762/D/2000. AB határozat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 179. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 1. Bf. 1/1997/3. számú jogerős végzésével kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 179. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A Szegedi Városi Bíróság 1997. március 25-én kihirdetett 9. B. 1294/1996/7. számú ítéletével az indítványozót három rendbeli - ebből két esetben folytatólagosan - nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokon eljárt Csongrád Megyei Bíróság 1997. március 25-én hozott 1. Bf. 1/1997/3. számú jogerős végzésével helybenhagyta. A jogerős végzést az elsőfokú bíróság 1997. május 29. napját követően tértivevény nélkül küldte meg postán az indítványozó részére.
Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt tartalmazó beadványát 1997. június 16-án terjesztette elő a törvényben előírt 60 napon belül.
Az alkotmányjogi panasz szerint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 179. § (1) és (2) bekezdései sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében, a 61. §-ában és a 64. §-ában biztosított alapvető jogokat, mert:
a) a Btk. 179. §-a nem határozza meg, hogy egy rágalmazási perben ki a "főbűnös", mivel ezt a magánvádló határozza meg, ezért történt meg, hogy az indítványozót a bíróság elítélte, az újságírót pedig nem;
b) a Btk. 179. §-a lehetővé teszi, hogy a büntetett előéletű vádlottal szemben súlyosabb büntetést szabjanak ki;
c) a konkrét ügyben a Btk. 179. § (1) bekezdésére hivatkozva a másodfokú bírósági tanács elnöke nem engedte meg neki, hogy bemutasson olyan ítéleteket, amelyek a polgármester által az ő sérelmére elkövetett rágalmazásokat lettek volna hivatva bizonyítani.
Ezért kérte a megjelölt törvényszakasz megsemmisítését.
II.
Az alkotmányjogi panasz által érintett jogszabályok a következők:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."
"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."
"Rágalmazás
179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a) aljas indokból vagy célból,
b) nagy nyilvánosság előtt,
c) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el."
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1.1. A Btk. 179. §-a anyagi büntetőjogi szabály, amely tartalmazza a rágalmazás törvényi tényállását, valamint a kiszabható büntetést. Nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat olyan eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek előírják, hogy valamely rágalmazási ügy tárgyalása során milyen okirati bizonyítékok bemutatására kerülhet sor.
Ilyen konkrét rendelkezést még a büntetőeljárási törvény sem tartalmaz, tekintettel a szabad bizonyítási rendszerre.
Az a körülmény, hogy egy konkrét perben a bíró milyen bizonyítékokat fogad el, vagy utasít vissza, nem alkotmányjogi kérdés. Az ezzel kapcsolatos vélt vagy valós sérelmek a rendes vagy rendkívüli jogorvoslati eljárásban bírálandók el a bírósági eljárás során.
A Btk. 179. § szövegéből nem következik az sem, hogy egy konkrét rágalmazási perben milyen bizonyítási eszközöket kell vizsgálnia és mérlegelnie a bíróságnak.
A Btk. 179. §-a továbbá nem tartalmaz olyan rendelkezést sem, amely szerint a büntetett előéletű vádlottal szemben súlyosabb büntetést lehetne kiszabni, mint a büntetlen előéletűvel szemben.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a büntetett előélet adott esetben valóban súlyosbító körülményt képezhet, de ez minden szándékos bűncselekményre vonatkozik, nemcsak a rágalmazásra.
1.2. Az indítványban említett "főbűnös" kifejezés sem büntetőjogi, sem büntető eljárásjogi szempontból nem értékelhető. Ilyen definíciót a jog nem ismer.
A Btk. 179. §-a az elkövetőket nem rangsorolja. Valamely konkrét büntetőeljárás eredményeként lehetséges, hogy az egyes vádlottak cselekményeinek súlyát eltérően ítéli meg a bíróság, és ehhez képest eltérő büntetőjogi szankciókat alkalmaz. Ez azonban nem a Btk. 179. §-ából következik, hanem a büntetések és intézkedések egyéniesítésének általános követelményéből.
Az viszont, hogy a független bíróság egy adott perben miként értékeli a bűnösségi körülményeket, nem az alkalmazott anyagi jogi szabályból következik, hanem a bírói mérlegelésből.
Az indítványozó által felvetett, ezzel kapcsolatos kérdésnek sem büntetőjogi, sem alkotmányjogi relevanciája nincs.
1.3. Az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez fűződő jog mindenkit megillet, s ezeket az Alkotmány az 54. § (1) bekezdésében, illetve az 59. § (1) bekezdésében alapjogokként deklarálja.
E jogokat nemcsak a polgári jog, hanem a büntetőjog is védi azáltal, hogy a rágalmazást és a becsületsértést (Btk. 179. § és 180. §) bűncselekménnyé nyilvánítja, s ezáltal büntetni rendeli.
A büntetőjogi védelem egyaránt megilleti mind a magán-, mind a hivatalos személyeket egyébként akkor is, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt vagy kifejezést sajtó útján vagy egyéb nagy nyilvánosság előtt teszik közzé.
Az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.) alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette a Btk. 232. §-át, amely a hatóság vagy hivatalos személy megsértését önálló bűncselekményként pönalizálta (a törvényi tényállás lényeges tartalmát tekintve azonos a rágalmazás és a becsületsértés törvényi tényállásával), de ugyanakkor kimondotta azt is, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hivatalos személy becsületének vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme. (ABH 1994. 219., 230.)
Az tehát, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok az indítványozó büntetőjogi felelősségét megállapították, nem jelenti a véleménynyilvánítási és sajtószabadság alkotmányos jogának sérelmét.
Az indítványozó által részletezett kifogások - mivel egy konkrét perrel kapcsolatosak - alkotmányjogi relevanciával nem bírnak. Egyúttal azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az indítványban a Btk. 179. §-val kapcsolatban megfogalmazottak, valamint az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítási szabadság között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.
2. Az Alkotmány 64. §-a szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az illetékes szerv elé írásban panaszt vagy kérelmet terjesszen elő. Az indítványozó semmiféle indokát nem adta annak, hogy az Alkotmányban biztosított ezen jogát ki és milyen módon sértette meg, illetve hogy ez miként kapcsolódik a Btk. 179. §-ban meghatározott rágalmazás törvényi tényállásához.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e vonatkozásban az alkotmányjogilag értékelhető összefüggés teljes egészében hiányzik.
3. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bíróság előtti egyenlőség, a bírói függetlenség és pártatlanság, valamint a nyilvános és igazságos tárgyalás alkotmányi előírásaira vonatkozik. Tartalmilag ezek a rendelkezések a büntetőeljárás alapelveit emelik be az Alkotmányba.
A Btk. 179. §-a, mint anyagi büntetőjogi szabály, és az eljárási alapelveket tartalmazó fenti alkotmányi rendelkezés között azonban alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.
4. A Btk. 179. §-a tehát nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, sem pedig a 64. §-át, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2001. október 1.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró