A Szegedi Ítélőtábla Gf.30371/2012/2. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 204. §, 205. §, 207. §, 209. §, 239. §, 249. §, 272. §, 273. §, 274. §, 276. §, 301. §, 314. §, 318. §] Bírók: Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kemenes István, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.I.30.371/2012/2.szám

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Bihari Krisztina ügyvédáltal képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - a Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Ádám Attila ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2012. június hó 14. napján kelt 7.G.40.080/2012/7. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, mellőzi

a kölcsönbevevőt terhelő kártérítési kötelezettségért való garanciavállalásra,

a garantőrt terhelő, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatfizetési kötelezettségre vonatkozó szerződési feltételek érvénytelenségét megállapító,

valamint az alperest elsőfokú eljárási költség fizetésére kötelező ítéleti rendelkezéseket.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 25.000,- (Huszonötezer) Ft elsőfokú eljárási költséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,- (Ötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az alperessel 2008. szeptember 23-án megkötött szerződések szerint a L... Kft. 39.700.000,- Ft, míg a D... Kft. 20.400.000,- Ft összegű kölcsönt vett fel részben egyéb pénzintézetekkel szemben fennálló tartozásaik kiegyenlítése céljából. A szerződések 5. pontja értelmében az egyedi kölcsönszerződésekben nem szabályozott kérdéseket az azok elválaszthatatlan részét képező, az alperes hitelezési tevékenységére vonatkozó HIT/20060531/IFI számú Üzletszabályzata tartalmazza. Rögzítették, hogy a kölcsönbevevő megismerte - többek között - az Üzletszabályzatban foglaltakat, és rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek tekinti.

- 2 -

A szerződéseket a kölcsönbevevők részéről a társaságok akkori ügyvezetője, a felperes írta alá. A szerződések 12. pontjában utaltak - mint másodlagos biztosítékra - a felperes "garanciavállalására".

Ugyanezen a napon a felperes az általa képviselt két gazdasági társaság perbeli kölcsönszerződéseiből eredő fizetési kötelezettségeinek biztosítására "garanciaszerződéseket" kötött az alperessel. A szerződések 1. pontjában rögzítették az egyes kölcsönszerződések létrejöttének tényét, amelyek - és az elválaszthatatlan részüket képező Üzletszabályzat - alapján "a kölcsönbevevőt a jogosulttal szemben... fizetési kötelezettségek terhelik, illetve fogják terhelni".

A szerződések 2. pontja szerint a felperes a "szerződés aláírásával - az 1. pontban megjelölt kölcsönszerződés és Üzletszabályzat teljes ismeretében - garanciát vállal a kölcsönbevevő 1. pontban megjelölt tartozásaiért, beleértve a járulékos költségeket, valamint a kölcsönbevevőt - a kölcsönszerződés szerződésszegés miatti felmondása esetén - terhelő kártérítési kötelezettséget is. A Garantőr tehát feltétel nélküli kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben a kölcsönbevevő fizetési kötelezettségének esedékességkor nem tesz eleget, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni anélkül, hogy a kölcsönbevevő és a hitelező közötti jogviszonyt vizsgálná és kijelenti, hogy fizetési kötelezettségét a saját maga, az alapügylet felei vagy bármely más harmadik személy részéről felvethető kifogások nélkül fogja teljesíteni."

A 3. pont értelmében "a Garantőr fizetési kötelezettségét a jogosult írásbeli felszólítása (ideértve a telefax útján történő felszólítást is) alapján köteles teljesíteni. Amennyiben a Garantőr a jelen szerződésben vállalt kötelezettségét késedelmesen teljesíti, úgy mindenkor az MNB által jegyzett jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat fizetésére köteles."

A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy a "garanciaszerződések" 2. és 3. pontjaiban foglalt rendelkezések tisztességtelenek, a szerződések érvénytelenek. Kérte továbbá az eredeti állapot helyreállítását azzal, hogy a felperes nem kezese a perbeli kölcsönügyleteknek. Keresetét úgy indokolta, hogy a 2. pontban idézett szerződési feltétel sérti a tisztesség követelményét, egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára állapít meg kötelezettséget. Kiemelte, amennyiben az alperes kártérítési igénnyel élne a kölcsönbevevőkkel szemben, a felperes kötelezettsége lenne - a kölcsön visszafizetésén túl - a még be nem következett kár megtérítése is. Mivel az adósok a kölcsönszerződésekben kár megtérítését nem vállalták, kizárólag a felvett kölcsönök törlesztését, a járulékosság elvéből következően a kezes helytállási kötelezettsége is csak erre terjedhet ki. Álláspontja szerint az ilyen követelés - figyelemmel a Ptk. 273. § (3) bekezdésére - bírósági úton nem érvényesíthető. A továbbiakban arra hivatkozott, a kezesnek a Ptk. 273. § (1) bekezdésében biztosított törvényi lehetősége, hogy mindazokat a kifogásokat érvényesítse, amelyeket az adós érvényesíthet a jogosulttal szemben. Az ezzel ellentétes kikötés jogszabályba ütközik, semmis. Álláspontja szerint ugyancsak kógens törvényi rendelkezéseket - a Ptk. 273. § (1) és (2) bekezdéseit - sérti az a szerződési feltétel, amely késedelmes teljesítése esetére a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat megfizetésére kötelezi a felperest. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az adósok a kölcsönszerződésekben

- 3 -

Gf.I.30.371/2012/2. szám

kamatfizetési kötelezettséget nem vállaltak, ennek következtében a kezes helytállási kötelezettsége terhesebb, mint a főkötelezetteké.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli esetben nem állnak fenn a megállapítási kereset indításának feltételei, mivel a felperes nincs jogvédelmi szükséghelyzetben, vele szemben igényérvényesítés nem történt. Ennek kapcsán utalt a korábban kialakult bírói gyakorlatra.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli garanciaszerződések 2. pontjának a kölcsönbevevőt terhelő kártérítési kötelezettségért való helytállásra, a kifogásolás jogának kizárására vonatkozó, valamint a 3. pontnak a késedelmi kamatfizetési kötelezettségét megállapító rendelkezései érvénytelenek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában elsődlegesen rámutatott, hogy a 2012. évi LI. törvény a Ptk-t kiegészítette a 239/A. §-sal, melynek alapján a szerződés - vagy egyes rendelkezései - érvénytelenségének a megállapítását is kérheti a fél a bíróságtól anélkül, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását igényelné. Mivel e rendelkezést a hatályba lépésekor már folyamatban lévő ügyekre is megfelelően alkalmazni kell, nem vehető figyelembe az alperes Pp. 123. §-ára alapított védekezése. Megjegyezte, a felperes marasztalási keresetet is előterjesztett. A felek között létrejött "garanciaszerződéseket" tartalmuk szerint korlátozott készfizető kezességvállalásnak, atipikus szerződésnek tekintette. Álláspontja szerint mivel a kölcsönszerződésekben kártérítésre utalás nincs, annak a kezesi szerződésekben történő kikötése a Ptk. 273. § (1) bekezdésében foglalt járulékosság elvébe, jogszabályba ütközik, következésképpen semmis. Ugyanezen jogszabályba ütközőnek találta a kezes kifogásolási lehetőségének kizárását és a szerződések 3. pontjában szereplő kamatkikötést. Utóbbival összefüggésben hangsúlyozta, a főkötelezettek a kölcsönszerződésben külön kamatfizetési kötelezettséget nem vállaltak, csupán meghatározott összegű részletek teljesítését, emiatt a támadott rendelkezés sérti a járulékosság elvét.