A Kúria Pfv.22201/2017/7. számú precedensképes határozata sérelemdíj tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Tóth Csaba Levente

A határozat elvi tartalma:

I. Sérelemdíj megfizetése iránti perekben azt kell megítélni, hogy a bekövetkezett eredmény adekvát, jogilag releváns oksági kapcsolatban áll-e az alperesnek betudható jogellenes magatartással. Az ok akkor tekinthető relevánsnak, ha az események rendszerinti lefolyása mellett - az általános tapasztalat szerint - alkalmas az eredmény létrehozására.

II. A nem vagyoni sérelem fogalma nem azonos a hátrány fogalmával. Nem vagyoni sérelem hiányában sérelemdíj nem követelhető.

2013. V. Tv. 2:52. § (2)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.I.22.201/2017/7. szám

A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke

Dr. Tóth Csaba Levente előadó bíró

Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró

A felperes

A felperes képviselője: Dr. Rajnai Csaba ügyvéd

Az alperes

Az alperes képviselője: Dr. Bordás Róbert ügyvéd

A per tárgya: birtokháborítás megszüntetése és sérelemdíj megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.252/2017/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Békéscsabai Járásbíróság 18.P.20.867/2015/99.

Rendelkező rész

A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.252/2017/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az édesapjával együtt az utóbbi tulajdonában lévő belterületi ingatlanban lakik. Az utca átellenes oldalán, a felperes által lakott házas ingatlannal hozzávetőlegesen szemben található a T. utca házszámozású ingatlan, amelyben a per folyamatban létének túlnyomó részében annak tulajdonosa, az alperes élt élettársával és két kiskorú gyermekével. Az alperes ingatlana egyik oldalon a felperes tulajdonában álló, kertként használt telekkel, a másik oldalon a perben nem álló B. család által lakott házas ingatlannal szomszédos. A felperes által lakott ház földszinti nappalijának három ablaka, továbbá a felperes emeleti hálószobájának két ablaka az alperes ingatlana felé néz.

[2] Az ingatlanok B. lakott területének szélén, kertvárosias városrészben, egy kis forgalmú zsákutcában találhatók, ahol az utcaszélesség átlag alatti. A felek által lakott városrészben az ebtartás elterjedt és elfogadott: a perbeli időszakban a peres felek mindegyike tartott kutyát, az alperes egy nagytermetű, erőteljes hangú, kaukázusi juhász szukát és egy kisebb testű, beagle kant.

[3] A felperes 2014 nyarától kezdődően tapasztalta azt, hogy az alperes kutyái "ugatósabbá" váltak: az alperes távollétében sötétedéstől kezdődően a nagyobb kutya rendszeresen hosszú időn át tartó hangos ugatásba kezdett, erre a kisebbik kutya vonyítással válaszolt, amit csak akkor hagytak abba, ha az alperes hazaérkezett. A napközbeni időszakokban a nagyobbik kutya olyankor is hangos ugatásba kezdett, ha akár az utcán, akár az oldalszomszédos ingatlanokban mozgást, zajt, például munkavégzést észlelt, ugyanakkor a zajhatás megszűntével az ugatást abbahagyta. A kisebbik kutya a telek drótkerítésének résein vagy a nyitott kapun át több alkalommal kiszökött az utcára.

[4] Az alperes ingatlanából hallható kutyaugatást a B. család tagjai és a felperes édesapja hosszabb idő óta, a felperes pedig 2014 nyarától kezdődően kifejezetten zavarónak találta. Emiatt a felperes előbb szóban, majd írásban több alkalommal jelezte az alperesnek, hogy a kutyák ugatása a lakás és a kert használatában zavarja őt. Kérte az alperest, hogy a helyzet peren kívüli megoldása érdekében próbálja a kutyaugatás zavaró hatását csökkenteni. Az alperes kezdetben nem vette komolyan a felperes jelzéseit, kéréseit, mivel nem tudott arról, hogy a nagyobbik kutya általában az ő távollétében kezdett erőteljes és kitartó ugatásba. Később, már a per folyamatban léte alatt, 2015 nyarán a nagyobbik kutya részére ugatásgátló nyakörvet szerzett be, bár azt csak rövid ideig használta, mert az állat nyaka kisebesedett. Ugyanakkor többnapos távollétei idejére a kutyákat az ingatlanból elvitte, vagy testvérét, illetve élettársa édesanyját kérte meg arra, hogy az ingatlanban tartózkodva a kutyákat felügyeljék.

[5] Az elsőfokú eljárásban közölt vállalásának megfelelően az alperes 2015 szeptemberében a telkén kerítést létesített, hogy a nagyobbik kutyát az ingatlannak a felperes lakásától távolabb eső részébe rekessze el. Az alperes távolléte idejére történő bezárás a nagyobbik kutyára nyugtatólag hatott, ugatása ilyenkor kevésbé volt tapasztalható.