A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20353/2013/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 227. §, 685. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) 11/B. § (3) bek.] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.353/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Kerekes és Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ölveczky István ügyvéd által képviselt I - II. rendű felpereseknek, a Dr. Szinessy Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szinessy Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen, szerződés semmisségének/érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. október 26. napján meghozott, 20.P.23.027/2011/16. számú ítélete ellen, a felperesek részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes mint hitelező és a felperesek mint adósok között 2008. október 29-én létrejött kölcsönszerződés érvénytelen.

Megállapítja továbbá, hogy

- a kölcsönszerződés általános szerződési feltételeinek (üzletszabályzatának) III. 4. 4. és III. 5. 5. pontjába foglalt az a kikötés, ami szerint a folyósított kölcsön forintban kifejezett összegét a deviza vételi árfolyam (folyósítási árfolyam), a felpereseket terhelő törlesztőrészletek összegét pedig deviza eladási árfolyam (törlesztési árfolyam) alkalmazásával kell kiszámítani,

- a kölcsönszerződés II. Általános rész 9. 1. pontjába foglalt az a kikötés, ami szerint a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek elszámolására a folyósítási és törlesztési árfolyamra meghatározottak az irányadók,

- a kölcsönszerződés Különös rész I. 4. és az Általános rész II. 2. 2., II. 5. 2., II. 7., II. 9. 2. és II. 13. 2. pontjaiba, valamint az üzletszabályzat III. 3. 12. és XI. 1. pontjaiba foglalt azon kikötések, amelyek az alperest a kölcsönszerződés egyoldalú módosítására jogosítják fel, valamint

- az üzletszabályzat III. 3. 1. és III. 3. 17. pontjaiba foglalt azon kikötések, amelyek az alperest költségek felperesekre való áthárítására jogosítják fel

tisztességtelenek.

A felpereseket mentesíti az elsőfokú perköltség és a kereseti illeték megfizetésének kötelezettsége alól, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.400.000 (kétmillió-négyszázezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes mint hitelező és a felperesek mint adósok 2008. október 29-én deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. A kölcsönszerződés alapján az alperes 159.127,78 svájci franknak megfelelő, 27.000.000 forint kölcsönt bocsátott a felperesek rendelkezésére, olyan módon, hogy kiegyenlítette a felperesek korábban keletkezett kölcsöntartozását, a fennmaradó összeget pedig átutalta a felperesek bankszámlájára. A szerződés rögzíti, hogy a kölcsön havi törlesztőrészlete a türelmi idő alatt 915,34, a türelmi idő elteltét követően 1414,82 svájci franknak megfelelő forintösszeg. A szerződés szerint a kölcsön futamideje 180 hónap, teljes hiteldíj mutatója 8,776 %, a folyósítási jutalék mértéke a folyósított összeg 1,5 százaléka volt. A felperesek a szerződés II. 14. pontjába foglalt nyilatkozatukkal kijelentették, hogy az alperes üzletszabályzatának és hirdetményének rendelkezéseit ismerik, azok alkalmazását elfogadják. Az alperes üzletszabályzatának III/5/5. pontja rögzíti, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön esedékesség napján érvényes törlesztési árfolyam szerint számított forint ellenértékét kell megfizetni. Rögzíti továbbá, hogy az adós köteles viselni az átváltásból eredő minden veszteséget és az árfolyam változásából eredő minden kockázatot. A kölcsönszerződés 12/2. pontja azonnali hatályú felmondására jogosította fel az alperest abban az esetben, ha a felperesek hitelképtelenné válnak. A szerződéskötés napján a felperesek aláírták a szerződéshez mellékelt kockázatfeltáró nyilatkozatot is. Az alperes a felperesek teljesítésének elmaradása miatt 2010. május 31. napjára felmondta a kölcsönszerződést.

A felperesek a keresetükben a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a perrel felmerült költségeik megfizetésére. Előadták, hogy a kölcsön folyósítása során svájci frank forintra történő átváltására nem került sor, az átváltás fiktív ügylet volt, ennek ellenére az alperes elszámolta az átváltás árkülönbözetét. Előadták továbbá, hogy az átváltás az alperes saját maga által egyoldalúan megállapított, az alperes számára legkedvezőbb árfolyamon történt. Hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződésben kikötött évi 6 % kamat három év alatt 18 %-kal nőtt. Álláspontjuk szerint a kölcsönszerződésben az alperes a maga számára egyoldalú előnyt kötött ki, ezért a szerződés uzsorás. Kifejtették, hogy a szerződés jó erkölcsbe ütközik, mert az alperes a Hpt. előírásaival ellentétesen, a jövedelmi viszonyaik vizsgálata nélkül, egyoldalúan, rájuk terhelte az árfolyamváltozás kockázatát. Érvelésük szerint az, hogy az alperes maga határozza meg a deviza árfolyamát, és a maga által meghatározott árfolyamszinten követeli a kölcsön visszafizetését, amely összeegyeztethetetlen a társadalom egészének általános értékrendjével, valamint az üzleti életben tisztességesen gondolkodó emberek értékrendjével is. Okfejtésük szerint jó erkölcsbe ütközik a szerződés amiatt is, hogy az alperes célja nem a kölcsön visszafizetése, hanem a fedezetül felajánlott ingatlan megszerzése, valamint az volt, hogy a felperesek kárára sokszoros előnyhöz jusson. Hivatkoztak arra is, hogy a kölcsönszerződés az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontjába és a 41/1997. (III. 5.) Korm. rendeletbe ütközik, mert az alperes a szerződéskötéskor nem becsülte meg a jövőbeli árfolyam emelkedés mértékét. Érvénytelenségi okként jelölték meg azt is, hogy a kölcsönszerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul. Ezzel kapcsolatban kifejtették, hogy az árfolyamkockázat egyoldalú felperesekre terhelése azzal a következménnyel járt, hogy a felperesek a szerződést egy idő után nem voltak képesek teljesíteni. Álláspontjuk szerint az árfolyamváltozás teljes kockázatának a felperesekre hárítása a Hpt. 13/D. § (1)-(3) bekezdéseibe, valamint 203. § (1) és (6)-(7) bekezdéseibe ütközik. Kifejtették, hogy a kölcsönszerződés nem felel meg a 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet 11/B. § (3) bekezdésében foglaltaknak sem, mert nem tűnik ki a szerződésből, hogy a teljes hiteldíj mutató (THM) magában foglalja-e az árfolyamváltozást, mint költséget. Hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződés II. 12/2. pontja és az üzletszabályzat III.5.5. pontja eltér a szokásos szerződéses gyakorlattól, illetve a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől, ezért külön figyelemfelhívás és a felperesek kifejezett elfogadó nyilatkozata hiányában nem váltak a felek szerződésének részévé. Okfejtésük szerint az üzletszabályzat 12/2. pontjának (9) bekezdése azért tisztességtelen, mert az alperest egyoldalúan jogosítja fel a szerződéses feltételek értelmezésére.