A Fővárosi Törvényszék P.22719/2022/13. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 18. §] Bíró: Rainer Lilla

Fővárosi Törvényszék 2

39.P.22.719/2022/13/II.

Fővárosi Törvényszék

39.P.22.719/2022/13.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt

II.r. felperes (II.r. felperes címe) II. r. felperesnek és

III.r. felperes (III.r. felperes címe) III. felperesnek

dr. Papp Sándor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt

alperes (alperes címe) alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt 39.P.22.719/2022. szám alatt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. és a III. r. felpereseknek személyenként 20.000.000,- - 20.000.000,- (húszmillió - húszmillió) forintot, valamint annak 2014. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá személyenként 647.700,- - 647.700,- (hatszáznegyvenhétezer-hétszáz - hatszáznegyvenhétezer-hétszáz) forint perköltséget.

A bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja.

Felhívja a bíróság a III. r. felperest, hogy 150.000,- (százötvenezer) forint illetéket az állam javára az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számlára az esedékesség napjáig fizessen be. A bíróság tájékoztatja az illetékfizetésre kötelezett III. r. felperest, hogy a fizetendő illeték jelen határozat jogerőre emelkedését követő hatvanadik napon válik esedékessé.

Kötelezi a bíróság a III. r. felperest, hogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására, az abban közölt időben és módon fizessen meg a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának 26.453,- (huszonhatezer-négyszázötvenhárom) forint szakértői díjat.

A bíróság megállapítja, hogy a le nem rótt 1.350.000,- (egymillió-háromszázötvenezer) forint illetéket és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által előlegezett 238.072,- (kétszázharmincnyolcezer-hetvenkettő) forint szakértői díjat az állam viseli, illetve az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, mely a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, de a Fővárosi Törvényszéken nyújtható be elektronikus úton, jogi képviselővel eljárva.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. Amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg a tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; vagy a felek közösen kérték, és a másodfokú bíróság megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul.

A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhessen; vagy hogy a keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse; illetve, hogy megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhessen. A másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az első fokú tárgyalás berekesztését követően járt le.

I n d o k o l á s

[1] A település belterület helyrajzi számú, természetben a ingatlan címe hrsz. szám alatti 18.129 négyzetméter területű "kivett üzem" megnevezésű belterületi ingatlanon, továbbá a település2 belterület helyrajzi szám2 alatt nyilvántartott 52.589 négyzetméter területű "kivett ipartelep" megnevezésű belterületi ingatlanon a korábban már üzemelő település3i Cementmű mellett azbesztcement-nyomócső gyártó üzem épült, cég3 néven. A gyárban 1971-től a különböző cementipari termékek gyártásához többek között fehér, illetve kék azbesztet használtak fel.

[2] A gyártást a alperes különböző szervezeti keretek között alakította ki. 1963. június 30-ával megalapították az vállalatot, amelynek többek között a település3i Cementmű is gyáregysége volt. Az országos vállalat neve 1968. január 1-től cég1 volt, központja 1980-ig településen4, a cég2 területén volt. 1971-ben épült a már létező cementgyár mellé az azbesztcement-nyomócső gyártó üzem épült a fenti ingatlanokon. Az 1977. évben elrendelt összevonást és kiigazítást követően település2 helyrajzi szám2on és település helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanok tulajdonosa 1996. június 24-ig a alperes volt, de kezelőként előbb a cég1 volt bejegyezve, amelynek szervezeti egysége volt a település3i Cementmű és az 1971-ben létrejött cég3. 1981. január 1. napjával a település5i Cementgyár és a cég3 kivált a vállalatból, és létrejött az vállalat2, amelyet az állam erre feljogosított szerve (eredetileg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, utóbb a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium lett ekként nyilvántartva) az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény értelmében alapított. 1981-től a privatizálásig az vállalat2 került az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre kezelőként. Az vállalat2 tevékenységi körébe tartozott a mész- és cementipar, és az azbesztcementipar is. 1989-ben a település5i gyár privatizálására került sor, így ettől kezdve a település3i gyár képezte az vállalat2ot.

