A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21545/2008/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.545/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szamák József ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Juhász Béla ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság 2008. július 1. napján meghozott, 12.P.28.145/2004/49. számú ítélete ellen az alperesek részéről 50. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 180.000 (száznyolcvanezer) forint első és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 300.000 (háromszázezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes pontosított kereseti kérelmében 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és 2003. április 15. napjától járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

Keresetében előadta, hogy az I. rendű alperessel kötött házasságából 1998. február 28-án született ... nevű gyermek tekintetében a Hevesi Városi Bíróság 1.P.20.169/2003/18. számú apasági vélelem megdöntése iránt indított perében megállapította, hogy nem a felperes az édesapja. Nem vagyoni kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy az erkölcstelen állapot fenntartása és a gyermek származásának utólagos kiderülése becsületét és emberi méltóságát sértette. Sérelmezte, hogy a gyermeket - az érzelmi kötődéseket figyelmen kívül hagyva - elzárták tőle. Hivatkozott arra, hogy az eset óta pszichoszomatikus tünetei vannak.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint házasságon kívüli kapcsolatuk erkölcsileg megítélhető, de nem nevezhető jogellenesnek. Jogellenesség hiányában semmilyen személyiségi jogot sértő magatartást nem tanúsítottak, így a felperesi kártérítési igény megalapozatlan.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.500.000 Ft-ot és annak 2003. április 15. napjától 2004. december 31. napjáig számított évi 11%-os mértékű, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig számított, az adott naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte az I. rendű alperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 150.000 Ft le nem rótt eljárási illetéket, a felperesi képviselőnek pedig bruttó 80.000 Ft ügyvédi munkadíjat, mely az áfa összegét is tartalmazza.

Ezen túlmenő költségeiket a peres felek önállóan viselik.

Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű alperes a házastársi hűséget sértő magatartásán túlmenően olyan magatartást tanúsított a felperessel szemben, amely alkalmas volt a felperes emberi méltóságának, önbecsülésének és autonómiájának megsértésére.

Kiemelte, hogy az I. rendű alperes a gyermek fogantatásának időszakában elismerten rendszeres és aktív szexuális kapcsolatot tartott fenn a II. rendű alperessel. Annak ellenére, hogy az I. rendű alperesben már a gyermek kétéves korában személyiségi jegyei és antropológiai jellemzői alapján felmerült, hogy a gyermek vér szerinti apja nem a felperes, mégsem tett lépéseket a gyermek származásának tisztázására. Elvárta a felperestől, hogy a gyermekkel kapcsolatos szülői kötelezettségeinek eleget tegyen.

Az I. rendű alperes terhére értékelte azt is, hogy a gyermek származásának szakértői bizonyítottságát a felperes családjának bevonásával, felperest a családja előtt megszégyenítve közölte.

Az I. rendű alperes a gyermeket a felperes bevonása nélkül tájékoztatta származásáról, olyan módon, hogy a gyermek a felperestől elidegenedett, kapcsolatuk megszűnt.

Az I. rendű alperes már 2003. májusában úgy nyilatkozott a bontóperben, hogy 98%-os bizonyossággal biztos abban, hogy a gyermek nem a felperestől származik, azonban 2004. januárjában még gyermektartásdíj iránti kérelmet terjesztett elő a felperessel szemben, amely következtében a bíróság ideiglenes hatállyal mindkét gyermek után kötelezte a felperest gyermektartásdíj fizetésére.

Mindezek alapján az I. rendű alperes magatartását értékelve arra a megállapításra jutott, hogy a felperest szükségtelenül megalázva, önbecsülését rombolva, a felperes önrendelkezési jogát és autonómiáját olyan mértékben sértette, amely alkalmas emberi méltósága megsértésére is.

A II. rendű alperes egyetemleges marasztalása iránti keresetet nem ítélte alaposnak.

A felperes társadalmi megítélése, egészsége, önértékelése megváltozása tekintetében az igazságügyi orvosszakértői véleményt, ... és ... tanúk vallomását értékelte az elsőfokú bíróság.

Úgy ítélte meg, hogy a felperes nem vagyoni kártérítési igénye nem eltúlzott, arányban áll az őt ért jogsérelem következtében beállt egészségromlással, személyiség sérülésével és társadalmi megítélésének változásával, utalva a Pp. 163. § (3) bekezdésében foglaltakra.

A perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 81. § (1) és (2) bekezdése szerint határozott.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta.

Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, a feltárt tényállásból jogszabálysértő következtetéseket vont le. Hivatkozott arra, hogy az ítélet több, egymásnak ellentmondó megállapítást tartalmaz. Így az óvodai ballagás alkalmával a felperes és a II. rendű alperes szólalkozott össze, fényképezésről pedig nem volt szó. A felperes nyilatkozata és tanúvallomás is igazolja, hogy a családdal a II. rendű alperes közölte a származását, korrekt módon. Puszta feltételezés, hogy az I. rendű alperes negatív színben tüntette fel a felperest.

Álláspontja szerint a gyermek elhidegülésének oka egyrészt az volt, hogy a felperes az egyik láthatás alkalmával nem vitte vissza a gyermeket időben, másrészt a felperes többször bántalmazta az I. rendű alperest a gyermek előtt.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a bontóperi iratoknak, nem vette figyelembe, hogy az I. rendű alperes mennyi sérelmet szenvedett a felperestől, és a rossz házasság volt a házasságon kívüli kapcsolat létesítésének oka.