A Kúria Pfv.20496/2015/7. számú precedensképes határozata ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése tárgyában. [1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §] Bírók: Harter Mária, Mocsár Attila Zsolt, Pummerné dr. Boruzs Mariann

A határozat elvi tartalma:

Érvényes az adásvételi szerződés, ha az okirat nem tartalmazza az átruházni kívánt tulajdoni hányadot, de az az okirat tartalmából és az átruházás körülményeiből kétségtelenül megállapítható. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelensége akkor állapítható meg, ha a bejegyzett jog szerzésének alapjául szolgáló jogcím olyan hibában vagy hiányosságban szenved, amely miatt a bejegyzés alaptalanná válik. A bejegyzés és a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége nem feltétlenül esik egybe. Érvénytelenné teheti a bejegyzést, ha arra a bejegyzési engedély hibája miatt került sor. Az alap nélkül bejegyzett jog eltávolítása az ingatlan-nyilvántartásból törlési perrel elérhető tulajdoni jogvédelem. 1997. CXLI. Tv. 62. § (1) a)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.496/2015/7.szám

A Kúria a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pálvölgyi Miklós ügyvéd) és felperesnek a dr. Nagy Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránt a Budakörnyéki Járásbíróságnál 3.P.20.025/2011. számon folytatott és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.183/2014/16. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, a Budakörnyéki Járásbíróság 3.P.20.025/2011/91. számú ítéletét megváltoztatja, és

elrendeli a perbeli ingatlan tulajdoni lapjáról az alperes 1597/1746 arányban bejegyzett tulajdonjogának részbeni törlését 381/1746 tulajdoni hányadra vonatkozóan,

egyidejűleg elrendeli a törléssel érintett 381/1746 tulajdoni hányadra a felperes tulajdonjogának visszajegyzését - a 381/1746 tulajdoni hányadból 286/1746 tulajdoni hányad vonatkozásában néhai K. T-né közbenső jogszerzésének feltüntetésével -, amelynek eredményeként a felperes tulajdonjogának aránya 530/1746-ra módosul,

mindezek tűrésére kötelezi az alperest.

Megkeresi a Kúria a a Körzeti Földhivatalt a változások átvezetése végett.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000 (Négyszázezer) forint együttes - első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati - perköltséget,

kötelezi továbbá az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 21.000 (Huszonegyezer) forint feljegyzett kereseti, 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési és 70.000 (Hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Az ingatlan-nyilvántartás szerint a perbeli 1746 m2 területnagyságú ingatlan 149/1746 arányban a felperes, 1597/1746 arányban az alperes tulajdona.

Az ingatlan az 1970. évet megelőzően a felperes édesanyja, néhai K.T-né és Sz.Z-né egyenlő arányú közös tulajdonában állt. A tulajdonostársak az ingatlant megosztva használták: a kétszintes lakóépület emeleti lakását, a 30 m2 alapterületű teraszt és a 149 m2 "felső" telekrészt Sz. Z-né, míg a földszinti "alsó" lakást 1597 m2 teraszosan kialakított kert- és udvarrésszel néhai K. T-né.

A felperes és az édesanyja az 1970. augusztus 7-én aláírt adásvételi szerződéssel 290.000 forintért megvásárolták Székler Zoltánné ½ tulajdoni hányadát, ezáltal a felperes ¼, édesanyja ¾ arányban vált tulajdonossá. A felperes ekkor vette birtokba a "felső" telek- és lakrészt, ahol jelenleg is lakik.

Néhai K.T-né 1973. május 24-én "ideiglenes adásvételi szerződés"-t kötött az alperessel, amelynek 1. pontja szerint 500.000 forintért el kívánta adni a perbeli ingatlanból "azt a részt, amely természetben az alsó szinten lévő lakást, annak összes tartozékait, a felső szinten lévő lakástól számított, a lejárattól lefelé eső telekrészt foglalja magába, melynek m2-beni területét felmérés alapján a felek megállapítják és végleges szerződésben rögzítik. A felső szinten lévő lakrész és telekrész adásvétel tárgyát nem képezi". Az "ideiglenes adásvételi szerződés" 4. pontjában a felperes - aki az okiratban eladóként nem szerepelt és azt nem is írta alá - mindezeket tudomásul vette, kijelentette, hogy "elővételi jogával élni nem kíván".

