A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20479/2017/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 136. §] Bírók: Csordás Csilla, Sághy Mária, Takács Brigitta

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.479/2017/8.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Hantos Ádám ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Felek Tímea ügyvéd (fél címe) által képviselt - az fél neve jogutódjaként eljáró - I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a ... jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes cíne) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. november 10. napján kelt 28.P.25.581/2013/63. számú ítélete ellen a felperes részéről 65. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az I-II. rendű alpereseket egyetemleges kártérítő felelősség terheli a felperes abból eredő káráért, hogy ... nevű gyermeke 2007. augusztus 29. napján egészségkárosodottan megszületett; a követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása érdekében az iratokat megküldi az elsőfokú bíróságnak.

Kötelezi az I-II. alpereseket, hogy - 15 napon belül - fizessenek meg személyenként 15.000 (Tizenötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget a felperesnek.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes fia, ... 2007. augusztus 29-én született ... A felperes már csecsemőkorában észlelte gyermeke mozgásfejlődésének a megkésettségét, akinél 2009-ben diagnosztizálták bal veséjének a hiányát. Időközben a felperes a gyermekével ... települt, ahol 2011 szeptemberében caudalis regressziót (ún. "hableány") szindrómát diagnosztizáltak a gyermeknél. A diagnózis szerint a gerincvelő a háti 11. csigolyánál végződik, a keresztcsont és a farokcsont pedig hiányzik. Ez a fejlődési rendellenesség hozzávetőlegesen 10%-os valószínűséggel már a méhen belül felismerhető; a terhesség 12. hetétől - egyebek mellett - vizsgálni kell a gerincet, illetve a csontosodási magvak és a vesék meglétét. A felperes terhesgondozását az I-II. rendű alperesek jogelődjeként eljáró ... ... ... utcai Kórházában végezték, ennek során szinte minden héten ultrahang vizsgálatra került sor. A 13-23. heti vizsgálatokról készült kezelőlapokon a következőket tüntették fel: "Rossz szonográfiás viszonyok... Az ... érvényben lévő szakmai protokollja szerint végzett ultrahang vizsgálat alapján fejlődési rendellenesség nem látható". A felperes gyermeke betegsége miatt visszamaradt a fejlődésben, károsodása elsősorban az alsó végtagokat és a nemi szerveket érinti, a károsodás súlyosságának és mértékének a meghatározásához átfogó állapotfelmérés szükséges.

A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján vagyoni és nem vagyoni kárai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I-II. rendű alpereseket. Álláspontja szerint a terhesgondozás során nem megfelelően végezték az ultrahang vizsgálatokat, mivel legkésőbb a 23. heti vizsgálat alkalmával észlelni kellett volna a magzat fejlődési rendellenességét, és ez esetben lehetősége lett volna a terhesség megszakítására.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy jogutódja lenne a terhesgondozást végző intézménynek. Érdemi védekezése szerint a terhesség 24. hetéig nem volt felismerhető a magzat fejlődési rendellenessége, így a jogutódlás megállapítása esetén sem tartozik kártérítő felelősséggel.

A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte, és az I. rendű alperessel egyezően vitatta jogutódlásának a megállapíthatóságát. Érdemi védekezése is megegyezett az I. rendű alperes érdemi védekezésével.

Az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a II. rendű alperessel szemben kibocsátott 28.P.21.881/2012/10. számú bírósági meghagyást, és elutasította a keresetet. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperes részére 635.000 forint, a II. rendű alperes részére 500.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 702.000 forint kereseti illetéket és az állam által előlegezett 811.380 forint szakértői költséget az állam viseli.

Döntésének jogi indokolása szerint mindkét alperest a terhesgondozást végző egészségügyi intézmény jogutódjának kell tekinteni, az pedig a jogutódok belső jogviszonyára tartozik, hogy egymás között miként rendezik a jogelődjük által okozott károkat. Rámutatott: a kárkövetelés elévülése a II. rendű alperessel szemben sem következett be, így a II. rendű alperes az I. rendű alperessel egyetemlegesen köteles megtéríteni a felperest ért károkat. Kifejtette: a becsatolt orvosi iratok bizonyítják, hogy a felperes 2007. augusztus 29-én született fia caudalis regressziós szindrómában szenved, ez a fejlődési rendellenesség hátrányosan befolyásolja a gyermek és az édesanyja életét is, vagyis a beteg gyermek megszületésével a felperes kára bekövetkezett. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mévtv.) 6. § (3) bekezdése szerint a felperes a terhesség 24. hetéig megszakíthatta volna a terhességet, mivel a magzat genetikai, teratológiai ártalmának a valószínűsége meghaladta az 50%-ot. Az aggálytalan szakértői vélemény alapján rámutatott: a caudalis regresszió ritkán előforduló fejlődési rendellenesség, az esetleírások szerint kizárólag a súlyos eseteket észlelték a terhesség első 24 hetében, míg a perbelihez hasonló fokú anatómiai elváltozás méhen belüli észlelésére vonatkozóan nincs publikált példa a nemzetközi orvosi szakirodalomban. A részleges keresztcsont hiányt és farokcsont hiányt eredményező fejlődési rendellenesség kórfolyamata nem ismert, így nem állapítható meg, hogy az a perbeli esetben kialakult-e már a terhesség 24. hetéig, avagy azt utólag a kezdeti fejlődés leállása idézte elő. Ettől függetlenül a szakértői vélemény alapján bizonyítottnak találta, hogy a bal vese a 2007. augusztus 31-ei ultrahang vizsgálat alkalmával még észlelhető volt, így az a későbbiekben szívódott fel. Az ultrahang vizsgálatok alkalmával azonban a felperes hasfalának a vastagsága rossz szonográfiás viszonyokat eredményezett, és az így kapott kép semmilyen módon nem volt javítható. A caudalis regressziós szindrómánál jóval gyakoribb és könnyebben felismerhető a nyitott gerinc, a statisztikák szerint ez a rendellenesség kb. 50%-osan kerül felismerésre. Az orvosi technika jelenlegi állása szerint magzati korban a nyitott gerinc felismerése sem várható el, ami azt jelenti, a jóval nehezebben észlelhető keresztcsont hiány és farokcsont hiány felismerése nem volt kifejezetten elvárható a vastag hasfala miatt korlátozott hatékonysággal vizsgálható felperes esetében. A felismerés 10%-os esélyére figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy a magzat fejlődési rendellenességének a felismerése nem volt elvárható az ultrahang vizsgálatokat végző kezelőorvostól. Erre figyelemmel nem volt jelentősége az orvosi dokumentáció azon hiányosságának, hogy nem tüntették fel, mely magzati szervek kerültek vizsgálatra. Nem tartotta szükségesnek új szakértő kirendelését, illetve a szakértői bizonyítás kiegészítését, a több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakkonzultáns ugyanis a perben bizonyított tényekkel és az orvosi szakirodalom adataival, valamint az írásbeli szakvéleménnyel összhangban határozta meg a fejlődési rendellenesség felismerési esélyének a mértékét. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltségek viselésére.