A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20885/2019/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, (3) bek., 163. §, (1) bek., 206. §] Bírók: Kollár Zoltán, Lukács Zsuzsanna, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.885/2019/4-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Simonfalvi Éva Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Simonfalvi Éva ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a ... kamarai jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. június 21. napján meghozott 18.P.23.199/2018/12. számú ítélete ellen a felperes által 14. és 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 112.000 (Száztizenkétezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a felperes által testvére, R. I. ellen cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés iránt indított perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) 7.P.101.639/2012/16. számú végzésével elrendelte a ... helyrajzi számú, ... szám alatti ingatlan zárlatát. Az alperes ... Hivatala (helyesen a ... Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala) a 2012. szeptember 26-án kelt határozatával a vagyon kezelésére zárgondnokul a felperest rendelte ki. R. I. 2012. november 21-én megjelent a gyámhivatalban és tiltakozott a felperes személye ellen. Ezért a gyámhivatal 2012. november 26-án meghozott határozatával a felperest felmentette és zárgondnokul A. Zs. hivatásos gondnokot rendelte ki.

[2] A PKKB a 2013. január 9-én kelt 7.P.101.639/2012/40. számú ítéletével R. I.-t cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte a társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése, és az azzal, valamint a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó jövedelme 50%-át meghaladó mértékű jövedelemmel való rendelkezés; az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog; a tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala; a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele és az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása ügycsoportok tekintetében. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Törvényszék a 2013. október 2-án meghozott 54.Pf.633.557/2013/5. számú ítéletével helybenhagyta. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2015. január 13-án kelt Pfv.II.20.136/2014/19. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[3] R. I. 2013. január 25-én a gyámhivatalnál jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában tiltakozott az ellen, hogy a felperes legyen a zárgondnoka, illetve a végleges gondnoka, és hivatásos gondnok kirendelését kérte. Az alperes ... Gyámhivatala 2013. november 15-én A. Zs. hivatásos gondnokot, majd 2014. november 27-én B. G. F. hivatásos gondnokot rendelte ki a részére gondnokként.

[4] ... Polgármesteri Hivatala R. I.-nak 2015. február 19-től az aktív korúak ellátására és ezzel egyidejűleg a rendszeres szociális segélyre való jogosultságát állapította meg. Utóbb az aktív korúak ellátására való jogosultság fenntartása mellett a rendszeres szociális segélyre való jogosultságát 2015. február 28-ával megszüntette, és egyidejűleg 2015. március 1-től a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultságát állapította meg. Ez utóbbi ellátás havi összege 2015. évben 22.800 forint volt.

[5] A H. Alapítvány kuratóriuma 2015. április 13-án R. I. részére - 32.466 és 15.474 forint saját rész vállalása mellett - a társasházzal fennálló díjtartozásra 72.437 forint, a D. Zrt. felé fennálló tartozásra 45.924 forint támogatást ítélt meg. A felperes R. I. közös költség tartozásának kiegyenlítésére a társasház részére több részletben 600.000 forintot fizetett meg.

[6] A felperes keresetében vagyoni kártérítés címén 600.000 forint és annak 2014. szeptember 24-től a kifizetésig járó törvényes kamatai, nem vagyoni kártérítésként 800.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[7] Keresete jogalapjául a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. és 6:548.§-át, valamint a 149/1997. (IX. 10.) Korm. számú rendelet (Gyer.) rendelkezéseit jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a hivatásos gondnokok elhanyagolták feladatukat. Nem szereztek a gondnokolt részére segélyeket, a rendszeres szociális segélyt is a felperes intézte el a számára. A gondnokok nem kerestek házi- és elmeorvost a gondnokoltnak, így állapota jelentősen leromlott, betegsége súlyosbodott. Ennek köszönhetően 2015. szilveszterén életveszélyesen a felperesre támadt.

[8] Azzal is érvelt, hogy R. I. ingatlanára a gondnokság alá kerülésekor 155.841 forint és járulékai erejéig volt végrehajtási jog bejegyezve, és a tartozás 2014. október 13-án már 723.554 forintra nőtt. A hivatásos gondnok 2014 tavaszán visszautasította a végrehajtó által felajánlott részletfizetést. Ezért a gondnokolt károsodása, az ingatlan árverezésének elhárítása érdekében a felperes volt kénytelen 600.000 forint befizetésével a közös költség tartozást csökkenteni, hogy testvére jogosult legyen az adósságcsökkentési támogatásra.

[9] A nem vagyoni kártérítés iránti igényét azzal indokolta, miszerint az alperes emberi méltóságát sértette meg azzal, hogy testvére ügyében nem intézkedett, és a felperesnek magának kellett eljárnia.

[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a ... Hivatala a jogszabályoknak megfelelően járt el, a Gyer. rendelkezéseit betartotta. A felperest R. I. nyilatkozatára figyelemmel gondnoknak nem lehetett kirendelni, ennek tényét azonban a felperes nem fogadja el. Ezért, és nem az alperes mulasztása miatt jár el R. I. nevében. A gondnokolt egyébként nem együttműködő, személyes közreműködése nélkül pedig az alperes mozgástere igen behatárolt. Nézete szerint a felperes az általa megfizetett összeget a testvérétől követelheti.

[11] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 60.000 forint perköltséget, és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) részére 11.200 forint közjegyzői díjat. Megállapította, hogy a feljegyzett 72.800 forint kereseti illeték az állam terhén marad.

[12] Határozatának indokolása szerint a felperes keresetét a 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 54.§-ára figyelemmel az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) alapján látta elbírálhatónak. Döntésének jogszabályi alapjaként a régi Ptk. 339.§ (1) bekezdését, 349.§ (1) és (3) bekezdését, valamint 355.§ (4) bekezdését idézte és hangsúlyozta, hogy a kártérítési felelősség fennálltának feltétele a jogellenes magatartás, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés megléte. Kifejtette, hogy a felperes saját elhatározásából, autonóm döntése révén fizette ki a testvére tartozását, így a vagyonában bekövetkezett csökkenés nem volt elháríthatatlan, szükségszerű következménye az általa állított alperesi mulasztásnak. Másrészt a kereseti tényelőadás szerint a felperes kölcsönt nyújtott R. I.-nak, melyet a testvérétől visszakövetelhet. Így valójában a felperes vagyonában nem következett be csökkenés, mert a testvérével szembeni követelés annak továbbra is a része. Mindezért a törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a kártérítési felelősség feltételei közül a kár bekövetkezte és az okozati összefüggés fennállta is hiányzik. Ezért a további feltételt, az alperes jogsértő mulasztásának bekövetkeztét nem is vizsgálta, és a vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasította.