EH 1999.11 I. Ha a büntetőjogi felelősség eldöntése polgári jogi előzetes kérdéstől függ, és azt polgári perben hozott jogerős ítélet nem bírálta el - az ún. státus-perre tartozó kérdésektől eltekintve -, a bizonyítási eljárás lefolytatása után a büntetőügyben eljáró bíróságnak kell elbírálnia [Be. 169. § (2) bek.].
II. Sikkasztás miatt emelt vád esetén ilyen előzetes kérdés lehet az, hogy a terhelt az eredetileg rábízott idegen dolgon időközben, még mielőtt azzal sajátjaként nem rendelkezett, szerződés alapján vagy egyébként a polgári jog szabályai szerint tulajdont szerzett-e [Ptk. 296. §].
Az előzetes kérdés elbírálatlanul maradása az ítélet megalapozatlanságát és törvénysértő megállapítását eredményezheti [Be. 239. § (2) bek.].
III. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított megalapozatlan tényállás is irányadó; a Legfelsőbb Bíróságnak ilyenkor is a megállapított tények alapulvételével kell eldöntenie, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak [Be. 284. § (1) bek. a) pont, 291. § (1) bek. a) pont].
A megállapított tényállás a következő:
A terhelt - mint az N. Kft. ügyvezető igazgatója - 1990. december 17. napján az R. Kft.-től egy LIAZ típusú tehergépkocsit és egy pótkocsit vett lízingbe. A lízingszerződés szerint a lízingelt járművek a lízing 24 hónapos időtartamának a lejártával "a szerződés mellékletében részletezett lízing-díjtérítéssel kerülnek" a lízingbe vevő kft. tulajdonába. A lízing időtartama 1992. december 29. napján járt le.
A terhelt az 1992. július 5. napján esedékes lízingdíjból 354554 forintot, az 1992. október 5. napján esedékes lízing-díjból 447338 forintot nem fizetett meg a R. Kft. részére, ezen díjrészletekkel kapcsolatban beszámítási kifogásra hivatkozott. Az R. Kft. több ízben eredménytelenül szólította fel a terheltet a lízingdíjak kifizetésére.
Mivel a gépjárművek lízingdíját a terhelt nem fizette meg az R. Kft.-nek, a két gépjármű - a lízingszerződés értelmében - nem került a terhelt, illetve a terhelt kft.-jének a tulajdonába. A terhelt ennek ellenére 1993. december 30-án a lízingelt gépjárműveket, mint a sajátját 1200000 forintért eladta. A járművek forgalmi értéke az eladáskor 1700000 forint volt, az okozott kár nem térült meg.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt csak polgári perben hivatkozhatott volna arra, hogy neki az R. Kft.-vel szemben anyagi követelései vannak és polgári perben élhetett volna beszámítással; büntetőjogi szempontból a beszámítási kifogás értelmezhetetlen; a terhelt kft.-jének a tulajdonszerzéséhez a lízingdíj megfizetése, mint együttes feltétel hiányzott, ennélfogva a terhelt az idegen gépjármű eladásával a sikkasztást elkövette.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokaira hivatkozással - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt felmentése érdekében, mert álláspontjuk szerint a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt. A nyilvános ülésen is fenntartott álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terheltnek az R. Kft.-vel kötött szerződését lízingszerződésnek; valójában ugyanis adásvétel - részletvétel - jött létre (a lízingelést a kedvezőbb számviteli elszámolás érdekében csak színlelték). Ennek következtében a terhelt kft.-je a járműveken tulajdont szerzett - ezt alátámasztja az is, hogy a forgalmi engedélybe az N. Kft. a járművek tulajdonosaként került bejegyzésre -; a terhelt ezért nem idegen, hanem saját dolgot értékesített az eladáskor.
A legfőbb ügyész átiratában és a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt nem látta alaposnak, ezért az abban megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány - bár eltérő indokok alapján - alapos:
A Be. 284. §-ának (1) bekezdése és 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának helye lehet. A felülvizsgálat okainak törvényben írt felsorolását értelmezve arra a megállapításra lehet jutni, hogy a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozatlansága nem lehet az alapja a felülvizsgálatnak. A felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság a döntést csak a jogerős határozatban megállapított tényekre alapíthatja, és csak e tények alapján foglalhat állást abban, hogy a bűnösség megállapítása vagy a cselekmény jogi minősítése a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt-e.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem tekinthető minden részletében megalapozottnak, azonban tartalmazza azt, hogy a meg nem fizetett lízingdíjakkal kapcsolatban a terhelt beszámítási kifogással élt.
Ebből a ténymegállapításból azt a téves jogi következtetést vonta le a bíróság, hogy a beszámításra csak polgári perben lett volna lehetőség. Ez a jogi álláspont viszont merőben ellentétes a Ptk. 296. §-ában írt - a beszámításra vonatkozó - rendelkezésekkel, amely szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal beszámíthatja [Ptk. 296. § (1) bek.] és a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek [Ptk. 296. § (2) bek.]. Ezekből a törvényi rendelkezésekből egyértelmű, hogy a beszámítás a kötelezett félnek az az egyoldalú címzett jognyilatkozata, amellyel bejelenti a jogosultnak, hogy a maga kötelezettségét nem teljesíti, viszont a vele szemben fennálló azonos értékű szolgáltatást nem követeli; ez a nyilatkozat mind peren kívül, mind peres eljárásban megtehető; a jogkövetkezményhez - a kölcsönös követelések megszűnéséhez - pedig nem szükséges az, hogy a jogosult a kötelezettel egyetértsen, a beszámításról vele megállapodjon (Ptk. Kommentár, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1992., 711. old.).
Mindebből következően az ítéleti tényállás megalapozatlansága abban mutatkozik, hogy az eljárt bíróságok a beszámítási kifogás ellenére nem vizsgálták, hogy volt-e a terheltnek olyan jogos ellenkövetelése, amelybe a beszámítás - a követelések megszűnésének a hatályával - megtörténhetett. Márpedig a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából felmerülő előzetes kérdést - a Be. 169. §-ának (2) bekezdéséből következően, és az ott írt szűk körű kivételektől eltekintve - rendszerint magának a büntető bíróságnak kell elbírálni; a releváns kérdés elbírálatlan volta feltétlenül megalapozatlansághoz vezet.
Minthogy azonban a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság még a megalapozatlan tényálláshoz is kötve van - a megalapozatlanságot nem orvosolhatja, és ez okból az ítéletnek hatályon kívül helyezésére sem kerülhet sor -, csak az ítéletben megállapított tények alapul vételével történhetett meg annak a felülvizsgálata, hogy a terhelt bűnösségére vont jogi következtetés helyes-e. Az ítéletben rögzített tények alapján pedig a Ptk.-nak a már idézett rendelkezéseit figyelembe véve azt kellett megállapítani, hogy a terhelt kft.-je a lízing időtartamának a lejártával és a lízingdíjak részben pénzben, részben pedig beszámítással történt kiegyenlítésével megszerezte a járművek tulajdonjogát, következésképpen a terhelt azokat nem mint rábízott idegen dolgokat adta el, így a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállás hiánytalanul nem valósult meg.
A kifejtettekre tekintettel a terhelt bűnösségének a megállapítására az anyagi jogszabály megsértésével került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése alapján az indítványban támadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és a terheltet az ellene sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Bfv.III.1.119/1998/7. sz.)