BH 2000.1.8 A cselekvőképtelenség és a korlátozott cselekvőképesség elhatárolásánál vizsgálandó körülmények [Ptk. 13. § (2) bek., 16. § (2) bek. és 17. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes tartási szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányuló keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek testvérek. A felek szülei még életükben tulajdonosai voltak a perbeli ingatlannak, újabb lakásingatlant az akkor hatályos tulajdonszerzési korlátozások miatt nem szerezhettek, ezért az 1.000.000 forintot meghaladó forgalmi értékű újabb házas ingatlanukat a felperes nevére vásárolták meg, aki később az ingatlannal sajátjaként rendelkezett, míg az alperes a házastársával saját erőből szerzett házas ingatlant. A peres felek között szóbeli megegyezés jött létre arra nézve, hogy a szülők halála után a felperesnek juttatott ingatlant be fogják számítani. A felek édesapja 1986-ban meghalt és az ingatlannak az apai illetőségét a peres felek egymás közt fele-fele arányban megörökölték. Az édesapa halála után a peres felek édesanyjának az egészségi állapota megrendült, az alperes pedig időközben elvált, a saját tulajdonú ingatlanát eladta és az édesanyja kezdeményezésére 1987-ben az édesanyjához költözött. A beköltözésétől kezdve az édesanyjával egy háztartásban élt, maga fedezte az édesanyjának a mindennapi szükségleteit, ellátta az édesanyjának a gyakori betegség folytán szükséges ápolását és gondozását, míg az édesanyja a nyugdíjával önállóan rendelkezett, a felperessel pedig évente néhány alkalommal hol a felperes, hol a saját lakásában találkozott.

1994. november 10-én az alperes az édesanyjával olyan - közjegyző által ellenjegyzett - tartási szerződést kötött, amelynek alapján az eltartott édesanya tartás fejében az alperesre ruházta át az ingatlannak az ő nevén álló tulajdoni illetőségét a saját haszonélvezeti jogával terhelten, az alperes pedig ennek fejében kötelezettséget vállalt az édesanyjának ápolására, gondozására és eltartására. Rögzítették a felek a szerződésben azt, hogy ez az állapot 1987. novembere óta folyamatosan fennáll, és az eltartó a szerződés aláírásával nyugtázta azt is, hogy az alperes az ingatlanon jelentős összegű beruházást, korszerűsítést hajtott végre: többek között beszereltette a központi fűtést, beköttette a gázt, a telefont, valamint a kábeltévét és elvégezte az ingatlan folyamatos karbantartását is.

A peres felek édesanyja 1994. december 6-án a B.-i Kórház neurológiai osztályára került felvételre, ahol december 27-ig kezelés alatt állt. A zárójelentés szerint az édesanya térben, időben dezorientált, figyelme nem köthető le, felidéző emlékezet hiánya és igen nagymértékű leépülés észlelhető nála. A pszichiátriai konzílium szerint térben tájékozott ugyan, időben azonban nem, összességében mind saját személyére nézve, mind térben és időben tájékozatlan volt. Az epikrízis szerint állandó felügyeletet igényel, folyamatos ellenőrzésre van szüksége, az agyi értágító kezelés hatására azonban az igen nagyfokú tájékozatlansága oldódott. Az előzetes konzílium alapján további vizsgálatok és gyógykezelés végett a kórház II. sz. pszichiátriai osztályára helyezték át, és az orvosok által észlelt mentális zavarok miatt koponya CT-vizsgálatra jegyezték elő 1995. január 30-ára. Ezt követően az édesanya 1994. december 27-től 1995. április 18-ig a pszichiátriai osztályon állott kezelés alatt, ahol 1995. április 18-án délután 14.10 perckor elhalálozott. A kórrajz szerint a felvételekor a tudata éber volt, a saját személyét illetően kellően tájékozott volt, térben részlegesen, időben pedig teljesen tájékozatlan volt. Az emlékezete súlyosan károsodott, memóriája rossz volt, a közelmúlt eseményeire rosszabbul emlékezett, betegségbelátása nem volt, de a feledékenységét megélte. A kórismék mérgezéses eredetű szervi agyi bántalom, magas vérnyomás következtében létrejött szervi agyi bántalom, magas vérnyomás, elbutulás, széklet- és vizelet-visszatartási képtelenség voltak, a vizeletében fertőzésre utaló eltérést találtak, a mellkasröntgen tüdőtágulatot igazolt, szív- és légzési elégtelenség állt fenn nála, az általános állapota pedig gyenge, elesett volt. A halálát megelőző napon a belgyógyászati konzílium jobb oldali tüdőgyulladást valószínűsített, és ennek megfelelően antibiotikumok adását javasolta.

