BH+ 2000.4.272 Ha a munkavállaló a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kéri a munkáltatótól, a nyilatkozat esetleges visszavonásánál alkalmazni kell az ajánlati kötöttségre vonatkozó szabályokat [Ptk. 211. §].

A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperesnél munkaviszonyban álló felperes a kereseti kérelmében elsődlegesen annak a megállapítását kérte, hogy az általa 1998. január 19-én tett - a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kezdeményező - nyilatkozata érvénytelen ezért a munkaviszonya változatlanul fennáll az alperesnél, másodlagosan annak a megállapítását, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás nem jött létre.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy nem jött létre megállapodás a felperes és az alperes között a felperesnek az alperessel fennálló munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére, ezért a felperes munkaviszonya változatlanul fennáll az alperessel.

Tényként állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményező nyilatkozatát az alperes 1998. január 19-én vette át, az e nyilatkozat visszavonásáról szóló újabb írásbeli nyilatkozatot február 2-án. A felperes részére az alperesnek azt a nyilatkozatát, amelyben az alperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését elfogadta, a felperes részére postai úton 1998. február 3-án kézbesítették, tehát egy nappal később, mint hogy a felperesnek a visszavonó nyilatkozatát az alperessel közölték. Ezért a felek között a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére megállapodás nem jött létre.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta azzal, hogy kötelezte az alperest fizessen meg a felperesnek 1999. március 10. napjáig bruttó 10.000 forint elmaradt munkabért és másodfokú perköltséget. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően állapította meg, azt a megyei bíróság az ítélkezése alapjául elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes nyilatkozata alapján megállapította a havi illetménye mértékét. Tényként állapította meg, hogy az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó elfogadó nyilatkozatát megelőzően a felperes már visszavonta a jogviszony megszüntetésére irányuló bejelentését. Ezt a visszavonó nyilatkozatot egy nappal korábban kézbesítették az alperes munkáltatónak, mint a felperes számára az alperes elfogadó nyilatkozatát. Ha a munkáltató a megszüntető intézkedését arra alapítja, hogy a munkaviszony megszüntetésében a munkavállalóval megegyezett, vita esetén a megállapodás tényét és tartalmát bizonyítani tartozik az általánosan követett bírói gyakorlat szerint.

Minthogy az Mt. 6. §-ának (4) bekezdése alapján az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult személynek adják át, illetve akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza, ezért helytálló az a következtetés, hogy mivel a felperessel az alperes elfogadó nyilatkozatát csak azt követően közölték, miután a felperes a korábbi nyilatkozatát már visszavonta, az elfogadás vele szemben már nem hatályosult. Minthogy a felperes keresőképessé válása folytán elmaradt munkabér igénye keletkezett, az alperest annak megtérítésére kötelezte a másodfokú bíróság.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet "megváltoztatását" és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkavállaló az írásban tett nyilatkozatát nem vonhatta vissza egyoldalúan, azt a munkáltató elfogadta, ezért az Mt. 87. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint létrejött a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.