BH 1999.5.209 Az előzetes letartóztatásért járó kártalanítás fizetése alóli mentesülés akkor állapítható meg, ha az igényt érvényesítő neki felróható módon okot szolgáltatott arra, hogy bűncselekmény gyanúja rá terelődjék [Be. 383. § (3) bek. b) pont].

A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét, amelyben előzetes letartóztatása miatt 33 296 USD és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felperest 150.000 forint perköltség fizetésére kötelezte, és úgy rendelkezett, hogy 633.000 forint kereseti és 360.000 forint fellebbezési illetéket köteles felhívásra az államnak megtéríteni.

A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperes C. W. K. nevű honfitársával Bangkokból repülővel Moszkván keresztül Budapestre tartott. A moszkvai vámellenőrzéskor az egyik csomagjukban közel 3 kg heroint találtak, míg két hátizsákjukat a moszkvai repülőtéri személyzet vizsgálat nélkül a Ferihegyi repülőtérre továbbította. Azok ide megérkeztek, értük azonban senki sem jelentkezett. A hatósági átvizsgálásukkor a csomagokban a személyes ingóságok mellett mintegy 6 kg elrejtett heroint találtak. A felperest az orosz nyomozó hatóság kihallgatta, majd háromnapi őrizet után Budapestre irányította. A felperest 1992. szeptember 4-én őrizetbe vették és kábítószerrel való visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt vele szemben nyomozást folytattak. A felperes tagadta, hogy tudott volna a poggyászban elhelyezett kábítószerről. A kerületi bíróság 1994. október 23-án hozott, és jogerőre is emelkedett ítéletével a felperest felmentette, mert nem nyert bizonyítást, hogy a felperes bűncselekményt követett el.

A jogerős ítélet indokolása szerint az Orosz Föderáció Biztonsági Minisztériumának vizsgálói részletesen meghallgatták a felperest és társát, akit ekkor a felperes a vőlegényének nevezett. C. W. K.-t a Moszkvai Városi Bíróság 5 évi szabadságvesztésre ítélte.

Korábban a felperes és barátja azt tervezték, hogy összeházasodnak. A perbeli utazással kapcsolatban a felperes annyit tudott a barátjától, hogy valamilyen értékes árut kell Európába szállítani, amiért ő sok pénzt fog kapni, egyébként megtiltotta a felperesnek, hogy kérdéseket tegyen fel az úttal összefüggésben. A hosszú ideig tartó, és igen jelentős költséggel járó utazás kiadásait kizárólag a felperes barátja viselte, akiről a felperes tudta, hogy nem gazdag ember. Valamennyi csomagot az induláskor együtt adták fel Budapestre címezve. A moszkvai repülőtéren a vámos felszólítására a felperes választotta ki a szállítószalagról azt a táskát, amelynek rejtett részéből a heroint kiemelték. Ekkor már velük volt egy harmadik személy is, aki egy kábítószert csempésző banda tagjaként a felperes barátjának tevékenységét ellenőrizte. A heroin megtalálásakor mindhárman azt mondták, hogy a táska nem az övék, később pedig azt, hogy Bangkokban egy piacon vásárolták. A moszkvai hatóság a felperest és a harmadik személyt a Budapestre induló repülőgépre ültette, s egyúttal a magyar hatóságokat előzetesen értesítette a moszkvai kihallgatások eredményéről. A felperest a megérkezésekor a magyar nyomozók elsődlegesen abból a szempontból figyelték, hogy jelentkezik-e a hátizsákokért. A felperes a csomagokat nem kereste, a repülőtéri információs szolgálatnál az iránt érdeklődött, hogy milyen módon tudna a lehető leggyorsabban Hongkongba utazni.

A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a felperes a büntetőeljárásról szóló 1973. évi 1. törvény (Be.) 383. §-a (1) bekezdésének II/A pontja alapján igényelt kártalanítást az előzetes letartóztatásért, miután őt a bíróság felmentette. Ugyanakkor a Be. 383. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt az eredményes felderítés meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék. A felperes esetében a kizáró ok megvalósult. Abból a tényből, hogy Moszkvában a felperes csak az egyik csomagjukat találta meg, tudhatta, hogy a két hátizsák Budapest célállomásra érkezhetett. Ennek ellenére a felperes Budapesten a személyes holmijait is tartalmazó csomagok iránt nem érdeklődött. A felperes poggyászjegy hiányában is igazolhatta volna a tulajdonjogát, amit megkönnyített volna az, hogy az egyik csomagban voltak a felperes fehérneműi, egyéb ruházata, cipői és tisztálkodószerei. A moszkvai előzmények miatt különös jelentősége volt annak, hogy a felperes a csomagok körforgóját elkerülte, és a csomagok iránti legcsekélyebb érdeklődés nélkül, azonnal Hongkongba szeretett volna utazni. A perbeli "európai utazás" előzményei mellett ezzel is okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék. Az életszerű és elvárható magatartással a felperes azt erősítette volna, hogy nincs tudomása barátja bűncselekményéről.

A Moszkvában történtek után a felperesnek már nem lehetett kétsége barátja tevékenységéről, ezért legalább gondatlan volt a felperesnek az a magatartása, hogy ezt követően személyes holmijainak hátrahagyásával igyekezett minél előbb elutazni Magyarországról. Ez pedig azt jelenti, hogy neki felróható magatartással terelte magára a bűncselekmény gyanúját, ezért az állam mentesül a kártalanítás fizetésének kötelezettsége alól.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékokat helytelenül értékelte, s a tévesen megállapított tényállásból helytelen következtetésre jutott. A felperes mindvégig azt adta elő, hogy a poggyászban elrejtett kábítószerről nem volt tudomása, az pedig önmagában nem értékelhető a terhére, hogy előzetesen csak arról tudott, hogy valamilyen árut kell Európába szállítani. Éppen az előzmények indokolták, hogy a felperes előbb Moszkvából, majd Budapestről is Hongkongba szeretett volna utazni. A feladott csomagok a felperes útitársának nevén szerepeltek, ezért azok kiváltására a felperesnek nem lett volna lehetősége azon a módon sem, ahogy a másodfokú ítélet állítja. Arra is hivatkozott a felperes, hogy a jogerős ítélet illetékmentesség helyett tévesen állapított meg illetékfeljegyzési jogot, s kötelezte ennek alapján a felperest az illetékek megfizetésére.