A Veszprémi Törvényszék Bf.611/2021/10. számú határozata személyi szabadság megsértésének bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 164. § (1) bek.] Bírók: Bogdánné dr. Gremsperger Andrea, Dülkné dr. Pintér Zsuzsanna, Szimicsku Edit

Kapcsolódó határozatok:

Ajkai Járásbíróság B.529/2013/57., Veszprémi Törvényszék Bf.73/2016/5., Kúria Bfv.1265/2016/7., Veszprémi Járásbíróság B.380/2020/86., *Veszprémi Törvényszék Bf.611/2021/10.*, Kúria Bfv.711/2022/8. (BH 2023.5.124)

***********

Veszprémi Törvényszék 2

1.Bf.611/2021/10/II

Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság

1.Bf.611/2021/10/II.

A Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság a személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben Veszprémben, 2021. november 25. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Veszprémi Járásbíróság 2021. július 2-án hozott 16.B.380/2020/86. számú ítéletét annyiban megváltoztatja, hogy az Ajkai Járásbíróság 2.B.529/2013/57/II. és a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.73/2016/5. számú határozatával alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezi és a próbára bocsátást megszünteti.

A vádlottal szemben a próbára bocsátással érintett tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége (Btk. 212. § (1) bekezdés) miatt is, halmazati büntetésül a pénzbüntetés napi tételeinek számát 200 (kettőszáz) napi tételre felemeli, az egy napi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett. Az így kiszabott, összesen 200.000.- (kettőszázezer) forint pénzbüntetést kell meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú ítélet rendelkezéseit helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során 14.400.- (tizennégyezer-négyszáz) forint bűnügyi költség merült fel, mely a Magyar Állam terhén marad.

I n d o k o l á s

[1] A Veszprémi Járásbíróság bűnösnek mondta ki Terhelt1 vádlottat 1 rb. a Btk. 339. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében, ezért 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000.- Ft-ban megállapítva. Megállapította, hogy az így kiszabott összesen 150.000.- Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 1.000.- Ft-onként kell 1-1 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette (Btk. 194. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a./, d./ pont), valamint 1 rb. testi sértés bűntette (Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, (4) bekezdés b./ pont) miatt emelt vád alól a vádlottat felmentette.

[2] Megállapította, hogy a büntetőeljárás során felmerült 476.004.- Ft bűnügyi költség az állam terhén marad.

[3] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a Be. 592. § (2) bekezdés d./ pontja szerinti részleges megalapozatlanság okán, a tényállás eltérő megállapítása miatt, 2 rb. 18. életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett személyi szabadság megsértésének és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettének vádja alóli felmentése miatt, e bűncselekményekben bűnösségének megállapítása végett és a kiszabott büntetés súlyosítására irányuló, valamint a vádlottat a felmentéssel érintett bűncselekmények tekintetében felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezése iránt jelentett be fellebbezést.

[4] A vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentésre irányuló fellebbezést jelentett be az ítélet ellen. Fellebbezésének indokolásában jogorvoslati nyilatkozatát akként pontosította, hogy a testi sértés bűntette tekintetében bűncselekmény hiányában kéri a felmentését, mivel a könnyű testi sértésnek gondatlanságból elkövetett alakzata nincs, csak szándékosan követhető el. A terhére megállapított garázdaság nem tényállásszerű magatartás, hiányzik a közösségellenesség, ennek tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget. tanú2 őt az autó ajtajába állva akadályozta abban, hogy a gyermekeit elvigye kapcsolattartásra, ezáltal őt korlátozta a szabad mozgásában és abban, hogy a saját autójába beüljön a gyermekeivel együtt. Ezért kénytelen volt tanú2 megfogni és elhúzni az útjából, ezzel a tanú2 által vele szemben elkövetett személyi szabadságot sértő cselekményt hárította el.

[5] Kifogásolta a vádlott, hogy kiskorú gyermekének tanúkénti kihallgatása indokolatlan volt, mert a vallomása nélkül is tisztázható volt a tényállás.

[6] A védő elsődlegesen a vádlott garázdaság vétsége alóli felmentésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést jelentett be az ítélet ellen.

