BH 2013.3.83 A Szoc.tv. hatálya alá tartozó szociális ellátó tevékenység csak hatósági engedély alapján végezhető. A tartási szerződés és a Szoc.tv. hatálya alá tartozó ellátási tevékenység elhatárolása [1993. évi III. tv. 3. §, 92/K. §, 1959. évi IV. tv. 158. §, 586. §].

Pertörténet:

Székesfehérvári Törvényszék K.21802/2010/18., Kúria Kfv.39085/2011/10. (*BH 2013.3.83*)

***********

A Közép-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala 2010. január 26. napján előzetes értesítés nélkül helyszíni ellenőrzést tartott a S.-Sz., Ö. 65. szám alatti épületben, valamint a felperes által fenntartott G., M. Zs. u. 33. szám alatt működő Idősek és Pszichiátriai Betegek Otthonában. Az ellenőrzés során megállapításra került, hogy a S.-Sz. Ö. területén lévő épületben a felperes huszonöt főt helyezett el az épület földszinti részében lévő kettő- és háromágyas szobákban. A felperes tartási szerződést kötött az elhelyezett személyekkel, akik közül a hatóság öt főt meghallgatott. Az elsőfokú eljárás során a felperesi egyház képviselőjét, alkalmazásában álló dolgozóját, továbbá a tizenkét ellátott hozzátartozóját, illetőleg törvényes képviselőjét nyilatkoztatta meg a hatóság, akik közül nyolc fő válaszolt a feltett kérdésekre. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes üzletszerű gondozási tevékenységet végez, amely minden tekintetben megegyezik a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc.tv.) meghatározott ápolási, gondozási tevékenységgel, mely magában foglalja a lakhatást, az élelmezést, a textília, szükség szerinti orvosi ellátás biztosítását, és mindezek fejében az ellátottak, illetőleg azok hozzátartozója havi térítési díjat fizet.

Ezért az elsőfokú hatóság 2010. április 6. napján kelt határozatában a felperest a S.-Sz. Ö. 65. szám alatt lévő épületben folytatott engedély nélküli szociális tevékenység miatt 200 000 forint bírsággal sújtotta, egyidejűleg kötelezte a felperest, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül az engedély nélküli szociális tevékenység folytatásával hagyjon fel, és a S.-Sz. Ö. 65. számú épületben ellátott személyek jogszerű elhelyezéséről lehetőség szerint gondoskodjon.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2010. június 24. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Utalt az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás adataira, elemezte a tartási szerződés és a Szoc.tv. hatálya alá tartozó gondozási tevékenység közötti különbségeket-hasonlóságokat, idézte a felperesi egyház vezetőjének a jövőbeni engedélyezésére utaló nyilatkozatát, és az ellátott betegek körére hivatkozással egyetértett az elsőfokú határozat megállapításaival. Hivatkozott arra is, hogy a felperes új tényre utalt a fellebbezésben, amikor csatolta a tartási szerződések kiegészítését. E körben rámutatott arra, hogy a s.-i ingatlanok tulajdoni lapjáról készült szemlemásolatok nem tartalmazzák a terhek között a haszonélvezeti jog bejegyzését, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 158. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján nem fogadta el, hogy az eltartottak részére haszonélvezeti jogot biztosított a felperes az általuk használt ingatlanon.

A felperes keresetében vitatta, hogy ténylegesen engedélyköteles szociális tevékenységet folytat.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A Szoc.tv. 3. § (8) bekezdésére utalással megállapította, hogy a felperes által ellátott tevékenység nem azonos a Szoc.tv. hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokkal, figyelemmel arra, hogy az ingatlanon az eltartottaknak sem haszonélvezeti joga, sem lakáshasználati, sem bérleti joga nem áll fenn. A bíróság a haszonélvezeti jog tekintetében utalt arra a felperesi nyilatkozatra, amely szerint maga sem kívánta az általa kötött tartási szerződésekben a haszonélvezeti jog alapítását. A lakáshasználati, illetőleg bérleti jog tekintetében pedig a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lakástv.) 91/A. § 7. pontjának rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy a felperes és az eltartottak között létrejött tartási szerződés módosítások is csupán egy konkrét szobának a részleges használatát biztosítják a szerződést megkötő eltartott részére, ezért nem tekinthető ez tényleges használati jog, illetőleg bérleti jog biztosításának, figyelemmel arra, hogy az adott ingatlanon önálló lakások kialakítására nem is került sor. A használat több személy által közösen használt szobára és közös kiszolgáló helyiségekre vonatkozik.

Megállapította a bíróság, hogy a Ptk. szerinti tartási szerződések tartalma és a Szoc.tv.-nek az ápolást, gondozást nyújtó intézmények által nyújtott szolgáltatások tartalma között az egyes elemeket tekintve átfedések vannak. Lényegi különbségnek tartotta azonban a tartási szerződések esetében, hogy az minden esetben tartalmaz egy szerencse elemet. Megállapította, hogy a felperes által kötött szerződésekben ilyen nincs, a felperes által hivatkozott kockázatot - mely szerint az adott személy eltartásának költségei emelkedhetnek - nem tekintette ilyen szerencse elemnek. Lényeges különbségként hivatkozott arra, hogy a tartási szerződést az eltartó felmondhatja, amennyiben az eltartott az eltartásának költségeit nem fizeti meg; a tartási szerződés esetében a tartás ténylegesen az eltartott lakásában történik, a saját korábbi és szokásos életkörülményei között. Ezzel szemben a perbeli esetben több személy közösen használja az egészségügyi és szociális helyiségeket. Rögzítette azt is, hogy a létrejött tartási szerződések nem egyediesítettek, a szerződés lényeges elemei valamennyi tartási szerződés esetében megegyeznek. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 21.555/1996. számú eseti döntésére, amely kimondta, hogy a tartási vagy gondozási szerződés létrejöttének lényeges feltétele, hogy a szerződéskötéskor az eltartó tulajdonába kerül mindaz a vagyon, ami a tartás ellenértékét képezi, és bizonytalan a szerződés időtartama is, amely az eltartott élete végéig szól. Erre figyelemmel rögzítette, hogy a felperes által kötött szerződések esetében az eltartó tulajdonába az eltartott vagyona nem került, és nem az eltartott vagyona az, amely a tartás ellenértékét képezi. Hangsúlyozta, hogy a felperes ténylegesen térítési díj fizetése ellenében gondozási szolgáltatást nyújt. Rámutatott arra is, hogy az eltartó szerződés felmondására vonatkozó joga atipikussá teszi a megkötött tartási szerződéseket; a felperes nem csupán egy-két személynek, hanem az ellenőrzés időpontjában huszonhat személynek, majd 2010 júniusában már ötven személynek nyújtotta az adott szolgáltatását. Hivatkozott a Szoc.tv. 92/K. § (1) bekezdésére és megállapította, hogy a felperes jogerős működési engedéllyel nem rendelkezik, ezért az általa nyújtott szolgáltatás engedély nélkülinek minősül. Nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy olyan személyek számára is nyújt ellátást, akik nem tartoznak a Szoc.tv. hatálya alá. Rámutatott arra, hogy az alperesi határozat jogszerűségét a határozat meghozatala időpontjára nézve vizsgálta, és a felperes által megkötött tartási szerződések egy esetben sem utaltak arra, hogy az eltartott szociális ellátásra rászorult személy vagy sem, ezért a felperes által kötött tartási szerződések esetében nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes olyan személyekkel kötötte a tartási szerződést, akik nem tartoznak a Szoc.tv. hatálya alá.