BH 2015.11.306 I. A végintézkedés alaki érvényességét nem befolyásolja az azt magában foglaló okirat teljes bizonyító ereje vagy annak hiánya. Az allográf végrendeleten a tanúk lakcíme hiányának az a jogkövetkezménye, hogy az okirat nem rendelkezik teljes bizonyító erővel, ez azonban a végrendeletet önmagában nem teszi alakilag érvénytelenné.

II. A végintézkedés érvénytelenségének a megállapítása iránti perekben, ha a végintézkedés az örökhagyó aláírásának eredetisége tekintetében válik vitatottá, a szakértői bizonyítás nem mellőzhető [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 627. §, 629. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 196. §, 177. § (1) bek.].

[1] A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő (II. rendű) felperes - aki a 2012. május 30. napján elhunyt örök­hagyó egyik gyermeke - az örökhagyó 2003. február 11-én, hat példányban készült írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását és az alperes - aki az örökhagyó egyik unokája - kötelesrész kiadására kötelezését kérte.

[2] Hivatkozott arra, hogy a végrendelet alaki hibákban szenved, mert:

a végrendeleten látható aláírás nem az örökhagyótól származik; a végrendeletet szerkesztő, leíró ügyvéd (dr. F. L.), aki az okiratot annak egyik tanújaként írta alá, lakcíme helyett irodájának címét tüntette fel azon; dr. F. L. tanú aláírása olvashatatlan, magából az okiratból nem tűnik ki a tanú személye.

[3] Ezeken túlmenően álláspontja szerint a végrendelet nem az örökhagyó végakaratát tartalmazza, nem zárható ki, hogy megtévesztéssel vették rá a végintézkedés megtételére.

[4] Hivatkozott arra is, hogy az alperes és a másik végrendeleti tanú (B. Á., jelenleg P. Á.) között a végrendelet keletkezésekor hozzátartozói kapcsolat állt fenn, mert a tanú az alperes testvérének élettársa, jegyese volt, ugyanakkor a kifogásolt rendelkezés nem az örökhagyó saját kezű írásával készült és az érintett tanún kívül csak egy tanú írta alá.

[5] Utalt arra is, hogy a végrendelet eredetisége, keletkezési körülményei aggályosak: felmerülhet, hogy a végrendelet nem az okiraton található dátum szerinti időpontban keletkezett. E vonatkozásban hivatkozott arra, a végrendelet felbontásakor túlságosan új és fehér borítékokból "vadonatúj papírok" kerültek elő, amelyek újnak, frissnek néztek ki.

[6] Mindezekre tekintettel tanúk kihallgatását, igazságügyi írás-, vegyész- és okmányszakértő kirendelését, valamint a hozzátartozói viszony és a végrendelet keletkezési körülményei tisztázása érdekében több megkeresést indítványozott.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a végrendelet érvényesen létrejött, annak sem alaki, sem akarati hiányossága nem volt. A szakértő kirendelésére irányuló indítvány kivételével minden egyéb bizonyítási indítványt alaptalannak tartott.

[8] Az elsőfokú bíróság részítéletével a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló - és a felülvizsgálati eljárással nem érintett felperesek további megállapítási - kereseti kérelmét elutasította. Indokolása szerint a kihallgatott tanúk - kiemelten a végrendeleti tanúk - vallomásai alapján ítéleti bizonyossággal megállapítható volt, hogy a perbeli végrendeletet - az azon feltüntetett időpontban és helyen, az aláíró tanúk együttes jelenlétében - az örökhagyó alkotta, és az okiratot saját kezű aláírásával látta el. Erre tekintettel szükségtelennek tartotta a szakértői bizonyítást és a megkeresésekre irányuló indítványok teljesítését.

[9] B. Á. végrendeleti tanú és az alperes közötti hozzátartozói kapcsolat tekintetében kifejtette: az alperes nem tekinthető a tanú - Ptk. 632. § (1) bekezdése alapján figyelembe vehető - hozzátartozójának, mert bár a Ptk. 685. § b) pontja szerint a testvér házastársa hozzátartozónak minősül, a végrendelet készítésekor B. Á. és az alperes testvére nem voltak házastársak; esetleges élettársi, jegyesi kapcsolatuk pedig e szempontból közömbös.