[7] Fellebbezésének indokolásában a védő annyiban pontosította a jogorvoslati nyilatkozatát, hogy elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában kéri a vádlott felmentését. Kifejtette azt az álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert a megállapított tényállás ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő iratok, tanúvallomások tartalmával és az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A vádlott cselekménye nem volt tényállásszerű, nem követett el bűncselekményt, jogos védelmi helyzete miatt cselekménye nem büntetendő. A nyomozás során sérült a vádlott védekezéshez való joga egyrészt azáltal, mert megsértették a kötelező védelemre vonatkozó eljárásjogi szabályt a vádlott gyanúsítotti kihallgatása alkalmával és a hatékony védekezéstől a törvényes gyanúsítás hiánya miatt el volt zárva. A bírósági eljárásban a védelem kérése ellenére nem nyilatkoztatta az elsőfokú bíróság az ügyészt az általa elfogadott tényekről, és jogsértő volt a gyermekkorú tanú kihallgatása. A gyermeket csak végső esetben és olyan tényre lehet meghallgatni, amely bizonyíték máshonnan nem szerezhető be. A vád tárgyává tett eseményről azonban videofelvétel állt rendelkezésre és mindenki számára egyértelmű, hogy a gyermek bármit mond, a videofelvétel olyan egzakt bizonyíték, amellyel ellentétes vallomás nem lehet valós, azzal egyező tartalmú vallomás beszerzése pedig felesleges. Az ügyész elkésetten terjesztette elő a gyermekkorú tanú meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát.

[8] Dr. szakértő3 szakértő véleményt formát a gyermek befolyásoltságáról, de az elsőfokú bíróság nem állapította meg ez alapján a gyermekkorú tanú elfogultságát és az anya általi befolyásoltságát, amelyet indítványozott a másodfokú eljárásban pótolni.

[9] Dombai orvosszakértővel csak a vád álláspontját és a vádirati tényállást közölte a bíróság, a védelem hivatkozásait nem, ami garanciális elveket sért azáltal, hogy a szakértő csak a vád álláspontját ismerte, kizárólag arról tudott szakvéleményt adni, hogy a sérülés keletkezhetett-e a vád szerint, azt azonban nem tudta vizsgálni, hogy a védelem által előadottak és hivatkozottak mennyiben befolyásolják vagy zárják ki a vádiratban foglaltakat.

