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy az alperes jogerős ítéletet hozott, annak jogereje kihat a jelen perre is. A jogvita elbírálására a bíróságnak nincs hatásköre, illetve a Ptk. 349. §-ában foglalt feltételek sem állnak fenn, mert az a rendes bíróságok kártérítési felelősségére korlátozódik. A kártérítési per bírósága a sérelmesnek tartott ítéletet nem bírálhatja felül. A felperes nem vette igénybe a jogorvoslati lehetőséget, amely az adott esetben rendes jogorvoslat volt a felperes számára, az alperes ítéletének érvénytelenítése. Hiányzik az alperes oldalán a jogellenesség is, és az alperes tanácsa nem volt bizonytalan abban a kérdésben, hogy a 30%-os mértékű késedelmi kamat a felperesnek nem jár.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes részéről nem állapítható meg kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes magatartás. Rámutatott arra, az alperes bár nem minősül hatóságnak, ítélkező tevékenysége folytán közhatalmat gyakorol, jogszabályi felhatalmazás alapján bírósági jogkörben jár el, ezért az általa okozott károk megtérítése iránt perelhető. Utalt arra, hogy a Vbt. 54. §-ában szabályozott rendkívüli jogorvoslat nem minősül a Ptk. 349. §-ában megjelölt rendes jogorvoslatnak, ezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes ilyen érvénytelenítési pert nem indított. Károkozó magatartásként a jogszabállyal ellentétes tartalmú ítélet meghozatala értékelhető, az adott perben is sérelmezett téves jogalkalmazás esetén - a tevékenység értékelő, mérlegelő, jogszabályokat érintő jellege folytán - csak a kirívó jogalkalmazási tévedés alapozhat meg kártérítési igényt. A kártérítés nem szolgálhat az ítélet elleni további jogorvoslatként. Az alperes ítélete esetén szűkebb körű a jogorvoslat igénybevétele, ezért az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy ennek az az oka, hogy a felek tudatosan vállalták a választott bíróság döntésének egyfokúságát, ebből pedig következik az is, hogy az ítélet Vbt-ben nem szereplő okok miatti vélt, vagy valós jogszabállyal ellentétes volta, mint vélt, vagy valós jogalkalmazási tévedés esetén sincs lehetőség kártérítésre. A Ptk. 349. §-a rendes jogorvoslat hiánya nem tágítja, hanem szűkíti a kártérítés lehetőségét a rendes bírósági eljáráshoz képest az alperes eljárásánál, éppen az eljárás önkéntessége, szerződésben vállalt egyfokúsága folytán. A felperes több jogszabálysértésre hivatkozott, így iratellenességre, téves szerződés értelmezésre, téves Ptk. értelmezésre. Jogalkalmazói mérlegelés tárgyát képező tevékenység annak megállapítása, hogy a Kondíciós Listában szereplő 30%-os késedelmi kamat csak az ügyfél késedelmére vonatkozik. Mivel ez az ügyfélre vonatkozó díjak között szerepel, ezért nem tekinthető nyilvánvaló jogalkalmazási tévedésnek az, hogy az alperes akként értelmezte a kamatról szóló kikötést, hogy az csak az ügyfél késedelemre vonatkozik. Az ilyen szerződésértelmezés vitatása tartalmilag túllép a Vbt-ben írt érvénytelenítési okok körén, ezért tartalmilag kártérítési keresetként meg nem engedett jogorvoslat. A felperes által hivatkozott, az alperes más tanácsa által hozott ítélet döntésével kapcsolatban pedig rámutatott arra, hogy a két tanács másként értelmezte a Kondíciós Listában foglaltakat, azonban az eltérő értelmezés önmagában nem jogellenes magatartás, kirívó jogalkalmazási tévedés, ezért ez alapján nem állapítható meg.