A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21208/2007/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 217. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.208/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Répászky Miklós ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Varga Zs. András ügyész által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, Legfőbb Ügyészség (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007. július 10. napján meghozott, 12.UP.20.866/2007/10. számú ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 60.000 (hatvanezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése miatt indított perben a felperes keresetét elutasította és arra kötelezte, hogy fizessen meg a Magyar Államnak 60.000 Ft eljárási illetéket.

Megállapította, hogy az ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 78. § (1)-(2) bekezdését, majd rögzítette, hogy a vádiratot nem az I. rendű alperes szerkesztette, a felperesre nézve sérelmezett kijelentést nem tett, így tőle származó közléssel a jóhírnév sérelme nem valósulhatott meg.

A személyiségi jogsértés tényközlésen túl, tevékenységgel vagy mulasztással is történhet. Erre alapítottan a felperes az I. rendű alperes munkakörével összefüggő, hivatalos eljárásbeli tevékenységét sérelmezte, azt hogy az ügyészi szervezet irányítójaként nem intézkedett az eljárás megszüntetéséről a mentelmi jog felfüggesztésének elutasítására vonatkozó határozat meghozatala után, ugyanakkor a felperes a jóhírnév védelméhez fűződő joga megsértésén túl egyéb, a Ptk. által szabályozott jogsérelmet nem nevesített.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Legfőbb Ügyész hivatalos eljárásának jogszerűsége kizárólag a Ptk. 348. §-a által meghatározott körben képezheti az eljárás tárgyát, azonban ez az igény csak a munkáltatóval szemben érvényesíthető.

A Legfőbb Ügyész személyében sem az ügyészségek alkalmazottai, sem az önmaga által kifejtett hivatalos tevékenységével összefüggő igény alapján nem perelhető, a Legfőbb Ügyész vonatkozásában a Legfőbb Ügyészség tartozik polgári jogi felelősséggel.

Megállapította, hogy a felperes a hivatalos eljárás miatti igényét közvetlenül az I. rendű alperessel szemben nem érvényesítheti, ezért jogviszony hiányában a vele szemben előterjesztett keresetet elutasította.

Ezt követően a 75. § (1) bekezdésének és a Ptk. 78. § (1)-(2) bekezdésében rögzítetteknek a kiemelésével arra utalt, hogy önmagában az a tény, hogy valaki bűncselekmény elkövetésének gyanúsítottja, feljelentett személy, illetőleg mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezték személyiség védelmi igényt nem alapoz meg, még akkor sem, ha bűnösség megállapítására nem kerül sor, így a felperes sérelme megalapozatlan.

A felperes alaptalanul sérelmezte azt, hogy ellene büntetőeljárás volt folyamatban.

A feljelentést ugyanis ismeretlen tettes ellen tették meg és csak érintettségének felmerülésekor került sor a mentelmi jog felfüggesztésének kezdeményezésére, majd annak elutasítása után az eljárás vele szemben megszüntetésre került. A felperes csak a mentelmi jogának felfüggesztése, az alapos gyanú közlése és gyanúsítottkénti kihallgatása után válhatott volna a büntetőeljárás tényleges alanyává, erre azonban nem került sor.

Kiemelte azt is, hogy a mentelmi jog nem azt jelenti, hogy a bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén ne kerülhetne sor semmilyen nyomozati cselekmény elvégzésére annak érdekében, hogy a büntetőtörvényi tényállás elemeinek, illetve az elkövetők személyének felderítése megtörténjék.

Önmagában a feljelentés, illetve a vádirat előterjesztése, a mentelmi jogba nem ütköző cselekmények elvégzése nem valósít meg személyiségi jogsértést.

A vádirat előterjesztése pedig nem csak joga, hanem alapos gyanú esetén kötelezettsége is a II. rendű alperesnek.

Az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta - a felperes által sérelmezett kijelentésekre korlátozva - a vádirat tartalmát, de csak abban a körben, hogy tartalmazza-e a sérelmezett tényállítást, az valós vagy valótlan, avagy véleménynyilvánításnak minősül-e, illetve, objektíve alkalmas-e a felperes jóhírnevének megsértésére.

Rögzítette, hogy a felperes keresetlevelében azt is sérelmezte, hogy a vádirat szerint azért gyűjtött adatokat, hogy jogosulatlan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon.

E körben az elsőfokú bíróság hivatkozott a Miniszterelnöki Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatát tartalmazó 1/2004. MeHVM utasítással módosított 7/2002. MeHVM utasítás 64. § a), b), i), n) és p) pontjában foglaltakra.

Ismertette az 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 89. §-át, valamint az 1992. évi LXIII. törvény (Avtv) 2. §-ában foglaltakat, illetve a 3. § (1) bekezdésének rendelkezéseit.

Kifejtette, hogy a vadászati naplóban és trófeabírálati jegyzőkönyvben olyan adatok kerülnek feltüntetésre, mint pl. a vadászaton résztvevők neve, az engedélyek száma, a vadászat ideje, vad elejtő neve, illetve a trófea súlya. Ezekből az adatokból az adott személy azonosítható, így megállapítható, hogy a felperes olyan adatokat kért, amelyek személyes adatnak minősülnek.

Az adatközlési jogosultság vizsgálat körében kifejtette, hogy a felperes nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a vadászati tevékenységgel kapcsolatos személyes adatokat beszerezze, legfeljebb együttműködhetett volna az ellenőrzést végző szervekkel, és javaslatot tehetett volna vizsgálatok lefolytatására, s mivel a ... nem volt hierarchikus viszonyban a vadászati hatósággal, azt nem utasíthatta személyes adatok megküldésére sem.

Felhatalmazás esetén is az adatokat a felperes csak célhoz kötötten használhatta volna fel, és országgyűlési képviselői minőségében az államtitkárként bekért adatokat nem hozhatta volna nyilvánosságra.

Az a vádirati megfogalmazás pedig, hogy ezt az adatkezelési tevékenységet a felperes azért végezte, hogy jogosulatlan előnyt szerezzen, vagy hátrányt okozzon, olyan - a rendelkezésre álló tényekből való következtetésen alapuló - II. rendű alperesi vélemény, amelynek valóságtartalma nem vizsgálható. A vádiratot szerkesztő ügyész a körülményekből a logika szabályai alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az adatokat nem azért szerezte be, hogy az illetékes hatóságoknál eljárást kezdeményezzen, hanem azért, hogy azokat egyéb célra használja fel.

Az ...ként kapott információk alapján a II. rendű alperesnek feltett kérdések tartalma pedig alkalmas volt arra, hogy az I. rendű alperesnek hátrányt okozzon, így a II. rendű alperes következtetése nem volt okszerűtlen, ezért jogsértőnek sem minősülhet.