BH 1994.5.236 I. A hamis vád bűntettét követi el a tetten ért terhelt, ha más személyi irataival igazolja magát és ezáltal ezt a személyt alaptalanul büntetőeljárásnak teszi ki [Btk. 233. § (1) bek. a) pont].

II. A vádlott különös és többszörös visszaeső volta súlyosító körülmény, ha a bíróság a törvényi büntetési tétel keretei között, a Btk. 97. §-a (1) bekezdésének alkalmazása mellőzésével szabja ki a főbüntetést, minthogy a Btk. módosításával kapcsolatos új rendelkezés nem emeli a különös és többszörös visszaesőkkel szemben kiszabható szabadságvesztés alsó határát [Btk. 83. §, 97. § (1) bek.].

A városi bíróság az I. r. vádlottat járművezetés tiltott átengedésének vétsége és ittas járművezetés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 100 napi tétel pénzbüntetésre és a közúti járművezetéstől 1 évi eltiltásra; a II. r. vádlottat 3 rb. közokirathamisítás bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt - halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott jelentett be fellebbezést enyhítésért, a közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentésért.

A városi bíróság ítélete az I. r. vádlott tekintetében az elsőfokon jogerőre emelkedett.

A tényállás lényege a következő.

A II. r. vádlott többször volt büntetve végrehajtandó szabadságvesztésre.

A vádlottak alkalmi ismerősök, akik a vádbeli napon reggel 9 óra körüli időben egy vendéglőben találkoztak és szeszes italt fogyasztottak. Elhatározták, hogy az I. r. vádlott személygépkocsijával a mintegy 20 km-nyire levő üdülőtelepre mennek és ott tovább italoznak.

Az I. r. vádlott tulajdonában levő személygépkocsival - amely a vendéglő előtt állt - elindultak úgy, hogy az I. r. vádlott vezette a gépkocsit, a II. r. vádlott pedig utasként foglalt abban helyet.

Útközben egy büfénél megálltak és ott még mindketten szeszes italt fogyasztottak, majd folytatták útjukat, az üdülőtelepen levő vendéglőnél álltak meg a gépkocsival. Vezetés közben az I. r. vádlott enyhe fokban alkoholos állapotban volt.

A vendéglőben tovább italoztak, ennek hatása alatt az I. r. vádlott erősen leittasodott. Közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került a II. r. vádlott is, akinek a vérében legalább 2,07 ezrelék alkoholkoncentráció volt. Az I. r. vádlott ezután átengedte a vezetést a közepes fokban ittas II. r. vádlottnak, átadva az indítókulcsot, tudva azt, hogy a II. r. vádlott ittas állapotban van. Azzal indultak el, hogy hazatérnek a gépkocsival. A II. r. vádlott vezette a gépkocsit és utasként két lányt vettek fel a gépkocsiba, akikkel azután a városba mentek. Ott a II. r. vádlott meglátogatta - az autóval közlekedve - az akkor ott élő feleségét, miközben az I. r. vádlott elkóborolt és nem találtak egymásra.

Az I. r. vádlott ezután gyalogosan hazatért, a II. r. vádlott pedig még tovább italozott és azzal az elhatározással, hogy megkeresi az I. r. vádlottat, egy ismerőse társaságában ismét útnak indult, de éjfél után a közúti ellenőrzést tartó rendőrjárőr feltartóztatta.

A II. r. vádlottól elkérték a személyi okmányait, aki ekkor nem a saját, hanem az I. r. vádlottnak a kesztyűtartóban levő személyi igazolványát, forgalmi- és vezetői engedélyét mutatta fel és adta át a rendőrnek. Ennek nyomán nemcsak a rendőrjárőr előtt, hanem a vérvételt végző orvos előtt is az I. r. vádlott személyi adatait diktálta be. A rendőrjárőr ugyanis a II. r. vádlott ittasságát észlelve a helyi kórház szakrendelőjébe állította elő, ahol vérvétel történt. A vérvételi jegyzőkönyvön az I. r. vádlott nevét és személyi adatait tüntették fel, és a jegyzőkönyvön a II. r. vádlott a nevét írta aláírásként, a II. r. vádlott által átadott - személyazonosságának bizonyításaként felhasznált - okiratok (személyi igazolvány, vezetői engedély és forgalmi engedély) alapján.

A II. r. vádlott vérében ekkor is 2,07 ezrelék alkoholkoncentrációt mutattak ki, vagyis a vádlott közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatt állott.