BH 1994.11.592 A feltűnően nagy értékkülönbségre alapított igény elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 201. § (2) bek., Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., PK 267. sz.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek között 1991. március 2-án a perbeli ingatlan vonatkozásában létrejött "érvénytelen adásvételi szerződést érvényessé nyilvánította", és az alperest a felperesek részére 98 000 forint megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó, összesen 225 000 forint megfizetésére irányuló keresetet pedig elutasította. Ítéletét arra alapította, hogy a felperesek által 400 000 forintért megvásárolt ingatlan szerződéskötéskori forgalmi értéke 260 000 forint volt, ezért a felperesek jogosultak voltak a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződést feltűnően nagy értékkülönbség miatt megtámadni. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbséget az elsőfokú bíróság 98 000 forint vételár visszafizetésének elrendelésével korrigálta, és megállapította, hogy a szerződés megtámadására alapul szolgáló értékkülönbség ezzel megszűnik. A felperesek által hibás teljesítés jogcímén is előterjesztett keresetet alaptalannak találta, mert a szerződés érvénytelenségére alapított kereset mellett a hibás teljesítés miatt nem lehet igényt érvényesíteni.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása érdekében, a felperesek pedig a marasztalási összegnek 120 000 forintra történő felemelése érdekében fellebbeztek.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit pedig részben megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban meghozott PK 267. számú állásfoglalása értelmében a feltűnően nagy értékkülönbségre alapított igény elbírálásakor a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi viszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, valamint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás meghatározásának módját. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek szerződéskötéskor gondatlanul jártak el, mert az ingatlant (a lakóépületet) csak kívülről tekintették meg, és nem győződtek meg a lakóépület kívülről nem észlelhető műszaki adottságairól. Az ingatlan állapotának későbbi megismerése pedig önmagában nem szolgált alapul a szerződés megtámadására, mert ez ellenkezik az állampolgároktól megkívánt szerződéskötési fegyelemmel.

A másodfokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján ugyanakkor megállapította, hogy a megvásárolt ingatlan a szerződéskötéskor 311 000 forint forgalmi értéket képviselt, ezért e forgalmi érték és a ténylegesen kifizetett 400 000 forint vételár közötti különbség nem éri el a szerződés megtámadhatóságának mértékét, a 30%-os értékkülönbséget. A felpereseknek a szerződés megtámadására alapított keresete ezért alaptalan. Az elsőfokú bíróság a kellő összehasonlító adatokkal nem rendelkező szakértői véleményt fogadta el ítélkezése alapjául, ezért az alperest marasztaló döntése megváltoztatásra szorult.