A Fővárosi Ítélőtábla Bf.44/2011/14. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette (HIVATALI befolyással üzérkedés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 254. §, 256. §, 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 529. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.44/2011/14. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2012. év június hó 5. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A hivatali befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év november hó 9. napján kelt 5.B.125/2009/44. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 6 (hat) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát 6 (hat) évre enyhíti.

A vádlott a 9.156.000 (Kilencmillió-egyszázötvenhatezer) Ft-ot kártérítésként köteles a magánfél részére megfizetni.

A vádlott utolsó ismert lakóhelyét pontosítja.

Az ítélet bevezető részében feltünteti a 2010. június 22. napján megtartott tárgyalás napját.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 6.800 (hatezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Fővárosi Bíróság a 2010. év november hó 9. napján kelt 5.B.125/2009/44. számú ítéletével a vádlott távollétében lefolytatott eljárás alapján a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. hivatali befolyással üzérkedés bűntettében (Btk. 256.§ (1) és (2) bekezdés a) pontja) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében (Btk. 323.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja). A vádlottat halmazati büntetésül 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra, valamint 500.000,- Ft vagyonelkobzásra ítélte. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a polgári jogi igény érdemi elbírálása, továbbá a bűnügyi költség viselése felől.

A Fővárosi Bíróság ítéletét az ügyész a tárgyaláson tudomásul vette.

A fenti ítélettel szemben a védő az első vádpont tekintetében felmentésért, a második vádpont vonatkozásában enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen nem jelentett be jogorvoslatot.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF. 99/2011/1. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, amely a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményeket törvényesen minősítette. A vádlottal szemben kiszabott fő - és mellékbüntetés, valamint a vagyonelkobzás alkalmazása törvényes, az nem eltúlzott. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletét a tárgyalási napok felsorolásánál a 2010. év június hó 22. napjával egészítse ki, és az ítéletet a Be. 371.§ (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

A nyilvános ülésen a védő a korábban bejelentett fellebbezésében foglaltakat annyiban változtatta meg, hogy az első tényállási pont tekintetében a befolyással üzérkedés bűntette helyett csalás bűntettének, míg a második tényállási pont tekintetében a zsarolás bűntette helyett szintén csalás bűntettének, valamint folytatólagosan elkövetett csalás vétségének megállapítását és a büntetés jelentős enyhítését indítványozta.

Előadása szerint az egyes tényállási pont tekintetében a vádlott tévedésbe ejtette a hiszékeny sértettet, így nem befolyással üzérkedés, hanem a védő által fent előadott vagyon elleni bűncselekmény valósult meg. A második tényállási pont tekintetében a védő úgy fogalmazott, nem állapítható meg pontosan, hogy a vádlotti magatartás következményeként a sértett, mely időponttól kezdve állt kényszer és fenyegetés hatása alatt ezért csak a csalás törvényi tényállása állapítható meg.

A Be. XXV. fejezete szerinti eljárásban hirdetményi idézéssel szabályszerűen idézett a vádlott a nyilvános ülésen nem jelent meg.

A védelmi fellebbezés részben alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslat folytán bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta el az elsőfokú eljárást. Hiánytalanul eleget tett a Be. 529.§ (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének, amikor az elfogatóparancs kibocsátását megelőzően a vádlott tartózkodási helyének felkutatása érdekében minden törvény biztosította intézkedést megtett. Lakcímfigyelő kibocsátásával, utolsó ismert tartózkodási hely szerinti illetékes rendőrkapitányság megkeresésével ellenőrizte, hogy a vádlottnak van-e idézhető címe (bírósági iratok 12-19 alszámig elfekvő bírósági intézkedések). Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló iratokból alappal következtetett arra, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó a vádlott megszökött vagy elrejtőzött, ezért a terhelttel szemben törvényesen bocsátott ki elfogatóparancsot. A Be. XXV. fejezete szerinti terhelt távollétében folytatható bírósági eljáráshoz szükséges ügyészi indítványt beszerezve helyesen döntött a terhelt távollétében folytatható tárgyalás mellett. A vádlott távollétében lefolytatott bírósági eljárás szabályait az elsőfokú bíróság betartotta, a vádlott valamennyi tárgyalásra történő hirdetményi idézése is szabályszerű volt.

A Fővárosi Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, amikor hivatalból a sértett tanú szavahihetőségének ellenőrzésének érdekében igazságügyi szakértőt rendelt ki. Az ítéleti tényállást helyes mérlegelés útján, logikai hibáktól mentesen alapította a sértett tanú és az ő vallomását mindenben alátámasztó tanúk nyilatkozataira, valamint az ezt megerősítő okirati bizonyítékokra, szakértői véleményre. Az eljárás során a sértett tanú ésszerű magyarázatot adott arra, hogy miért "játszott szerepet" a bírósági eljárásban is kihallgatott ismerősei előtt. Más bizonyítékkal megerősített elmondása szerint a vádlotti fenyegetések beváltásától annyira félt, hogy később még saját fia előtt is eltitkolta a pénzkérésének valóságos okát. E magyarázatát az a tény is megerősíti, hogy a fia tett feljelentést helyette, aki maga is elmondta 2006. év október hó 27. napján tett nyilatkozatában, hogy az anyja félelmében tőle is visszatart a fenyegetésével kapcsolatos információkat. A sértett fiának szavahihetőségéhez az eljárás során kétség nem fért, ő maga közvetlenül is tapasztalta a vádlotti fenyegetést telefonhívás formájában. A terhelt távollétében lefolytatott eljárás szempontjából kiemelkedően fontos körülmény, hogy a vádlott a nyomozás során több olyan érdemi nyilatkozatott tett, amely részben vagy egészben a sértetti állításokat megerősítette. A vádlott a nyomozás során a sértettel való ismeretség tényét, az ismeretség eredetét, a sértetti APEH tartozás körülményeit a vádlott kérésére megnyitott két folyószámla tényét elismerte. A bizonyítékok helyes értékelését támasztja alá az is, hogy a vádlott a nyomozás során a sértettel történő szembesítéskor lényegében a második vádpont alapját képező fenyegetés elhangzását is elismerte (nyomozati irat 585.oldal szembesítési jegyzőkönyv). A sértett és fiának egybecsengő nyilatkozatait két kívülálló tanú Tanú1 és Tanú2 is megerősítették, akik az elsőfokú eljárás során tanúként úgy nyilatkoztak, hogy a vádlott kérésére nyitottak egy - egy folyószámlát, arra kizárólag a vádlottat illető pénzösszegek érkeztek és ezen összegeket egytől egyig a vádlottnak át is kellett, hogy adják és ez meg is történt az ő részükről.