[3] A perbeli üzemben 1971-től először fehér azbeszt felhasználásával, majd tűzálló kék azbeszt vegyítésével készítettek cement nyomócsöveket. A tűzálló cement gyártását 1982-ben beszüntették. A fehér azbeszt (krizotil) és a kék azbeszt (krokidolit) felhasználása gyártási alapanyagként történt azzal, hogy a gyárban előállított csövek 8-10%-ban tartalmaztak krizotilt, míg 4-6%-ban krokidolitot. A lemezelt termékek alapvetően fehér azbesztet tartalmaztak. A gyár területére iparvágányon vagonokban érkezett be az azbeszt, mint termelési alapanyag. A vagonokban zsákos formában szállított azbesztet sok évig kézzel rakodták le a munkások. A zsákok között előfordult sérült zsák, illetve a rakodás közben is sérülhetett a zsák. A vagonokban zsákos formában szállított azbesztet évekig élő erővel rakodták le, majd ezt követően az azbeszt tárolása a gyárudvaron álló, oldalról nyitott tárolóhelyiségben történt, ahonnan az üzem épületébe szállítókasban vitték be targoncával és daruval az azbesztes zsákokat. A kapu nemcsak ilyenkor, hanem nyáron, meleg időben is - a behordástól függetlenül - nyitva állt. A gyártósor zártsága kezdetben kevésbé volt biztosított, de az 1980-as évek közepétől egyre zártabbá tették folyamatos fejlesztésekkel. 1985-ig a kiporzási pontokon mért értékek meghaladták a határértéket, ezt követően a technikai határérték alatti mennyiségeket mértek. Az azbesztes zsákokat a gyártósor elején 1992 februárjáig éles késsel vágták fel, majd annak tartalmát beöntötték a kollerjárathoz továbbító elevátor előtti őrlőmű adagoló garatjába. 1992 februárjától automatikus, zárt zsákbontó rendszer működött, amelybe a zsákot egyben, felbontás nélkül kellett beadagolni, majd az egy zárt szekrényben felbontotta és ledarálta a zsákokat. Ezen a ponton helyi porelszívó berendezés volt elhelyezve, amely azonban az elszívó rendszer 1992. évi rekonstrukciójáig nem volt folyamatos és hatékony. Az előaprítást végző őrlőműből elevátor juttatta az anyagot a kollerjáratba, és itt történt meg a nyers, de már aprított azbeszt felfoszlatása. Az azbesztfelhasználás kezdetén a foszlatás szárazon történt, amely a határértéket rendszeresen meghaladó mértékű kiporzással járt. Később 20-30 % víz adagolása mellett végezték a foszlatást, pépesítést. A mérési jegyzőkönyvek alapján 1985-ben a foszlatás még szárazon történt, de 1990-ben a kollermalomban már vízzel keverték az azbesztet. A felfoszlatott azbesztet és cementet vízzel telt hollandi kádakba adagolták, itt történt meg az alapanyagok összekeverése. Ezt követően annak zagytartalmát serleges keverőbe vezették, ahol a zagy homogenizálódott, folytatódott az azbesztrostok feloszlása, majd - mint gyártásra kész alapanyag - a csőgyártó gépbe került. A nyers cső a gyártási folyamat végén körülbelül 55 órára egy gőzfűtésű alagútrendszerbe jutott, ahol megszilárdult. A hengererőmű belsejébe szivárgott felesleges technológiai víz szennyvízként távozott. Ezt a vizet ülepítették, és részben visszaforgatták a folyamat elejére. A gyártást követő harmadik napon a megszilárdult csöveket az összeilleszthetőség kedvéért méretre vágták, végüket fél méter hosszan esztergálták és hornyokkal látták el. E műveleteknél azbeszt-cementforgács és -por képződött, melynek könnyű frakcióját részben az itt telepített elszívó berendezés elszívta, de az részben a munkatéri levegőt szennyezte, a nagyobb szemcseméretű nehezebb része pedig lehullott a talajra. Ezt később sepréssel távolították el, és konténerben gyűjtötték össze. A csövek összekötéséhez szükséges kötőidomok szintén a fenti technológiával készültek. A csőmegmunkálás során maguk a csövek kívül és belül is porosodtak, ezért azokat portalanítani kellett, amelyet nagy valószínűséggel kint az udvaron végeztek. A csőgyártás alapjaiban 1971-től 2003-ig hasonló módon üzemelt.