A területrész kimérését követően az adásvételi szerződés megkötésére 1973. december 31-én került sor, az erről készült okiratot eladóként a felperes és néhai K. T-né, vevőként az alperes írta alá. Az adásvételi szerződéssel az eladók 500.000 forintért eladták az alperesnek az "1746 m2 ingatlanból: az alsó szinten lévő lakást összes tartozékaival és a felső szinten lévő lakástól számítottan - a lejárattól lefelé eső telekrésszel, melynek felmérés szerinti területi 1597 m2". A szerződés 2. pontjában a szerződő felek kijelentették: a "felső szinten lévő lakás (területe 65 m2 és a lakáshoz tartozó 30 m2 terasz) és a felső szinten lévő, a felmérés szerint 149 m2 telekrész nem képezi adásvétel tárgyát". Az alperes a szerződés alapján vette használatba az "alsó" lakást és az 1597 m2 telekrészt.

A szerződő felek az adásvételi szerződést 1974. február 25-én nyújtották be a földhivatalhoz. A földhivatal 1975. szeptember 9-én annak "okiratszerű" bejelentésére hívta fel az alperest, hogy "az eladók ¾, illetve ¼ illetőségéből mennyi került eladásra" és megjegyezte: "a szerződés szerint 1597/1746 részilletőség képezi az eladás tárgyát". Mivel a felhívás eredménytelen maradt, azt a földhivatal 1976. március 11. napján megismételte.

A felperes és az alperes az általuk aláírt, 1976. március 31-i keltezésű okiratban közölték a földhivatallal, hogy "a szerződés szerinti 1597/1746 részilletőség képezi az eladás, illetve a vétel tárgyát". Hozzáfűzték, hogy az "eladott 1597 m2 K. -né teljes ¾ részilletőségét 1309,5 m2-t felperes ¼ tulajdonjogából a 436,5 m2-ből 287,5 m2-t; ez az illetőség képezi az eladás tárgyát. Tehát a felperes joga 11,71 tulajdoni hányad, az alperes joga 88,29 tulajdoni hányad". Az "így létrejött tulajdonjog bejegyzésére" kérték a földhivatalt azzal, hogy a "ház megosztása a szerződés szerinti". Az okiratot néhai K. T-né nem írta alá.

A földhivatal az 1976. július 20-án meghozott 25958/1976. számú határozatával az 1973. december 31-i adásvételi szerződés kapcsán 1597/1746 hányadra bejegyezte az alperes tulajdonjogát, a felperes ¼ tulajdoni hányadát 149/1746 illetőségre csökkentette.

A felperes és néhai édesanyja a földhivatalhoz 1994. szeptember 9-én benyújtott kérelmükben az alperes tulajdonjogának törlését és az eredeti állapot visszaállítását kérték, arra hivatkozással, hogy az 1973. december 31-ei szerződés alapján a tulajdonjogot nem lehetett volna bejegyezni. Kérelmüket a földhivatal elutasította.

A felperes néhai édesanyja a 2000. augusztus 1-jén aláírt okiratban hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli ingatlan meghatározott hányadára elbirtoklás, további tulajdoni illetőségére eredeti szerzés jogcímén a felperes tulajdonjogát bejegyezzék az ingatlan-nyilvántartásba. Néhai K. T-né 2001. december 21-én hunyt el, közjegyző 1116.Kjö.120/2002/4. számú, 2002. április 25-én jogerős hagyatékátadó végzésével hagyatékát törvényes öröklés jogcímén a felperes részére adta át.