A Nyíregyházi Törvényszék Bf.326/2018/35. számú határozata embercsempészet bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 590. §, 591. §, 592. §, 599. §, 605. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 342. §, 353. §, 459. §] Bírók: Kiss Judit, Kruták Beatrix, Szarvasné dr. Takács Zsuzsa

Nyíregyházi Törvényszék

N y í r e g y h á z a

2.Bf.326/2018/35. szám.

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Nyíregyházán 2019. június 21. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V é g z é s t

Az embercsempészés bűntette miatt M.V. és társai ellen indított büntető ügyben a Fehérgyarmati Járásbíróság 2018. január 23. napján kihirdetett 3.B.231/2015/109. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a F.M. III.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésbe 2016. február 03-tól 4-ig őrizetben, 2018. február 05-től a mai napig letartóztatásban töltött időt számítja be.

A két gépjármű kivételével a bűnjeleket a Fehérgyarmati Járásbíróság Gazdasági Hivatalában Bj.I.85, 86, 87, 88/2016. számok alatt kezelik.

Az elsőfokú eljárás során további 85.000.- /nyolcvanötezer/ forint, a másodfokú eljárás során 190.538.- /egyszázkilencvenezer-ötszázharmincnyolc/ forint államot, 30.000.- /harmincezer/ forint M.V. I.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

A Fehérgyarmati Járásbíróság M.V. I.r. vádlottat társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette /Btk. 353. §. /1/ bekezdés /2/ bekezdés a./ b./ pont/ mint bűnszervezetben elkövetett cselekmény miatt 2 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 5 év kiutasítás büntetésre,

Zs.L. II.r. vádlottat társtettesként elkövetett embercsempészés büntette /Btk. 353. §. /1/ bekezdés /2/ bekezdés a./ b./ pont/ mint bűnszervezetben elkövetett cselekmény miatt 2 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, míg

F.M. III.r. vádlottat társtettesként elkövetett embercsempészés büntette /Btk. 353. §. /1/ bekezdés /2/ bekezdés a./ b./ pont/ és 2 rb. közokirat-hamisítás büntette /Btk. 342. §. /1/ bekezdés b./ pont/ mint bűnszervezetben elkövetett cselekmény miatt, halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 5 év fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 10 év kiutasítás büntetésre ítélte.

Kimondta, hogy a vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatóak.

Rendelkezett az elsőfokú bíróság az előzetes fogvatartásban töltött idők beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségek viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség mindhárom vádlott terhére súlyosítás, M.V. I.r. és F.M. III.r. vádlottakkal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú kiutasítás, Zs.L. II.r. vádlottal szemben pedig hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása végett, míg M.V. I.r. vádlott védője enyhítés, Zs.L. II.r. vádlott és védője felmentés, F.M. III.r. vádlott az embercsempészés miatt felmentés, egyébként enyhítés, védője elsődlegesen az embercsempészés miatt felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az ügyészség fellebbezésének írásbeli indokolása szerint a kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, I. és II.r. vádlottak vonatkozásában az irányadó középmérték 5 év 6 hónap, míg III.r. vádlott esetében 9 év 6 hónap. Ezért M.V. I.r. vádlottal szemben a középmértéktől nagyobb mértékben enyhébb, Zs.L. II.r. vádlott és F.M. III.r. vádlottakkal szemben pedig a középmértéktől kisebb mértékben enyhébb szabadságvesztés büntetés kiszabását, Zs.L. II.r. vádlott esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés hosszabb tartamú megállapítását indítványozta.

Fellebbezéseiket írásban a védők is részletesen megindokolták.

M.V. I.r. vádlott kirendelt védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen a bűnszervezetben való elkövetés megállapíthatóságát vitatta. Érvelése szerint annak megállapítása irat- és jogszabályellenes, az ugyanis feltételezésen, nem pedig kétséget kizáró bizonyítottságon alapul. Hivatkozott arra is, hogy a bűnszervezetben való elkövetés törvényi feltételei sem állnak fenn, hiszen I.r. vádlott vallomása szerint egyetlen emberrel került kapcsolatba, akit Sz-nek nevezett, a hosszabb időre szervezettség sem állapítható meg, I.r. vádlott ugyanis 2015. február 26-án indult haza O-ból, a bűncselekmény elkövetésére pedig 2015. február 27-28. napjain került sor, továbbá az összehangoltan működő csoport létezését is homály fedi, az esetleges bűnszervezeti kör felderítésére az eljárás során nem került sor. Ezért a bűnszervezetben való elkövetés megállapításának mellőzését és lényegesen enyhébb büntetés kiszabását kérte.

Zs.L. II.r. vádlott másodfokú eljárásra meghatalmazott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása iratellenes megállapításokat tartalmaz, sérelmezte az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét, álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú bíróság által hivatkozott ellentmondások nem az ügy lényeges körülményeire, hanem kifejezetten részletkérdésekre vonatkoznak, amelynek az oka az is lehetett, hogy II.r. vádlott csak magyarul, míg III.r. vádlott csak ukrán nyelven tudott egyértelműen beszélni. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok körében Zs.L. II.r. vádlott híváslistáira is iratellenesen hivatkozott. Az elsőfokú bíróság azon állítása ugyanis, hogy a II.r. vádlott az embercsempészés alatt folyamatosan kapcsolatot tartott, nem állja meg a helyét, valójában a híváslista azt tanúsítja, hogy a II.r. vádlott többször próbálta a kapcsolatot felvenni a III.r. vádlottal sikertelenül, ebből azonban az embercsempészésre való együttműködésre semmilyen megalapozott következtetést nem lehet levonni. A védő érvelése szerint a II.r. vádlottnak a K. környékén való várakozását sem lehet az embercsempészéssel összefüggésbe hozni. A védő szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok köréből T.K. és J.T. tanúk vallomásait is indokolatlanul rekesztette ki és a II.r. vádlott akkori feleségének Á.I.-nak a tanúkénti meghallgatására irányuló indítványt is elutasította.

A fellebbezés írásbeli indokolásában II.r. vádlott védője is vitatta a bűnszervezet megállapíthatóságát. E körben hivatkozott arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemének megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét s idejét. /1.Bkv.A.I.2.b./. Érvelése szerint jelen esetben nemhogy a vádirat, de még az ítélet sem tartalmazza, hogy II.r. vádlott az embercsempészés bűntette vonatkozásában hol, hogyan és miként működött közre. Az ítélet csupán általánosságban megfogalmazza a bűnszervezet fogalmát, de azt oly módon teszi, hogy nem kapcsolja a konkrét ítéleti tényálláshoz.

Zs.L. II.r. vádlott tudatának mindenképpen át kellett volna fognia azt, hogy azzal a ténnyel, hogy a gépkocsiját számára ismeretlen célra kölcsönadja, egy bűnszervezethez csatlakozik. Erről álláspontja szerint fogalmilag sem beszélhetünk, egyrészt azért, mert az I.r. vádlottat korábban nem ismerte, vele semmiről nem is beszélt, továbbá nem nyert bizonyítást az sem, hogy a II.r. vádlott tudta volna, hogy a gépkocsit kifejezetten embercsempészet céljára adja kölcsön. Az alkalmi elkövetőnek pedig azt kell tudnia, hogy azt a súlyos megítélésű szándékos bűncselekményt, melyhez saját bűnös tevékenységével kapcsolódik, olyan bűnözésre alakult csoport hajtja végre, amely a Btk-ban részletezett kritériumoknak megfelel. Ezeknek a kritériumoknak az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem felel meg, így a bűnszervezet megállapíthatóságának nemcsak a ténybeli, hanem a jogi alapjai is hiányoznak.