Az édesanya halálát követően az alperes tulajdonjoga a tartási szerződés alapján bejegyzést nyert az ingatlan-nyilvántartásba, és ennek megfelelően az ingatlan jelenleg 1/4 részben a felperes, 3/4 részben pedig az alperes tulajdonában áll.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet 1996. július 22-én kelt szakértői véleménye szerint a néhai özv. T. F. -né az orvosi iratok adatai által igazoltan általános és agyi érelmeszesedés, ér eredetű agylágyuláshoz vezető érkárosodás, magas vérnyomás, továbbá mindezek következtében létrejött szellemi hanyatlás megbetegedésekben szenvedett, a halálának a közvetlen oka pedig süllyedéses tüdőgyulladás, általános testi senyvedés, tüdőtágulat, szív- és keringési elégtelenség volt. A tartási szerződés 1994. november 10-én történt aláírásának az időpontjában az elhunytnak a most részletezett betegségei már fennállottak ugyan, és e betegségek következtében az említett időpontban az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, nagymértékben csökkent, teljesen cselekvőképtelen azonban a szakértői vélemény szerint nem volt.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból kitűnik az is, hogy az elhunyt a tartási szerződés megkötésekor képes volt a szerződés lényegének a megértésére, a szerződés tartalma pedig az elhunyt valós akaratát tükrözte. A szerződést ellenjegyző közjegyző ugyanis tájékoztatta az elhunytat a tartási szerződés lényegéről, és meggyőződött arról is, hogy az elhunyt a szerződés tartalmát megértette, és azzal egyet is értett, az elhunyt kezelőorvosának a tanúvallomása szerint az elhunyt egészségi állapota hullámzó volt, mert voltak teljesen tiszta tudatú állapotai is, az elhunyt ismerőseinek pedig tudomása volt arról is, hogy az elhunyt hosszú évek óta szándékosan törekedett arra, hogy a szükségessé váló gondozását és eltartását az alperes lássa majd el, a perbeli ingatlanilletőségét pedig teljes egészében az alperesnek kívánta juttatni azért, mert a felperesnek az elhalt férjével közösen már korábban ingatlant vásárolt.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes használatidíj-fizetési kötelezettsége megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A jogerős ítélet szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítélete említett rendelkezésének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítélete ugyanezen rendelkezésének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala, másodsorban pedig mindkét fokú bíróság ítélete sérelmezett rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezése és a perben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és sérti a Ptk. 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a néhai özv. T. F.-né a szerződés megkötésekor "gondnokság alá helyezés nélkül is korlátozottan cselekvőképes" volt, érvényes tartási szerződést tehát nem köthetett. A perben eljárt bíróságok meg sem indokolták azt, hogy a néhai szerződéskötési képessége tekintetében milyen okból alapították a tényállást az objektív orvos szakértői véleménnyel szemben a perben kihallgatott elfogult tanúk vallomására. Nem értékelték a szakértői véleményt a vonatkozásban sem, hogy a belátási képesség tartósan nagymértékben való csökkenése, mint fogalmi meghatározás gyakorlatilag a cselekvőképességet kizárja, avagy korlátozza. Nem voltak figyelemmel arra, hogy a néhaival közös háztartásban élő és gyógypedagógiai végzettségű alperes a néhai egészségi állapotával tisztában volt, úgyszintén arra sem, hogy a néhai a szerződést közjegyző jelenlétében ugyan, de a saját lakásán írta alá, önmagában a közjegyzői ellenjegyzés ténye pedig nem ad alapot arra, hogy a közjegyző a néhai beszámítási képességére vonatkozóan nyilatkozzék. A szerződés célja elsősorban a másik testvér kijátszása volt, amelyre az alperes már korábban is tett kísérletet.