A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20423/2018/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.423/2018/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Fiedler Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Fiedler Bálint Ernő ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Nagy József Gyula által képviselt alperes ellen, közigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránt indított perében, a Budapest Környéki Törvényszék 2018. február 1. napján meghozott, 21.P.21.756/2016/25. számú kijavított ítélete ellen, a felperes részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán

- tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. március 30-tól 2012. szeptember 10-ig az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltötte a szabadságvesztés büntetését. Az alperes a felperest a foglalkozására tekintettel konyhai munkára osztotta be. A felperes 2009. április 5-én kötelező munka-egészségügyi szűrővizsgálaton esett át, amelynek eredménye negatív volt. Az alperes 2011. december 1. és 2012. szeptember 10. között a 473. számú, 31 nm alapterületű, 9 fő befogadására alkalmas, a 476. számú, 15,5 nm alapterületű, 4 fő befogadására alkalmas, valamint a 473. és 477. számú, 16,3 nm alapterületű, 5 fő befogadására alkalmas zárkákban helyezte el a felperest. A felperest ebben az időszakban egy alkalommal szállították el a büntetés-végrehajtási intézetből, ekkor két napot töltött szállító zárkában, amelynek alapterülete 25 nm, befogadóképessége 10 fő volt.

A felperes a keresetében 3.000.000 forintnak és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését arra alapította, hogy az alperes megsértette az élethez, a testi épséghez, az egészséghez, a családi kapcsolatok fenntartásához fűződő személyiségi jogát, valamint az emberi méltóságát, ezzel nem vagyoni kárt okozott neki. Előadta, hogy az alperes folyamatosan olyan zárkákban helyezte el őt, ahol az egy főre eső 3 nm mozgástér nem volt biztosított, a zárkákban poloskák, tetvek és csótányok voltak, egyik zárkában sem volt elkülönített illemhely. Előadta továbbá, hogy családtagjaival és egyéb rokonaival nem tudott kapcsolatot tartani, mert az alperes által biztosított telefonkészülék igénybevételével járó szolgáltatási díj túlzottan magas volt. Kifejtette, hogy az alperes nem megfelelően élelmezte, időnként ízetlen, lejárt szavatosságú vagy megromlott ételeket adott, az élelemnek nem volt meg a szükséges kalóriamennyisége. Állította, hogy a nem megfelelő élelmezés miatt a testsúlya drasztikusan lecsökkent. Hivatkozott arra, hogy a jogsérelmei a 11 éves fogva tartása alatt folyamatosan fennálltak, ezért követelése nem évült el.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Védekezésében hivatkozott arra, hogy a felperes 2011. december 1-je előtt keletkezett sérelmeivel kapcsolatos nem vagyoni kártérítés iránti követelések elévültek. Előadta, hogy a felperes 2011. december 1-je után már börtön fokozatban töltötte a szabadságvesztés büntetését, nyitott körletben volt elhelyezve, ahol nappal 250-300 nm területen szabadon mozoghatott, a zárkák ajtaját csak éjszakára zárták be. Előadta továbbá, hogy a felperes olyan zárkákban volt elhelyezve, amelyekben teljes mértékben elkülönített illemhely volt. Kiemelte, hogy a felperes a fogva tartása alatt sem a telefonálással, sem poloskával, csótánnyal vagy tetvekkel kapcsolatos panasszal nem élt, rovarcsípés vagy tetvesedés miatt orvosi vizsgálatra nem jelentkezett. Hangsúlyozta, hogy a konyhai munkavégzés miatt a felperes fokozott egészségügyi ellenőrzés alatt állt.

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 forint perköltséget, és megállapította, hogy a le nem rótt 180.000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint az alperes elévülési kifogását részben találta megalapozottnak. Rámutatott, hogy a felperes több személyiségi jogának megsértését állította. Az volt az álláspontja, hogy az egyes jogsérelem fajtákat külön-külön kell vizsgálni. Úgy foglalt állást, hogy a felperesnek a keresetlevél benyújtását megelőző öt évnél régebben, 2011. december 1-je előtt történt jogsértésekre alapított nem vagyoni kártérítés iránti követelése a Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján elévült, ezért a Ptk. 325. § (1) bekezdése alapján bírósági úton nem érvényesíthető. A felperes ezt meghaladó követelését azért ítélte alaptalannak, mert a felperes a bíróság felhívása ellenére nem bizonyította, hogy azokban a zárkákban, ahol a felperes el volt helyezve, mikor hány fő tartózkodott, és az alperes tényelőadásával szemben nem bizonyította azt sem, hogy a zárkákban csak függönnyel elválasztott illemhelyek voltak. Bizonyítatlannak találta azt is, hogy a felperes rovarcsípések következtében sérüléseket szenvedett volna. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az alperestől beszerzett orvosi iratok szerint a felperes rovarcsípések vagy tetvesedés miatt nem fordult orvoshoz. Kifejtette, hogy a felperes nem bizonyította az alperes által biztosított élelem elégtelenségét és a telefonszolgáltatás túlzottan magas összegét sem. Utalt arra, hogy a felperes rendelkezett saját keresménnyel, amelyből viselni tudta volna a telefonszolgáltatás költségét.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében fenntartotta azt az előadását, hogy azokban a zárkákban, ahol az alperes elhelyezte őt, nem állt rendelkezésre a jogszabályban meghatározott méretű, egy főre eső minimális mozgástér, nem volt a zárka többi részétől elválasztott, megfelelő szellőzéssel ellátott illemhely, a zárkákban rendszeresen jelentek meg poloskák, csótányok és tetvek, az alperes nem biztosította a szükséges egészségügyi ellátást és a megfelelő mennyiségű, minőségű és elegendő tápértékkel rendelkező élelmet, akadályozta, hogy telefonon megfelelően tartsa a kapcsolatot a hozzátartozóival. Ismét állította, hogy fogva tartásának körülményei egészségének drasztikus romlását okozták. Hangsúlyozta, hogy az egy főre eső mozgástér számítása során a zárka alapterületéből figyelmen kívül kell hagyni az illemhely és a mosdó által elfoglalt területet. Okfejtése szerint az emberi méltóságot sérti, ha a büntetés-végrehajtási intézet nem biztosítja az előírt minimális mozgásteret a fogva tartottaknak, és az intézet a befogadási kötelezettségére vagy anyagi nehézségeire hivatkozással sem mentheti ki magát.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. (Fellebbezési ellenkérelme jóval a tárgyaláson kívüli elbírálás után érkezett.)

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett része, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet teljes terjedelemben bírálta felül /Pp. 228. § (4) bekezdés/.