A Győri Ítélőtábla Pf.20090/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 99. §, 235. §, 249. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 325. §, 327. §, 337. §, 347. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §] Bíró: Szigetiné dr. Sutka Mária

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék P.20109/2008/24., Győri Ítélőtábla Pf.20191/2009/6., *Győri Ítélőtábla Pf.20090/2011/5.*, Kúria Pfv.20039/2012. (BH 2014.4.106)

***********

A Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.090/2011/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla Szíjártó Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Tóth Béla ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság 2009. április hó 6. napján meghozott 3.P.20.109/2008/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az állam részére az illetékügyben eljáró adóhatóság által közölt időben és módon megfizetni 300.000 (háromszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében 6.000.000 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni arra hivatkozással, hogy az alperes gyermeke az ő sérelmére tettestársával 1998.évén bűncselekményt követett el, amelynek következtében a balatonkenesei nyaralója leégett. A kiskorú bűnösségét jogerős büntető ítélet megállapította, majd az általa 2004.évben megindított kártérítési perben marasztalásra is sor került. A bűncselekmény elkövetésének időpontjában az alperes a gyermek felügyeletére köteles gondozója volt, a gondozási kötelezettségét felróhatóan megszegte, ezért egyetemlegesen felelős a károkozóval. Állította, hogy 2001. és 2007. év között írásban több alkalommal felszólította az alperest a kára megfizetésére és magánnyomozót is megbízott ennek érdekében.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, elévülésre hivatkozással. Előadta, hogy a 2001. novemberi felszólítást követően a felperestől további felszólítást nem kapott, így a felperes követelése 2006.december 5.napján elévült.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes 2001. november 23.napján kapott utoljára a követelés teljesítésére felszólítást, ezért az igényérvényesítés határideje 2006. november 23.napján letelt. A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem ezt követően 2007.december 14.napján érkezett, így az elévült.

Álláspontja szerint az alperes a gondozói kötelezettségét felróhatóan nem szegte meg, így a fia károkozásáért nem lehet felelőssé tenni.

Az ítélet ellen felperes fellebbezést nyújtott be és állította, hogy folyamatosan próbálta az igényét érvényesíteni. A fellebbezése kiegészítésében előadta, hogy a korábbi jogi képviselője 2003.augusztusban tértivevényes levélben szólította fel az alperest és fiát a teljesítésre, ez pedig az elévülés megszakítását eredményezte. Becsatolta a jogi képviselő által feladott borítékot, amelyen az szerepel, hogy az a címzettől "nem fogadta el" postai jelzéssel érkezett vissza. Indítványozta a jogi képviselő tanúkénti meghallgatását, mert a levelet nem tudta becsatolni.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a fellebbezési eljárásban csatolt bizonyíték, mint az elsőfokú határozat meghozatalát követően előkerült új bizonyíték érdemben elbírálható. A felszólító levél azonban az alpereshez nem jutott el, mert azt nem vette át. Így nem lehet elévülést megszakító hatása sem. Ezért szükségtelennek tartotta a felszólító levélnek nevezett küldemény tartalmára vonatkozó bizonyítást, a levelet feladó ügyvéd meghallgatását. A Pp.99.§-ában meghatározott kézbesítési vélelmet csak a bírósági iratok kézbesítése esetén lehet alkalmazni, magánszemélyek közötti levelezés során nem. A gondozói kötelezettség megszegésére az egyetemleges felelősség szabályait kell alkalmazni, ebben az esetben az elévülés megszakadása az egyik kötelezettel szemben érvényesített per esetén nem hat ki a másik kötelezettre. Az elévülésre figyelemmel a kereset érdemi vizsgálatát mellőzte.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.III.20.876/2010/5.sorszámú végzésével jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a felülvizsgálati eljárásnak kizárólag az volt a tárgya, hogy volt-e olyan felszólítás, amely az elévülést megszakította.

A végzés indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, téves a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy azért nem bizonyított a kézbesítés ténye, mert a küldeményt az alperes nem vette át. Ilyen követelmény a jogszabály rendelkezésének tartalmából nem vezethető le, mert elég a bizonyított feladás a károsulttól és ehhez kapcsolódóan annak bizonyítása, hogy a postai küldemény megérkezett a címzetthez. Ezt a felperes bizonyította, ezzel pedig bekövetkezhetett az elévülés megszakadása.

E téves álláspont következménye volt a felperes bizonyítási indítványának az elutasítása, amely egyben a jogerős ítélet megalapozatlanságát is jelenti, mivel a másodfokú bíróság indokolatlanul zárkózott el a küldemény tartalmának megismerésére vonatkozó bizonyítási indítvány teljesítésétől. Ez azért lett volna szükséges, hogy megítélhető legyen; a borítékban lévő levél tartalmában alkalmas volt-e az elévülés megszakítására, megfelelt-e a Ptk.327.§./1/ bekezdésében írt feltételeknek. Az elévülés megszakítása csak akkor következik be, ha a károkozóhoz megérkezett levél a követelés teljesítésére irányuló felszólítást tartalmaz.

A megismételt eljárásban az ítélőtábla a Pp.249.§./2/ bekezdése alapján részbizonyítási eljárás keretében meghallgatta a felperes korábbi jogi képviselőjét "A"-t Pf.5.sorszám alatti jegyzőkönyv) miután a felperes az ügyvédi titoktartás alól a felmentést a Pf.4.sorszámú iratában megadta.

A tanú előadta, amikor az alperes fiának és társának a büntető ügye befejeződött a felperes megkereste őt és megbízást adott részére, hogy kártérítési igényt érvényesítsen az alperes fiával, annak társával és az alperessel szemben. Tényvázlat is készült a megbízásról, de ez már az időmúlás miatt nem áll rendelkezésre. A kártérítési igény érvényesítése körében több alkalommal küldött felszólító levelet az alperesnek és a fiának is, időben ezt behatárolni már nem tudja, de a kártérítési pert megelőzően került erre sor, amely per a Veszprém Megyei Bíróság előtt volt folyamatban. Emlékezete szerint 6.000.000 forint kártérítési összeg megfizetése tárgyában a pert az alperes fia és társa elleni perben megnyerte a felperes. Ezt követően egy ideig a felperes képviseletében nem járt el. Amikor az alperes fiával szemben a kártérítési per befejeződött, ismét kapcsolatba került a felperessel annak érdekében, hogy a bírósági ítéletben foglaltak végrehajtására kerüljön sor az önkéntes teljesítés hiányában. A végrehajtási eljárást megindította, de az igény egyéb módon való érvényesítésében, így az ingatlannal kapcsolatos tulajdon átruházás ügyében azonban nem járt el. A végrehajtási eljárás nem volt eredményes, ezért felmerült ötletként a gondozói felelősség kérdése és ekkor, melynek időpontjára, illetve időpontjaira nézve nem tud már nyilatkozni, még az évre sem, felszólító levelet küldött ki többször is az alperes fiának, az alperesnek is.