BH 1996.11.595 A jogi képviselőnek kötelessége - távolléte esetére - megfelelő helyettesítésről gondoskodni, hogy a törvényes határidőket betarthassa. Ennek elmulasztása folytán a késedelmesen előterjesztett fellebbezés kimentése végett előterjesztett igazolási kérelem még méltányos elbírálása mellett sem tekinthető megalapozottnak [Pp. 109. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű alperes jogi képviselője 1995. július 3-án vette át. Ehhez képest a 15 napos fellebbezési határidő 1995. július 18. napján járt le. Az I. rendű alperes a 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezését 1995. július 21. napján, tehát a fellebbezési határidő leteltét követően terjesztette elő. Abban a késedelmét kérte kimentettnek tekinteni, egyben pedig az indokolás részletes előterjesztésére további 15 napos határidő engedélyezését kérte.

Az elsőfokú bíróság a 18. sorszámú végzésével az I. rendű alperes 17. sorszám alatt megindokolt fellebbezése tárgyában az I. rendű alperest hiánypótlásra szólította fel azzal, hogy a fellebbezés elutasításának terhére 8 nap alatt rójon le az iratoknál 660 000 forint fellebbezési eljárási illetéket. A bíróság a jelen fellebbezéssel támadott 19. sorszám alatti végzésében megállapította, hogy az I. rendű alperes az illetékfizetési kötelezettségét nem teljesítette. Ezért a fellebbezést a Pp. 235. §-ának (2) bekezdésére utalással hivatalból elutasította.

Az I. rendű alperes az ez ellen a végzés ellen előterjesztett fellebbezésében annak megváltoztatását és az iratoknak az ítélet elbírálása érdekében történő felterjesztését kérte.

A felperesi ellenkérelem a végzés helybenhagyására irányult. Az I. rendű alperesi fellebbezés a következők szerint részben alapos. Az az iratok és az I. rendű alperesi nyilatkozat alapján is egyértelmű, hogy az I. rendű alperes az ítélet elleni fellebbezését a nyitva álló 15 napos határidő letelte után, igazolási kérelem egyidejű előterjesztése mellett nyújtotta be. Az elsőfokú bíróság alakszerű határozat meghozatala nélkül ugyan, de az igazolási kérelem elfogadása tárgyában döntött akkor, amikor az I. rendű alperest az egyébként elkésett fellebbezés hiányának pótlására, nevezetesen a fellebbezési illeték lerovására hívta fel.