A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20604/2011/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.604/2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Futó Barnabás (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Féja András (címe) ügyvéd által képviselt (I.r. alperes neve, címe) I. rendű és a dr. Bodonyi József Zsolt (címe) ügyvéd által képviselt (II.r. alperes neve, címe) II. rendű alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Bíróság 2011. január 18-án kelt 19.P.25.186/2009/12. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 13. sorszám alatt és a II. rendű alperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint + áfa fellebbezési költséget.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket.

A fennmaradó 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket a II. rendű alperes illetékmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperes személyiségi jogának megsértése miatt előterjesztett kereseti kérelmét részben találta alaposnak és megállapította, hogy az I-II. rendű alperes azzal, hogy a II. rendű alperes által szervezett, ...-én tartott sajtótájékoztatón az I. rendű alperes a felperes által ...-én ...-al folytatott magánbeszélgetésének anyagát a felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta, megsértették a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet rendelkező részét az ítélet jogerőre emelkedését követő 8 napon belül nyilvános közlésre juttassák el a Magyar Távirati Irodához úgy, hogy a megállapított jogsértésért sajnálkozásukat fejezik ki.

Kötelezte az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1.200.000 forint tőkét.

Az ezt meghaladó kereseti kérelmet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 400.000 forint + áfa perköltséget.

A le nem rótt illetékről úgy rendelkezett, hogy abból a felperes 799.000 forintot, az I. rendű alperes pedig 40.000 forintot köteles a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni. A II. rendű alperes illetékmentessége folytán a további 40.000 forint illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet indokolásában ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, az 54. § (1) bekezdését, az 59. § (1) bekezdését, a 61. § (1) bekezdését, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Egyezmény 10. Cikkét, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. Cikkét, a Ptk. 75. §-át, a 80. § (1)-(2) bekezdését, a 85. § (1) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK. 12-13. számú állásfoglalását.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a közte és a ... között ...-én folytatott telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatalához hozzájárulását nem adta. Az alperesek nem büntetőeljárás lefolytatására jogosult szervezetek, így a felvétel nyilvánosságra hozatalához jogi lehetőségük a Ptk. 80. § (3) bekezdése alapján sem állt fenn. A felperes nem minősül közszereplőnek, a beszélgetés pedig nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, ezért a hozzájárulás alóli kivételnek a Ptk. 80. § (2) bekezdésében rögzített esete sem áll fent. Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes a nyilatkozatot a felvétel tartalmának nyilvánosságra hozatalát a II. rendű alperesi párt elnökeként és a II. rendű alperes által szervezett sajtótájékoztatón tette meg, ezért az elsőfokú bíróság megítélése szerint mindkét alperes megsértette a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát és a jogsértést erre tekintettel a Ptk. 84. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapította.

A Ptk. 84. § (1) bekezdésének c) pontja alapján rendelkezett az elégtételadásról, kifejtve, hogy annak ugyanolyan nyilvánosságot kell biztosítani, mint amilyen nyilvánosság mellett a jogsértés történt.

Az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy az I. rendű alperes már nem a II. rendű alperes, a ..., ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja szerinti objektív jogkövetkezményt úgy rendelte el, hogy az alperesek az ítélet rendelkező részét saját költségükön juttassák el a tájékoztatásban kiemelt szerepet viselő Magyar Távirati Irodához nyilvános közlésre és egyidejűleg fejezzék ki sajnálkozásukat.

A nem vagyoni kártérítés körében hivatkozott a Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontjára, a 339. § (1) bekezdésére, a 335. § (1) és (4) bekezdésére, a Pp. 3. § (5) bekezdésére, a 4. § (1) bekezdésére, a 163. §-ra, a 164. § (1) bekezdésére, a 206. § (1) bekezdésére, az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB számú határozatára.

Rögzítette, hogy a felperes a tényleges következmények bizonyítása körében kioktatás ellenére sem ajánlott fel személyes előadásán túl más bizonyítékot. Előadása szerint folyamatos magyarázkodásra kényszerült, életét a közlések ellehetetlenítették és az általa vezetett gazdasági társaság is gyakorlatilag tönkrement, elvesztette megrendelőit.

Az elsőfokú bíróság azt is figyelembe vette, hogy a perbeli közlésen kívül az adott időszakban gyakorlatilag számtalan egyéb közlemény foglalkozott hasonló tartalommal az üggyel.

Az összes körülmény mérlegelésével alapvetően a Pp. 163. § (3) bekezdésének alkalmazásával úgy ítélte meg, hogy a közöltek egy folyamat fontos pontját képezték, amelyek kétséget kizáróan negatívan érintették a felperes személyét és alkalmasak voltak a róla alkotott kép negatív befolyásolására, ezért a nem vagyoni kártérítés mértékét 1.200.000 forintban állapította meg, míg az ezt meghaladó felperesi keresetet annak eltúlzott mértéke miatt elutasította.

A perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést.

Az I. rendű alperes jogorvoslati kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság több okból is tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a sajtótájékoztatón közöltek alapján vált felismerhetővé.

A sajtótájékoztatást megelőzően a felperes személye nem volt ismert a közvélemény előtt, neve sehol nem merült fel, és nincs olyan bizonyíték ami azt igazolná, hogy a felperest a ...-ei déli sajtótájékoztatót megelőzően - az üggyel kapcsolatban - hírbe hozták volna a nyilvánosság előtt. A felperes is elismerte, hogy az ügy csak a sajtótájékoztató után "robbant be", addig őt senki nem kereste.