A Legfelsőbb Bíróság Bfv.873/2011/6. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §] Bírók: Belegi József, Horváth Ibolya, Mészár Róza

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.873/2011/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év november hó 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmény miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által - védője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Komlói Városi Bíróság 1.B.356/2007/121. számú és a Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.463/2010/6. ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s:

A Komlói Városi Bíróság a 2010. március 23. napján kelt 1.B.356/2007/121. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, valamint a Btk. 276. §-a szerinti, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, és ezért halmazati büntetésül egy év hat hónapi börtönbüntetésre és 5.000.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette; megállapította, hogy a pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni akként, hogy 10.000 forint helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Kötelezte őt a magánfél részére 11.835.250 forint kártérítés, ezen összeg után járó kamat, és az állam részére 710.115 forint illeték megfizetésére, valamint a bűnügyi költség viselésére. Ellenben a csalás bűntettének vádja alól a terheltet felmentette.

Az első fokú határozatot a bejelentett kétirányú fellebbezés folytán másodfokon eljáró Baranya Megyei Bíróság a 2011. május 20. napján meghozott és ugyanakkor jogerőre emelkedett 3.Bf.463/2010/6. számú ítéletével felülbírálta. Abban azt megváltoztatva az I. rendű terheltet a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól felmentette; a vele szemben kiszabott szabadságvesztést egy évi börtönbüntetésre, a pénzmellékbüntetés összegét 1.000.000 forintra enyhítette; a büntetés halmazati jellegére utalást mellőzte; a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróságot ennek kapcsán különleges eljárásra utasította; egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A felülbírálat eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást több tekintetben kiegészítette és helyesbítette.

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a kiegészítések, helyesbítések főként a csalás bűntettével kapcsolatos tényállásrészt érintették, figyelemmel arra is, hogy az I. rendű terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés a felmentő rendelkezést is támadta.

Az I. rendű terhelt bűnösségét a jogerős ítélet végül csupán a hűtlen kezelés bűntettében állapította meg, és a felülvizsgálati indítvány is ebben a részében sérelmezte a jogerős ügydöntő határozatokat.

A hűtlen kezelés alapját képező jogerős ítéleti tényállás lényege a következő:

K. városának és a vonzáskörzetébe tartozó településeknek a vízellátását és szennyvízkezelését 1997. március 31. napjáig a BMVV végezte, melynek központja K.-n volt.

E vállalat megszűnését követően az önkormányzat és a vonzáskörzetbe tartozó további 36 település önkormányzata létrehozta a KV Kft.-t, és a továbbiakban ez a kft. biztosította az érintett települések vízellátását és végezte a szennyvíztisztítását.

Az ily módon létrejött kft. ügyvezetője 1997. áprilisától 2002. májusig terjedő időben az I. rendű terhelt volt, aki megválasztása előtt a kft. jogelődjénél, a BMV Vállalatnál dolgozott különböző vezető beosztásokban.

A terheltnek, mint a kft. ügyvezetőjének kötelessége volt a tulajdonosi érdekeket maximálisan szem előtt tartani és a vezetése alatt álló céget az ágazati jogszabályok megtartásával gazdaságosan üzemeltetni.

A Kft. a területén található szennyvízcsatornákba kerülő szennyvizet öt telephelyen tisztította.

A szennyvízkezeléshez olyan vegyi anyagra volt szükség, ami kiszorította a vizet a préselt iszapból, ezzel annak térfogatát csökkentette. Erre a célra a BMV Vállalatnál 1997. márciusáig az ún. Z.75. típusú vegyszert használták, a beszerzést pedig akként intézték, hogy a telepvezetők vagy közvetlenül, vagy a technológuson keresztül a raktár vezetőjének - az V. rendű terheltnek - adták le az igényeiket, aki összesítés után azt a szállítóktól megrendelte. Ebben az időszakban több más cég mellett a vegyszer egyik rendszeres szállítója a II. rendű terhelt ügyvezetése alatt álló, KD Kft. volt.

Az I. rendű terhelt - miután a Kft. ügyvezetője lett - a szennyvíztisztításhoz szükséges vegyszer-megrendelést saját hatáskörében intézte, az általa meghatározott mennyiséget kizárólag ő rendelte meg, a "megörökölt" beszállítói körből pedig kizárólag a vele több évtizedes ismeretségben álló, a II. rendű terhelt által vezetett KD Kft.-t választotta ki. Később - 1998. évtől kezdve - a vegyi anyagokat a II. rendű terhelt élettársa, a III. rendű terhelt által vezetett, de ténylegesen a II. rendű terhelt által irányított S. Bt.-től rendelte meg. Kezdetben írásban, később szóban adott megrendelést a II., illetve a III. rendű terhelt által működtetett gazdasági társaságnak, és ő utalványozta a beérkező számlákat is.

Az I. rendű terhelt korábbi beosztásánál fogva is tisztában volt azzal, hogy a vegyszer beszerzése leggazdaságosabban a hazai főforgalmazótól, az AC Kft.-től, illetőleg jogutódjától, a C Kft.-től történhet.

A C Kft. 1997. szeptember 26-án egy telefaxon küldött értesítésben tájékoztatta a KV Kft. műszaki igazgatóját, a Z75. típusú vegyszerre vonatkozó árajánlatukról is, amellett, hogy egy új típusú, a felhasználási költségek esetleges csökkentésére alkalmas vegyszer kipróbálására is ajánlatot tett.

A KV Kft. titkárságára érkező telefax kizárólag az ügyvezető igazgató, vagyis az I. rendű terhelt szignálása után kerülhetett a műszaki igazgatóhoz, aki ezt követően több alkalommal - legalább egyszer a vezető munkatársak részvételével tartott megbeszélésen is - felvetette az I. rendű terheltnek, hogy ki kellene próbálni a C Kft. által javasolt új vegyszert, illetve a szállítók kiválasztása során figyelembe kellene venni ennek a Kft.-nek az árajánlatát. Az I. rendű terhelt azonban a felvetést figyelmen kívül hagyva továbbra is ugyanazon két gazdasági társaságtól szerezte be a Z75. típusú vegyi anyagokat.

A közvetítő útján történő beszerzés a vegyszer árát lényegesen megdrágította, mert a betéti társaságok jelentős árréssel szállítottak, amelyek a vegyszer egy részét maguk is a C Kft.-től, más részét pontosan meg nem állapítható módon és forrásból szerezték be.

Az ítéleti tényálláshoz tartozó táblázatban (elsőfokú ítélet 6. oldal) - amely szemlélteti a C Kft. által biztosított eladási árak és a két betéti társaság által számlázott értékesítési árak közötti különbséget - részletezett módon (de a határozatban szövegszerűen is rögzítetten) az I. rendű terhelt 1997. év áprilisa és 2002. év áprilisa közötti időben tanúsított magatartása következtében a KV Kft. 11.835.250 forint összegű vagyoni hátrányt szenvedett, mert az I. rendű terhelt a döntéshozatala során figyelmen kívül hagyta azt a kötelezettségét, hogy a társaság gazdálkodását hatékonyan, a költségek legalacsonyabb szintre történő leszorításával kell folytatnia.