BH 1993.9.570 Ha a biztosító a káresemény bekövetkezése után a biztosítottnak a kárát nem téríti meg, s ezzel őt perre kényszeríti, a perköltséget nem a biztosítási szerződés alapján, hanem az általános kártérítési szabályok alapján köteles a biztosítottnak megfizetni [Ptk. 318. § (1) bek., 355. § (4) bek., 359. § (3) bek., 559. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 105 534 Ft tőkét, ennek évi 20% kamatát, és 5 220 Ft perköltséget. Kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11 726 Ft tőkét, ennek évi 20% kamatát és 580 Ft perköltséget. Az I. r. alperes illetékfizetési kötelezettségét 6 332 Ft-ban, a II. r. alperesét 704 Ft-ban állapította meg.

Ítéletének indokolása szerint a lakásszövetkezet lakóépülete 1989-ben megsüllyedt, és ennek következtében megrongálódott a V. J. és felesége tulajdonában álló szomszédos ingatlan felülépítménye is. A biztosítási esemény bekövetkezése után, de még a peres eljárást megelőzően a károsultakkal folytatott tárgyalások során az alperesek a fizetési kötelezettségüket csak 300 000 Ft összegre ismerték el, ezen összeget az I. r. alperes a károsultaknak ki is egyenlítette. A károsultak által a károkozó ellen indított peres eljárásban - amelyben az I. r. alperes beavatkozóként részt vett - az illetékes városi bíróság elsőfokú és a megyei bíróság másodfokú ítéletében kötelezte a károkozót a korábban a biztosítók által már elismert 300 000 Ft-on túl további 1 100 000 Ft kárnak, továbbá 117 260 Ft perköltségnek a megfizetésére. Az alperes biztosítók a bíróságok által megítélt összegből 1 100 000 Ft-ot a károsultaknak kifizettek, a 117 260 Ft perköltség megtérítését azonban megtagadták arra hivatkozással, hogy a felelősségbiztosítási szerződés alapján csupán a kár megfizetése alól tartoznak mentesíteni a biztosítottat, nem kötelesek viszont megtéríteni az igény érvényesítése kapcsán felmerült költségeket, így a peres eljárás költségeit sem. Az I. r. alperes hivatkozott még arra, hogy a felperes a biztosítási esemény bekövetkezéséért a felelősségét késedelmesen - csupán 1990. január első napjaiban - ismerte el, emiatt az alperesek részéről a kárrendezés szükségképpen elhúzódott. Ezért a kárnak azt a részét, amely az időközi építőanyag-áremelkedésekből ered, a károkozónak kell viselnie. Az általa kifizetett kártérítés és a károkozás időpontjában fennálló kár különbözete fedezi a felperes kereseti követelését.

Az elsőfokú bíróság a keresetet mindkét alperessel szemben megalapozottnak ítélte. A kérdés eldöntésénél a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből indult ki, amely szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Az elsőfokú bíróság értelmezésében a fenti jogszabályhely szerint kárnak minősül minden olyan költség, amelynek felmerülését a károkozás váltotta ki. Ehhez képest a peres eljárásban a károsult részére megítélt perköltség mint járulékos költség része a kártérítésnek, emiatt az alpereseknek a biztosítási szerződés alapján a perköltség kifizetése alól is mentesítenie kellett volna a felperest. Az alperesek azonban a kárnak ezt a részét nem rendezték, ezért a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alpereseket a kár még hiányzó részének - 117 260 Ft-nak a megtérítésére abban az arányban, amilyen arányban a lakásszövetkezeti lakások náluk voltak biztosítva.

Az ügy mikénti eldöntése szempontjából nem tulajdonított jogi jelentőséget a fel peres részéről a kárfelelősség elismerése időpontjának. Úgy ítélte meg, hogy a biztosítási szerződés alapján a biztosító fizetési kötelezettsége a biztosítási esemény bekövetkezésével válik esedékessé, és nem függ attól, hogy a biztosított a kártérítési felelősségét elismerte-e avagy sem. Tekintve, hogy a biztosítót a károkozónak sem az elismerő, sem a felelősségét tagadó nyilatkozata nem köti, ezért a perbeli esetben a kár határidőben és megfelelő összegben történő rendezését nem a felperes késedelmes elismerése, hanem az alperesek elutasító és - mint a perben utóbb kiderült - alaptalan védekezése akadályozta, emiatt került sor a károkozó és a károsultak közötti polgári peres eljárás megindítására is, amelyben a károkozó pervesztes lett. A perköltség az általa kifejtettek szerint a kár szerves része, ezért a biztosítási szerződés alapján ezeket a kiadásokat is az alperesnek kell viselnie.

Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felelősségbiztosítási szabályok alapján a biztosító a polgári jog szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel. Ebben a körben az építmény tulajdonosa által okozott kárt kell megtérítenie, nem köteles megfizetni azonban a kárrendezéssel felmerülő költségeket. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kárigény érvényesítésével kapcsolatos költségeket a kár részének tekintette, álláspontja szerint az nem tartozik a biztosítási esemény fogalmi körébe, és nem tartozik a biztosító által átvállalt fizetési kötelezettségek közé.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.