BH+ 2004.9.413 I. Végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben a gondnokság alatt nem álló örökhagyó belátási képességének a végrendelet alkotásának időpontjában fennálló hiányát a felperesnek kell bizonyítania.

II. Az örökhagyó nevének aláírására képtelen állapota nem állapítható meg egymagában abból, hogy a végrendeleten lévő aláírása rosszul vagy alig olvasható [Ptk. 624. § (3) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

A peres felek 1996. április 27-én elhunyt P. I.-né örökhagyó törvényes öröklésre jogosult leszármazói (gyermekei).

Az örökhagyó kórházi kezelése alatt - 1991. december 13-án - az alperes javára szóló írásbeli végrendeletet alkotott akként, hogy végakaratát szobatársa írásbafoglalta, majd tanúként egy másik betegtárssal aláírták. A végrendeleten az örökhagyó nevének aláírása rosszul olvasható.

A felperes keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását az örökhagyó cselekvőképtelensége, valamint nevének aláírására képtelen állapotára hivatkozással kérte, másodlagosan kötelesrésze természetben történő kiadására kérte az alperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az 1991. december 13-án kelt írásbeli magánvégrendelet érvénytelen.

Az ítélet indokolása szerint a perben beszerzett írásszakértői vélemény azt nem bizonyította, hogy a végrendeleten szereplő írásjegyek nem az örökhagyótól származnak, az azonban arra enged következtetni, hogy az örökhagyó nevének aláírására képtelen állapotban volt. Az igazságügyi pszichiáter szakvéleményből megállapíthatóan a kórházi kezelés idején az örökhagyó beszámítási képessége korlátozott volt, voltak olyan időszakok, amikor beszámítási képessége teljesen hiányzott. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban az elsőfokú bíróság azt látta megállapíthatónak, hogy a végrendelet tételekor az örökhagyó végrendelkezési képességgel nem rendelkezett és nevének aláírására is képtelen állapotban volt.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részbizonyítást foganatosított: orvosszakértői véleményt és az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményét beszerezve akként foglalt állást, hogy a bizonyítékok alapján nem állapítható meg az, hogy az örökhagyó a végrendelet aláírásakor a nevének aláírására képtelen állapotban volt. A szakértő örökhagyónak az ügyei viteléhez szükséges belátási képességét időszakosan nagymértékben csökkentnek véleményezte, de nem zárta ki, hogy a végrendelkezés idején a néhai aláírási szándékát képes volt kifejezni még akkor is, ha a nála fennálló Parkinson-kór következményeként írásromlása miatt az eredeti írása megváltozott. Mindezen peradatok alapján úgy döntött a másodfokú bíróság, hogy az örökhagyó a Ptk. 13. § (1) bekezdés szerinti cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt nem állt, mert őt a bíróság ilyen hatályú gondnokság alá nem helyezte, ezért a Ptk. 624. § (2) bekezdésében írt érvénytelenséget eredményező jogkövetkezmények nem alkalmazhatók. Mivel a nevének aláírására képtelen állapot megítélése orvosszakértői szakkérdés és önmagában azon írásszakértői megállapításból, hogy a végrendeleten szereplő aláírás rosszul olvasható, önmagában nem állapítható meg az örökhagyó névaláírásra képtelen állapota. Az orvosszakértői véleményből és a felülvéleményből következően pedig a Ptk. 624. § (3) bekezdésében írt feltétel megléte sem nyert bizonyítást, az örökhagyó betegsége következtében eredeti írása csupán megváltozott. Ezért a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a perbeli ingatlan örökhagyó nevén álló 1/2 tulajdoni hányadból a felperest kötelesrész címén 1/8 tulajdoni hányad illeti meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a le nem rótt illeték és perköltség megfizetéséről.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének való helytadást, másodlagosan új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítást kért.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet eljárási [Pp. 3. § (1) bekezdés] és anyagi jogszabályt [a Ptk. 624. (2) és (3) bekezdését, valamint a Ptk. 17. és 18. § (1) bekezdését] sérti. Az eljárási jogszabálysértést illetően azzal érvelt, hogy a perbeli jogvita elbírálására irányadó (az 1999. évi CX. törvény hatálybalépését megelőzően hatályos) Pp. 3. §-át a törvény céljának megfelelő igazság kiderítésére irányuló feladatuknak, mint alapelvnek a rendelkezését azzal sértették az eljárt bíróságok, hogy az ítélet hatályon kívül helyezésével számára nem biztosítottak lehetőséget arra, további érvénytelenséget eredményező jogcímen a végrendelet érvénytelensége iránti keresetét előterjeszthesse. Ezt azzal indokolta, hogy a peradatok arra utalnak, hogy az írásbeli végrendelet alaki érvénytelenségben szenved és ez irányú keresete előterjesztésére a bíróságok számára nem adtak módot.

Az anyagi jogszabálysértéssel kapcsolatban kifejtette azon álláspontját, hogy az örökhagyónak a végrendelet tételekor nem volt végrendelkezési képessége és nevének aláírására is képtelen állapotban volt. Arra hivatkozott, hogy az írásszakértői szakvélemény szerint a végrendeleten lévő kézjegy nem aláírás, az orvosszakértői vélemények iratellenesek abban, hogy objektív adat nem állt rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó a végrendelkezéskor nem volt képes arra, hogy nevét aláírja és az alperes is elismerte, hogy a délutáni látogatásakor az örökhagyóval kontaktust teremteni nem lehetett.