A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.718/2004/22. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 233. §, 251. §, 252. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §] Bírók: Lajkó Mátyásné, Pálfi Gabriella, Tislér Józsefné

Kapcsolódó határozatok:

*Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.718/2004/22.*, Székesfehérvári Törvényszék Mf.22495/2006/4., Kúria Mfv.10522/2007/2. (BH 2009.1.25)

***********

Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság

2.M.718/2004/22.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság a ...hozzátartozó (cím) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a ügyvéd () által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indult munkaügyi perében a 2006. június 8. napján 8 órakor megtartott nyilvános tárgyalásán meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

A keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80 000 (nyolcvanezer) Ft + áfa perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fejér Megyei Bírósághoz címzett, de jelen bíróságnál írásban és 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251.§-ban, illetve a 252.§. (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, avagy ha a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, csak az ítélet indokolása ellen irányul, vagy a felek ezt kérték, illetve ha megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

2.M.718/2004/22.

I n d o k o l á s :

A munkaügyi bíróság a felek előadásai, a csatolt okirati bizonyítékok, valamint a tanúvallomások alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 1975. szeptember 1. napjától kezdődően létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperes jogelődjével. Munkaviszonya megszűntetését megelőzően az alperes gyártási részlegénél dolgozott termelés előkészítő munkakörben.

Az alperes munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető igazgatója a 2004. október 15. napján kelt intézkedésével 90 napos felmondási idővel 2005. január 13. napjára a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszűntette. Az intézkedés indoka az volt, hogy a Kft. termelési és logisztikai feladatainak újraalakítása során bizonyos szakterületek összevonásra kerülnek a jövőben. Ennek részeként a felperes által végzett tevékenységre nem lesz szükség. A felperest a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól.

A felperes a törvényes határidőben fordult keresetével a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte az intézkedés jogellenességének megállapítását. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban közölt indok a valóságnak nem felel meg, annak tényleges oka nem a felmondásban leírt átszervezés, hanem az volt, hogy ő magasabb szintű szaktudással rendelkezett, mint a kollégái. Hivatkozott arra, hogy az alperesnél átszervezés nem történt, csupán a felmondást megelőzően, június hónapban felvettek a munkakörébe egy harmadik dolgozót is. Állította, hogy a munkafeladatai nem szűntek meg, azok csupán a megmaradó dolgozók részére kerültek átadásra.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felmondás indoka a munkáltató működésével, valamint a felperes képességeivel összefüggő ok volt, amely szerint a felperes nem rendelkezett a megfelelő szintű német nyelvtudással. Ezért költségkímélő, hatékonysági és képzettségi szempontokat figyelembe véve döntöttek a kellő nyelvtudással nem rendelkező felperes munkaviszonya megszűntetéséről. Az időközben lecsökkent termelés miatt a jelentkező feladatokat a felperes munkakörében már két munkavállaló is képes ellátni.

A kereset az alábbiak szerint nem alapos.

2.M.718/2004/22.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 89. § (1) bekezdése értelmében a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mint a munkáltató felmondással megszűntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet.

A (2) bekezdés szerint a munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

A (3) bekezdés értelmében a felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.