BH+ 2003.6.257 Önmagával ellentétben állónak látszó szakvélemény esetén más szakértőt akkor kell kirendelni, ha az eljáró szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre vagy egyéb okból szükséges [Be. 76. § (2) bek., 77. § (1) bek.]

Az elsőfokú bíróság a 2002. február 6-án kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 1 évi - végrehajtás tekintetében 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, részben megalapozatlanság miatt jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában részbizonyítás felvételét, ennek keretében más szakértők kirendelését és a büntetés lényeges súlyosítását indítványozta. Az ügyész a másodfokú tárgyaláson a bizonyítás felvétele után a fellebbezést csak súlyosításért tartotta fenn, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta.

A fellebbezés alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében helyesen, a bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete azonban részben megalapozatlan, mivel nem került sor megnyugtatóan a vádlott elmeállapotának tisztázására, vagyis arra, hogy az eljáró szakértők véleményei közül miért az utóbbi volt elfogadható. A megalapozatlanság kiküszöbölése végett a Legfelsőbb Bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást vett fel, amelynek keretében nem más szakértőket rendelt ki, hanem meghallgatta az első fokon eljárt igazságügyi elmeorvos-szakértőket és pszichológus szakértőt.