A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21012/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. §, 344. §, 359. §] Bírók: Bősinger Zsuzsanna, Csánitzné dr. Csiky Ilona, Kiss Mária

Pfv.VIII.21.012/2007/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság a Wiszkidenszky és Tóth Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Tóth Péter ügyvéd - (ügyvéd címe) által képviselt Ciklámen Tourist Zrt. (felperes címe) felperesnek a dr. Pető Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Pető Péter ügyvéd - (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r. és a II.r. alperes (II.rendű alperes címe) II.r., valamint a dr. Menyhárt Ádám ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt III.r. alperes (III.rendű alperes címe) III.r. alperes ellen kártérítés iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon P.20.987/2002. számon megindított, és a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.074/2005/37. sorszámú jogerős ítéletével befejezett perében az I.r. alperes 64. sorszámú felülvizsgálati kérelme alapján tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az I.r. alperest, hogy az állami adóhivatal külön felhívására az államnak fizessen meg 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték, továbbá 15 napon belül a felperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint áfát is magában foglaló felülvizsgálati perköltséget. Az I.r. alperes a saját felülvizsgálati perköltségét maga viseli.

I n d o k o l á s :

A másodfokú bíróság jogerős ítéletével kötelezte az I.r. és II.r. alperest, hogy 15 napon belül egyetemleges kötelezettséggel fizessenek meg a felperesnek 25 millió forintot és ezen összeg után 2001. július 1. napjától a kifizetésig esedékes késedelmi kamatokat melyek mértéke 2002. január 1. napjáig 20%, azt követően pedig évente 11%. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az I.r. alperes által a helyiség kiürítése iránt előterjesztett kérelmet elutasította.

Az ítélet indokai szerint az 1993. december 22-én kötött helyiségbérleti szerződésben az I.r. alperes kizárólagos jogosultságot biztosított a felperes számára a szerződés hatálya alatt a pénzváltási tevékenység folytatására. A felperes jogosultságát sértő pénzváltási tevékenységet először az 1996-1998. közötti időszakban az I.r. alperes házastársa egyéni vállalkozóként végezte, majd helyébe a tevékenységre vonatkozó jogszabály módosítása következtében az általa képviselt II.r. alperesi gazdasági társaság lépett. Az I.r. alperes tehát a szerződést megszegte, amikor a tevékenység folytatását más, a felperesen kívüli személy számára lehetővé tette, mely jogellenes magatartásával a felperesnek okozott kárt köteles megtéríteni.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai, így különösen a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapulvételével megállapította, az 1999-től kezdődő időszak volt az, amikor a felperesnél az eredménykiesés jelentkezett, mely a helyiségnek az I.r. alperes birtokába történt visszabocsátásával nem szűnt meg, az a kereset felemelésével érintett további időszakra is kihatott. A kártérítési felelősség szempontjából releváns időszak meghatározását követően a bíróság a kár mértékének megállapítása érdekében a Budapesti Műszaki Könyv- és Adószakértői Intézet másodfokú eljárásban beszerzett szakvéleményét vette alapul. A szakvéleményből kitűnően az eredménykiesés mértéke matematikai pontossággal nem volt meghatározható, helyette szakértői becslésre került sor. A bíróság álláspontja értelmében a bizonytalansági tényezők egyértelműen nem számszerűsíthető hatásai következtében nem számítható ki teljes pontossággal az elmaradt teljes eredménykiesésből az alperesek magatartásával összefüggésbe hozható elmaradt haszon mértéke sem. Ebben a körben megfelelő eredmény az esetleges további bizonyítástól sem várható, ezért a felperes teljes anyagi kárpótlása érdekében a Ptk. 359.§-ának (1) bekezdése szerinti általános kártérítés alkalmazásával, a kárt a szakértő által kimutatott eredménykiesés mértékéből kiindulva 25 millió forintban állapította meg. Abból a tényből, hogy a II.r. alperes tagjai és ügyvezetője azon helyiség tulajdonosai, amelyre a felperessel kötött bérleti szerződés a kizárólagossági kikötést, megállapodást tartalmazta, a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a II.r. alperes e megállapodás ismeretében, az I.r. alperessel együttműködve, a felperesi jogosultságot tudatosan megsértve folytatta a pénzváltási tevékenységet. A konkurens pénzváltó működtetéséhez az alperesek kifejezett együttműködése vezetett, mert az I.r. alperes szerződésszegő magatartása tette lehetővé a II.r. alperes számára a felperes kizárólagos jogosultságát sértő tevékenység gyakorlását. Az egyes károkozó magatartások tehát olyan módon függtek össze egymással, hogy mindegyikük a károsodáshoz vezető oksági folyamat jogi okból elválaszthatatlan részét képezték, ezért az I. és II.r. alpereseknek a felperessel szembeni felelőssége a Ptk. 344.§ (1) bekezdése alapján egyetemleges.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a bizonyítékok megfelelő értékelésével új határozat hozatala vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezése érdekében az I.r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.24.987/2001/9. számú részítéletében foglaltaknak. Előadta, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására vonatkozó bizonyítékait előterjesztette, ezek értékelését azonban a bíróság elmulasztotta, ezáltal az ítélet a Pp. 252.§-ának (4) bekezdésében, 206.§-ának (1) bekezdésében és a 221.§ (1) bekezdésében foglaltakat sértette. A másodfokú bíróság által kirendelt szakértői intézet véleménye nem felelt meg a Legfelsőbb Bíróság e körben előírt utasításának. A bíróság nem folytatta le az összes lehetséges bizonyítást, ezért nem törvényes a Ptk. 359.§ (1) bekezdésének alkalmazása. A Pp. 206.§-ának (1) bekezdésébe foglaltakat azáltal sértette a másodfokú ítélet, hogy a szakértői véleményre tett észrevételeit az ítélet indokai között nem említette. Az I.r. alperes semminemű aktív magatartást nem tanúsított, ezért téves az a megállapítás, hogy az alperesek együttműködése vezetett a konkurens pénzváltó működtetéséhez. Az általa vitatott szakértői vélemény kifejezetten a II.r. alperes magatartásához köti a kár bekövetkezését. Az 1993-ban megkötött szerződés nem tartalmazta azt, hogy a felperesi kizárólagosságot sértő magatartással szemben az I.r. alperes köteles fellépni. A jogerős ítélet ezért a Ptk. 344.§ (1) bekezdésében foglaltakat sérti. Azzal, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását

- melyet bebizonyított - a bíróság nem értékelte az ítélet a Ptk. 340.§ (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az I.r. alperest a felülvizsgálati eljárással felmerült költségei megtérítésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes kérelmére kihallgatott tanúk nem állították egységesen azt, hogy a felperesi pénzváltó csak időszakosan működött. Kárenyhítési kötelezettségének éppen azzal tett eleget, hogy a pénzváltó tevékenységet beszűntette. A szakértői vélemények értékelték a kárenyhítés körében tett lépéseit. Téves a felülvizsgálati hivatkozás annyiban is, hogy a Legfelsőbb Bíróság konkrét utasítást adott volna a szakértő feladatának a meghatározására. A szakértő kirendelése a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaival összhangban áll. Végül arra is hivatkozott, hogy az I.r. alperes ügyvezetője volt a II.r. alperesnek, az I.r. alperes felesége és fia 2004. végéig ügyvezető volt a társaságba, I.r. alperes 2004. szeptember 1-ig, felesége és gyermeke pedig december 10-ig volt tagja a társaságnak jelentős mértékű befolyással, így alaptalan az az állítás, hogy I.r. alperes és a társaság tevékenysége nem szándékegységben történt.