A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21911/2009/5. számú határozata öröklési szerződés megszüntetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 316. §, 589. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Endreffy Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek, a dr. Szentes T. István ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, öröklési szerződés megszüntetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2009. június 26. napján meghozott 15.P.24.713/2008/14. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.500 (Tizenkétezerötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az alperes köteles továbbá az államnak az adóhatóság külön felhívására megfizetni 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes jogelődje H.J-né (továbbiakban: örökhagyó) és az alperes rokoni kapcsolatban álltak, az örökhagyó az alperes nagynénje. Az örökhagyó és házastársa engedélyezték az alperesnek és házastársának, hogy a tulajdonukat képező É. D. utca alatti ingatlanukra ráépítsenek, ezáltal az ingatlan 2/8 tulajdoni illetősége az alperes és házastársa tulajdonába került. Az örökhagyó házastársa halála után 1991 november 26. napján az alperessel öröklési szerződést kötött, amelyben az É. D. utca alatti ingatlan 6/8 tulajdoni illetőségét, mint minden vagyonát az alperesre hagyta. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 1991 december 1. napjától kezdődően az örökhagyót eltartja, ami kiterjed a reggeli, ebéd és vacsora szolgáltatásra, a takarításra, mosásra, az eltartott örökhagyó ápolására, gondozására, orvosi és gyógyszer ellátásra, a fűtés, világítás költségeinek viselésére, továbbá minden egyéb olyan természetbeni szolgáltatásra, ami szükségszerűen felmerül. Vállalta továbbá az alperes, hogy minden segítséget megad az örökhagyónak a házkörüli munkák elvégzésében, ide értve a kert művelését, gondoskodik az ingatlan karbantartásáról, állagának megóvásáról, valamint az örökhagyó illő eltemettetéséről. Megállapodtak az ingatlan használatában is, mely szerint az alsó szinten elhelyezkedő önálló lakást élete végéig kizárólagosan az örökhagyó jogosult használni. Rögzítésre került, hogy a szerződés megkötésekor az örökhagyó közvetlen gondozásra nem szorul, de arra életkora miatt bármikor szüksége lehet.

Az örökhagyó a 2006 július 3. napján előterjesztett keresetében az öröklési szerződés megszüntetését kérte. Keresete ténybeli alapjaként hivatkozott arra, hogy az alperessel 1991. november 26. napján öröklési szerződést kötöttek. Rokonok, és közöttük a szerződés megkötését megelőzően jó kapcsolat állt fenn. Az öröklési szerződésben foglaltak természetben ténylegesen nem valósultak meg, mert az alperes nem gondozta és segítette a szerződésben vállaltak szerint. Az alperes és házastársa a szerződés megkötését követően a perbeli ingatlanból elköltöztek, ezáltal lakásában egyedül élt, ezt követően vele az alperes nem törődött. A szerződés megkötésekor, illetve ezt követően a felperes még el tudta magát látni, mire ápolásra, gondozásra és segítségre szorult, addigra már az alperes házastársával elköltözött és csak ritkán mentek hozzá látogatóba. Néha megkérte az alperest, hogy vásároljon neki, annak ellenértékét azonban mindig megfizette részére. Miután egészségi állapota megromlott, nem tudta magát ellátni, az alperes szerződéses kötelezettségének nem tett eleget, nem főzött neki, nem takarított részére, orvosi ellátását sem biztosította, magára hagyta otthonában. Miután kórházba került, ott az alperes nem látogatta. Ezért kórházi kezelését követően testvére családjához ment, akik gondoskodnak róla, ápolják és gondozzák. É-i otthonába már nem tud visszatérni, mert nem tud egyedül lakni, 92 éves, állapota miatt folyamatos ellátásra szorul. Mindezekből következően az öröklési szerződés megszüntetése a Ptk. 658. §-ára hivatkozással az 589. § (2) bekezdése alapján indokolt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes ápolását, gondozását ellátta, amit a későbbiekben önhibáján kívül azért nem tudott teljesíteni, mert azt a felperes nem fogadta el. Álláspontja szerint az általa nyújtott tartással addig semmi probléma nem volt, míg a felperes kórházba nem került és onnan testvére ki nem hozta.

A per megindítását követően 2007. december 6. napján az örökhagyó végintézkedés hátrahagyásával elhunyt. A 2006. május 10. napján kelt írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy halála esetén minden ingó és ingatlan vagyonát a felperes örökölje. A végrendeletben rögzítésre került, hogy az alperessel 1991. november 26. napján öröklési szerződést kötött, amit fel kíván bontani, ezért végrendelkezik. A felperes mint végrendeleti örökös jogutódként perbelépését bejelentette, amit az elsőfokú bíróság a 15.P.24.713/2008/5. számú jogerős végzésével engedélyezett.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével a felperesi jogelőd (örökhagyó) és az alperes között 1991. november 26. napján létrejött öröklési szerződést megszüntette. Az ítéleti tényállás körében megállapította, hogy az örökhagyó 2002. nyaráig nem szorul tartásra, addig el tudott menni a közellévő élelmiszerboltba vásárolni, főzött, takarított, mosott magára. Az alperes a nagyobb takarításokban segédkezett neki, ablakot tisztított, a nehezebben mosható nagyobb darabok (ágynemű, függöny), mosását végezte el. Hétvégenként, amikor főzött, vagy sütött, abból rendszeresen megkínálta az örökhagyót. A kert, a ház környékének gondozását teljes egészében az alperes és házastársa látta el. 2002. júliusban rosszulléte után az örökhagyó 10 napig kórházi kezelésre szorult, hazatérését követően az alperes ápolta. Ekkortól az örökhagyó már rendszeresebb segítségre szorult, mert nem tudott kijárni, vásárolni. 2003. áprilisban az alperes családjával együtt elköltözött a perbeli ingatlanból. Ezt követően az örökhagyót hetente több alkalommal látogatta, bevásárolt, főtt ételt vitt neki, és továbbra is gondozta a kertet. 2005. év végén az örökhagyó egészségi állapota tovább romlott, állandó fulladásai voltak. 2005. december 9. napján kórházba került. Kórházi tartózkodása alatt többször volt zavart, főleg éjjel, elbocsátásakor szobavécé használatát, illetve pelenka viselését javasolták. Az alperes kérésére az örökhagyót a kórház az 5. számú belgyógyászati osztályra helyezte volna át december 23. napjától, mivel őt munkaviszonya miatt az alperes otthon ellátni nem tudta. Ezután az alperes elképzelése szerint a M. Kórház Rehabilitációs Osztályán kívánta elhelyezni addig, amíg erőre nem kap, hogy férjével otthoni gondozását el tudják látni. Ez ellen azonban az örökhagyó tiltakozott, akit ezért mentővel testvére, a felperes édesapja lakásába szállították és ellátásáról, gondozásáról a felperes szülei gondoskodtak. Az alperes 2006. márciusig látogatta az örökhagyót, az utolsó látogatásakor lezajlott nagyobb vita miatt azonban többé már nem kereste fel.