[10] A vádlott a gyermekeket jogszerűen magához vette, a gyermekek tekintetében a szülői felügyeleti jogot gyakorolta, aminek körében jogosult volt a gyermekekkel az általa meghatározott helyre és programra szabadon távozni. Ő volt jogosult meghatározni a kiskorú gyermekek programját, tartózkodási helyét. A videofelvételen egyértelműen látszik, hogy a gyermekeket minden további erőszak, veszekedés és inzultus nélkül az autóhoz kísérte és velük távozni kívánt. Szabad távozásában, közös idejük szabad eltöltésében tanú2 akadályozta a vádlottat. Az, hogy tanú2 az autó ajtajába állt, a videofelvételen pontosan nem látszik a busztól, de tanú2 elismerte, hogy odaállt az ajtóba annak érdekében, hogy megakadályozza azt, hogy a gyermekeket a vádlott elvigye magával, hogy velük szabadon távozzon. tanú2 ezen kapcsolattartás akadályozási szándékból történt jogellenes erőszakos magatartása volt az, ami a vádlott vonatkozásában megalapozta a jogos védelmi helyzetet. A vádlott nem tett mást, csak az ellene irányuló, ő és gyermekei személyi szabadságát, szabad mozgását jogellenesen korlátozó tanú2 az autója ajtajából eltávolítva, szabaddá tette az utat maga és gyermekei számára. A vádlottnak ez a cselekménye nem volt eltúlzott, nem volt több a szükséges mértékűnél és a szülői státuszában tett érzelmi túlfűtöttsége és felháborodása is természetes reakció. tanú3, tanú4 és tanú12 tanúk is elmondták, hogy érthető volt a vádlott viselkedése és feldúltsága az adott helyzetben és nem volt eltúlzott, nem volt több, mint egy szülőtől elvárt a gyermekei és saját védelme érdekében. Nem fedi a valóságot a tanú2 rángatására vonatkozó megállapítás, mert miután a vádlott tanú16 elengedte, aki elszaladt, jobb kezével az autó ajtaját kinyitotta, másik kezével tanú17 fogta, aki ellenállást nem tanúsított, tanú2 pedig az autó ajtajába állt, hogy megakadályozza, hogy beüljenek és szabadon távozzanak. Ekkor a vádlott tanú2 elhúzta az autótól anélkül, hogy rángatta volna és amikor az ajtó szabaddá vált, tanú2 a vádlott egyből elengedte, rángatás nem történt. Nem fedi a valóságot az ítélet azon megállapítása sem, hogy a cselekménysort a vádlott tanú4 közbelépésére hagyta abba, ugyanis a video tanúsága szerint tanú4 éppen tanú2 szólította fel, hogy hagyja abba az agresszív, provokatív megnyilvánulásait. A vádirat nem jelöli meg, hogy a garázdaságot a vádlott milyen cselekménye alapján tartja megállapíthatónak. A vádlott által korábban is hivatkozott 2019.B.5. számú elvi bírósági határozat kifejti, hogy "a garázdaság bűncselekményének megvalósulásához szükséges erőszakos magatartás akkor kihívóan közösségellenes, ha közvetlenül és durván sérti a közösség nyugalmát, mert az elkövető cselekményét az utóbbihoz fűződő érdek gátlástalan, nyílt semmibevételével hajtja végre. Ha az erőszakos magatartása kihívó közösségellenességet nélkülözi, garázdaság megállapítására nem kerülhet sor." A fenti elvi határozat alapján nem lehet eltekinteni tanú12 és tanú3 tanúvallomásában foglaltaktól, akik elmondták, hogy a vádlott fellépése arra való tekintettel, hogy a vádlott nem tudott gyermekeivel együtt lenni, nem volt közösségellenes és a vádlott úgy viselkedett, ahogy az adott helyzetben érthető volt. A vádlott cselekményével szemben a két tanú és tanú4 is úgy ítélte meg, hogy tanú2 a kapcsolattartási jog gátlástalan nyílt semmibevételével tanúsított közösségellenes magatartást azzal, hogy erőszakos fellépésével megakadályozta vádlottat abban, hogy a gyermekekkel kapcsolattartásra távozzon. tanú2 ezen erőszakos magatartása ellen léptek fel a helyszínen tartózkodók, amit igazol a videofelvétel is. A fenti elvi döntés arra is kitér, hogy a garázdaság törvényi tényállását az elkövetés időpontjában megvalósult magatartásra tekintettel az azonnali észlelhetőség alapján kell megítélni, nem pedig utólag az erről szóló kiszínezett előadások alapján. A helyszínen pedig egyértelműen tanú2 magatartása váltott ki megbotránkozást és az alaptalan, indokolatlan segítségért való visítása riadalomkeltésre volt alkalmas. A 2020.61. BH-ban részben analóg tényállásra alapítva a Kúria kifejtette, hogy a jogsértés már akkor létrejött a jogosult vonatkozásában, amikor közlik vele, hogy a kapcsolattartás meghiúsul és a döntés rögzíti, hogy a jogtalan támadással szemben kifejtett jogszerű elhárító cselekmény jogos védelmi helyzetben történik, ezért garázdaság nem állapítható meg. Mindezek alapján, mivel a védő által hivatkozott tények, körülmények álláspontja szerint azt igazolják, hogy a vádlott cselekménye nem volt közösségellenes, riadalom- és megbotránkozás keltésére alkalmas, nem valósította meg a garázdaság tényállását, a közösségellenességet, büntethetőséget eleve kizárja a vádlott jogos védelmi helyzete. Ezért a védelem indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét bírálja felül és oly módon változtassa meg, hogy a vádlottat az ellene emelt vád alól minden cselekmény tekintetében bűncselekmény hiányában mentse fel.