BH 1999.9.427 Amennyiben a munkáltató kifejezetten fenntartja a maga számára az összes körülmény utólagos értékelése alapján adható, de kötelezően nem járó juttatás elbírálásának jogát, a nemleges döntése nem tekinthető jogszabálysértőnek [Mt. 143. § (2) bek.].

A felperes éves prémium címén 467.500,-Ft és annak 1996. május 20-tól járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A munkaügyi bíróság ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. Megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél 1974-től kezdődően, az alperesnél pedig az 1995. április 15-től 1997. május 31-ig terjedő határozott időre állt munkaviszonyban a gyár termelési igazgatójaként havi 220.000,-Ft személyi alapbérrel és prémiumjuttatás lehetőségével. Utóbbinak összege az alapbér 25%-át érhette el. Az alperes 1996. május 20-án - az 1997. május 31-ig járó munkabér megfizetésével - egyoldalúan megszüntette a felperes munkaviszonyát.

Az éves alapbér 25%-ának megfelelő 467.000,-Ft megfizetésére irányuló prémiumigénnyel kapcsolatban azt állapította meg, hogy az alperes kötelezettséget vállalt a prémiumfizetésre, az 1995. gazdasági évet jelentős eredménnyel zárta, a hasonló körülmények között tevékenykedett munkatársaknak a prémiumot megfizette, ezért a kilátásba helyezett mértékű prémiumot a felperesnek is köteles megfizetni. Ellenkező esetben ugyanis a jogait rendeltetésellenesen, illetve a felperes hátrányos megkülönböztetésével gyakorolná.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, elutasította a felperes keresetét, és kötelezte a felperest 50.000,-Ft első és másodfokú eljárási költség megfizetésére.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felek munkaszerződésének 1995. június 22-én történt megkötését követően az alperes 1995 júniusában tájékoztatta a vezetőket, köztük a felperest is, az 1995. évi célokról. Az alperes humánforrás-bizottsága 1996. április 28-án megerősítette az igazgatók bónuszáról szóló javaslatot, amely szerint - elsősorban a profittermelés, a vállalat átszervezése, az összeszerelés megvalósítása és a privatizáció befejezése alapján - 11 fő közül 4 maximális, 3 fő ennél kisebb, 2 fő nagyobb prémiumban részesül és 2 fő nem részesül prémiumban.

E tényállás alapján a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította, minthogy az alperes csak arra vállalt kötelezettséget, hogy értékeli a munkavállalók teljesítményét, és attól függően prémiumot fizethet, e kötelezettségének pedig eleget tett.