[10] A rendelkezésére álló további bizonyítékok alapján nem vonta kétségbe, hogy a perbeli végrendelet az örökhagyó végakaratát tartalmazza. Utalt arra, hogy a felperesek által hivatkozott "megtévesztést" mint érvénytelenségi okot a Ptk. a végrendelet tekintetében nem szabályozza, továbbá a perben nem vált ismertté az örökhagyó tévedésére vonatkozó adat.

[11] A dr. F. L. végrendeleti tanú lakcímével kapcsolatos felperesi hivatkozást is alaptalannak ítélte. Rámutatott, az írásbeli végrendelet érvényességi feltételeit - így alaki kellékeit is - kizárólag a Ptk. rögzíti, a Pp. okiratokra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. A Ptk. az írásbeli magánvégrendelet érvényességének feltételéül csak a tanúk - e minőségük feltüntetésével elhelyezett - aláírását kívánja meg, lakóhelyük (címük) megjelölését nem.

[12] A dr. F. L. végrendeleti tanú aláírásával kapcsolatos álláspontja az volt, a tanú aláírása az örökhagyó névaláírása hitelesítésének funkcióját tölti be, amelynek akkor felel meg, ha azonosításra alkalmas mértékben olvasható. Indokolása szerint a "dr. F. L." név a végrendeleten jól kivehető, nehézség nélkül olvasható.

[13] A II. rendű felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú részítélet megváltoztatásával keresete szerinti határozat meghozatalát, másodlagosan azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Egyebek mellett azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a bizonyítási indítványait, holott azok megerősítették vagy cáfolták volna a tanúk által előadott állítást a végrendelet keletkezési időpontja és az aláírás örökhagyótól származása vonatkozásában.

[14] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset felől, valamint a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett felperesek megállapításra irányuló kereseti kérelmének elutasításáról.

[15] A II. rendű felperes fellebbezésével kapcsolatban rámutatott, az elsőfokú bíróság a megjelölt érvénytelenségi okokat vizsgálta, bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek keretében tanúkat hallgatott ki. A tanúvallomások alapján jutott arra a következtetésre: a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a perbeli végrendelet a II. rendű felperes által megjelölt okok miatt érvénytelen.

[16] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte: a Pp. 3. § (5) bekezdése, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdése rendelkezéseiből következik, hogy a bizonyítási eljárás során a bíróság nem köteles helyt adni minden előterjesztett bizonyítási indítványnak, csak a szükségeshez képest kell a bizonyítást lefolytatnia. Az elsőfokú bíróság a végrendelet keletkezési körülményeit a tanúvallomások útján tárta fel, és miután ezek alapján az a meggyőződése alakult ki, hogy a végrendeletet az örökhagyó írta alá, nem terhelte további kötelezettség annak megállapítására, hogy az aláírás az örökhagyótól származik-e és erre igazságügyi írásszakértőt rendeljen ki.

[17] Kiemelte: a tanúvallomások között lényeges ellentmondás nem volt, a fellelhető kisebb eltéréseket a végrendelet készítésének időpontja és a tanúvallomások megtétele között eltelt több mint tíz év indokolja. Ilyen körülmények között nem várható el a tanúktól, hogy minden mozzanatra pontosan emlékezzenek. Ezek az eltérések nem indokolják, hogy a hamis tanúzás következményeire történt figyelmeztetés után megtett tanúvallomásokat csupán azért rekessze ki a bíróság a bizonyítékok köréből, mert azok között volt néhány olyan eltérés, amelyek alapján sem a végrendelet keletkezésének időpontját, sem a végrendelkező személyét, sem a végrendelkezési szándékát, sem a végrendeletben rögzített akaratát nem lehet kétségbe vonni, e tekintetben ugyanis a tanúk egyező nyilatkozatot tettek. Utalt arra is, az elsőfokú bíróság részítélete tartalmazza azt a II. rendű felperes által sérelmezett megállapítást is, hogy a végrendelet a rajta feltüntetett dátum időpontjában íródott.