A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20910/2016/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §] Bírók: Hercsik Zita, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.910/2016/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Lehner Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Lehner Katalin ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. április 12. napján kelt 25.P.23.616/2015/11. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 13. sorszám alatt és a II. rendű alperes részéről 12. és 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 45.000.45.000 (Negyvenötezer-Negyvenötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 156.000 (Százötvenhatezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy az állományába tartozó rendőrök a felperes ... napján történt elfogásának végrehajtása alkalmával jogellenesen alkalmaztak kényszerítő eszközként bilincset a felperessel szemben.

Megállapította továbbá, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy az állományába tatozó rendőrök ... napján a felperesnek a ... Bíróság épületébe történő átkísérése során jogellenesen alkalmaztak kényszerítő eszközként bilincset a felperessel szemben.

Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy ezen jogsértésekért 15 napon belül magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Megállapította, hogy a le nem rótt 66.000 forint illetékből a felperes 30.000 forintot köteles megfizetni az államnak külön felhívásra, míg 36.000 forint illetéket az állam visel.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésére, 164. § (1) bekezdésére, a Pp. 163. § (2) bekezdésére, a Ptk. 374. § (1) bekezdésére, 76. §-ára, 84. § (1) bekezdés a) és c) pontjaira, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. §-ára, 16. § (1) bekezdésére, 48. §-ára, a korábban hatályos, a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII.13.) BM rendelet 34. és 34/A. §-aira, a korábban hatályos, a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 60. és 90. §-aira.

Megállapította, hogy nem volt vitatott a perben, ezért a Pp. 163. §-a alapján való tényként fogadta el, hogy ... napján a felperes őrizetbe vételét rendelték el, a felperes lakásán foganatosított házkutatásnak ... óra ... perckor lett vége, majd a felperes átszállításra került a Budapest ... kerület, ... utcai orvosi rendelőbe, orvosi vizsgálat lefolytatása céljából, ahonnan a ... ... utcai objektumába szállították. Az intézkedést az I. rendű alperesi rendőri szerv kötelékébe tartozó rendőrök hajtották végre. Nem volt vitatott az sem, hogy ... napján a ... ... utcai fogdájából a ... épületébe rendőrök kísérték a felperest az előzetes letartóztatásról való bírósági döntés végett és ennek során a felperessel szemben bilincset alkalmaztak.

Elsőként az alperesi elévülési kifogást vizsgálta, megállapítva, hogy az a nem vagyoni kártérítési igény tekintetében alapos, tekintettel arra, hogy az 5 éves elévülési határidő 2015. augusztus 31. és szeptember 2. napján eltelt, a keresetlevél azonban csak 2015. szeptember 4. napján érkezett meg a bírósághoz. Anyagi jogi határidőről lévén szó, nem látta alkalmazhatónak azon szabályt, hogy a határidő elmulasztásának következményei nem alkalmazhatóak, amennyiben a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.

Mivel az objektív jogkövetkezmények alkalmazására irányuló igények nem kötelmi jellegűek, ebben a vonatkozásban az elévülés fennálltát nem látta megállapíthatónak.

Rögzítette, hogy az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad és nem válik eszközzé vagy tárggyá.

Megállapítása szerint az I. rendű alperes nem vitatta, a II. rendű alperes viszont igen, hogy alkalmazottai részéről került sor a felperessel szemben bilincs alkalmazására, arra hivatkozva, hogy az erre vonatkozó jelentés nem áll rendelkezésre. A felperes ugyanakkor ... tanú vallomásával és korabeli fényképfelvételekkel igazolta, hogy a ... épületébe való kísérés során a bilincset a II. rendű alperes kötelékébe tartozó rendőrök alkalmazták.

A rendőri szervek részéről a kényszerítő eszközök alkalmazására a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 48. §-a, a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII.13.) BM rendelet 34. §-a, 24/A. §, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII.23.) IRM rendelet 60. § (1) bekezdése és 90. §-a szerint kerülhetett sor a felperessel szemben. A rendőröknek azonban mérlegelési jogkörükben figyelemmel kellett lenniük a jogszabályokban foglalt feltételekre, ami jelen esetben a tapasztalt körülmények és a jogszabályi követelmények összevetését jelentette.

Ennek során figyelemmel kellett lenniük az Rtv. 15. §-ában meghatározott arányosság követelményére, mely szerint a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetve kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amelyik az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. Az Rtv. 16. §-a szerint általánosságban a rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben előírt feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható.

A rendőrhatóságnak a kényszerítő eszközök alkalmazása során azt az intézkedést kell előnyben részesíteni, amely még szükséges és már elégséges az intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósításához. Nem megfelelő az intézkedés, ha szükséges ugyan, de még nem elégséges és akkor sem, ha elégséges (alkalmas) ugyan, de (már) szükségtelen. Az arányosság elvének megsértése személyhez fűződő jogokat sérthet. Ebben a körben hivatkozott a BDT.2011.2508. számú eseti döntésre.