BH 1997.4.174 Nem tekinthető megfelelő sajtó-helyreigazításnak, ha a jogosult közzétett válaszlevele a hozzá fűzött újságírói kommentár folytán nem éri el célját, elveszti helyreigazító jellegét [Ptk. 79. § (1) bek., Pp. 343. § (1) bek., 1986. évi II. tv. 19. § (4) bek., PK 14. sz. állásfoglalás II. pont].

Az I. r. alperes által szerkesztett és a II. r. alperes által kiadott H. és Vidéke Hetilap című folyóirat 1994. február 5-én "Mindenki tehetetlen" címmel megjelent írásának helyreigazítása iránt a felperes 1994. február 17-én az I. r. alpereshez kérelmet intézett. Az I. r. alperes az 1994. február 26-án megjelent lapban "Nem mindenki tehetetlen" címen közölte a felperes helyreigazítást kérő levelét, és ahhoz újságírói véleményt fűzött. Ebben egyebek mellett kifejtette "Az ominózus írás ugyan valóban igen rossz színben tünteti fel Sz. urat (felperest), ám erről sokkal inkább tehet ő, mint mi.... Sz. úr valószínűleg a város legügyesebb embere, ami azt jelenti a mi értelmezésünkben, hogy ahol ő megfordul, ott mindenhol »ügy« lesz a dologból.... A cikk egyetlen mondata (amely a legidősebb leányával kapcsolatos) valóban nem bizonyított, azt a szomszédok állítása alapján közöltük. Vannak viszont tények, amelyeket bírósági ítéletek, rendőrség és önkormányzati jegyzőkönyvek rögzítenek, s az is tény, hogy ezek az iratok kilókban mérhetők...."

A felperes 1994. március 11-én sajtó-helyreigazítás elrendelése iránt keresetet terjesztett elő, és abban annak közlésére kérte kötelezni az I. r. alperest, hogy az 1994. február 5-én megjelent sajtóközleményben valótlan az a tényállítás, amely szerint a felperes rongálás vétségét, illetőleg erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletét követte el.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest a keresetnek megfelelően, a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte, a II. r. alperessel szemben pedig 30 000 forint közérdekű bírságot szabott ki. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a kifogásolt sajtóközlemény a felperest bűncselekmények elkövetésével vádolta, amikor azt állította, hogy a felperes a lakóház berendezési tárgyait szándékosan megrongálta, továbbá, hogy legidősebb leánygyermekével szemben nemi erőszakot kísérelt meg. Az I. r. alperes a perben ezeknek a tényállításoknak a valóságát nem bizonyította, ezért helyreigazításra kellett kötelezni. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az 1994. február 26-i lapszámban közöltek nem alkalmasak az előző sajtóközlemény helyreigazítására, mert nem közli egyértelműen, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek melyek a valótlan tényállításai, és a hozzá fűzött újságírói vélemény a helyreigazítás megalapozottságát megkérdőjelezte. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a mástól szerzett értesülések sem mentesítik az I. r. alperest azon kötelezettség alól, hogy az újságcikkben állított tények valóságáért helytálljon.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az újságcikk jó hírnevet súlyosan sértő jellege miatt a helyreigazítással nyújtott elégtétel a jogvédelemre nem elégséges, ezért az 1986. évi II. tv. 19. §-ának (4) bekezdése alapján rendelkezett a II. r. alperes bírságfizetési kötelezettségéről.

Az első fokú ítélet ellen az alperesek fellebbezést terjesztettek elő, ugyanakkor - még a másodfokú eljárás lefolytatását megelőzően - 1994. május 19-én, az első fokú ítéletben elrendelt helyreigazítást közzétették.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében - törvénysértésre hivatkozással - az alperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek.