BH 2005.10.338 I. Az eltérő jogtárgyakat érintő, többszörös érdeksérelemre tekintettel nem kizárt a hivatali visszaélés bűntettének és a hivatalos személyként elkövetett visszaélés személyes adattal bűntetté­nek (valóságos alaki) halmazatban történő megállapítása [Btk. 177/A. § a) pont és (2) bek., 225. §].

II. A bíróság látszólagos alaki halmazat esetén - amennyiben csak a vád szerinti egyik bűncselekményben állapítja meg a vádlott bűnösségét - nem hozhat felmentő rendelkezést a másik bűncselekmény vonatkozásában, a minősítés jogi indokait mindössze határozatának indokolásában kell kifejtenie [Be. 258. § (3) bekezdés e) pont].

A megyei bíróság a vádlottat hivatali visszaélés bűntette és garázdaság vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyúttal őt a visszaélés személyes adattal vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

I. A megállapított tényállás szerint a rendőr főtörzsőrmester vádlott az F.-i Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának járőre, 2003. december 20-án 22 órától az F. helységben található kávéházban szórakozott és ittas állapotba került. Röviddel éjfél előtt szóváltásba keveredett az ugyancsak ittas S. M. sértettel. Ennek során a vádlott megragadta a pultnál álló S. M. dzsekijét, kihúzta őt a kávézó előtti parkolóba, majd itt durván szidalmazta és a ruhájánál fogva rángatta. A dulakodás azzal ért véget, hogy a szórakozóhelyről kiérkező két vendég a vádlottat és S. M. sértettet szétválasztotta. Ezt követően a vádlott ismét visszament a kávéházba, ahol a történteket végignéző G. V. sértett közölte vele, hogy ilyet nem lehet csinálni, ennek következményei lesznek. A vádlott ettől ismételten indulatba jött, bal kezével nagy erővel mellbe lökte G. V. sértettet, aki megtántorodott, hátralépett, de nem esett el. Az újabb dulakodás is azzal zárult, hogy a vádlottat az ott tartózkodó vendégek lefogták, majd nővére hazakísérte (I. pont).

II. 2003. november 10-én O. J. feljelentést tett az S.-i Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen, 1 db pezsgőfürdő medence, a hozzá tartozó vezérlőegység, szivattyú és a működtetéshez szükséges leírások ellopása miatt. Egyidejűleg az S.-i Rendőrkapitányságon nyomozást folytattak ismeretlen tettesek ellen, akik a környéken főként gázkazánokat és fürdőszoba-berendezéseket tulajdonítottak el. A nyomozás során Ny. T. rendőr főhadnagynak tudomására jutott, hogy K. A. M. a fenti bűncselekményekkel kapcsolatba hozható pezsgőfürdő medencét és egyéb tartozékokat kínált eladásra. Ezért - vevőként - érintkezésbe lépett és 2003. december 4-én délelőtt találkozott vele, megtekintve az eladásra kínált tárgyakat. A találkozón Ny. T. - a nyomozás sikere érdekében - civil ruhában, a saját tulajdonát képező személygépkocsival jelent meg, és arra tett ígéretet, hogy a vásárlás lebonyolítása céljából jelentkezni fog.

K. A. M. a találkozó során felírta Ny. T. személygépkocsijának rendszámát, majd nyomban - sms üzenetet küldve, illetve mobiltelefonján felhívva - kapcsolatba lépett a vádlottal, és megkérte őt a személygépkocsi tulajdonosának a rendszám alapján történő megállapítására.

A vádlott - aki ekkor nem volt szolgálatban - a hívást követően bement az F.-i Rendőrkapitányságon lévő irodájába és számítógépén, saját azonosítójával belépett a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal által vezetett gépjárműdialóg-lekérdező rendszerbe. A kért adatokat - a rendszámhoz tartozó személygépkocsi, Ny. T. tulajdonos, illetve a korábbi tulajdonos adatait - megnézte és kinyomtatta. Ezután mobiltelefonon felhívta K. A. M.-et, találkozót beszélt meg vele, majd a kora délutáni órákban egy benzinkútnál a kinyomtatott adatlapot átadta részére. Egyúttal közölte azt az adatlapon egyébként nem szereplő, de általa ismert tényt is, hogy Ny. T. rendőrnyomozó. Ennek következtében a pezsgőfürdő medence és tartozékainak lefoglalása csak részben vezetett eredményre, azok egy részét ugyanis ismeretlen helyre szállították (II. pont).

A felmentő rendelkezés indokaként - melynek jogszabályi alapját egyébként nem jelölte meg - a megyei bíróság arra utalt, hogy a visszaélés személyes adattal vétsége csak akkor állapítható meg, ha a vádlott tudata nemcsak a személyes adatok védelméről és kezeléséről szóló törvény rendelkezéseinek megszegésére, hanem arra is kiterjed, hogy ezáltal mások érdekeit jelentősen sérti. Az eljárás adatai alapján azonban nem lehetett azt megállapítani, hogy a vádlott tisztában lett volna azzal, hogy Ny. T. nyomozást folytat; következésképpen azzal, hogy a fenti törvény rendelkezéseinek megszegésével egy büntetőeljárást nehezít meg, vagy bármiféle egyéb érdeket jelentősen sért.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, bűnösségének visszaélés személyes adattal vétségében történő megállapítása, illetve a büntetés súlyosbítása, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn: a vádlott bűnösségének hivatalos személyként elkövetett visszaélés személyes adattal bűntettében történő megállapítását, illetve a szabadságvesztés és a próbaidő tartamának súlyosbítását indítványozta.

A védő írásbeli beadványában és perbeszédében fellebbezését módosítva, elsődlegesen az ítélet megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezése, másodlagosan a büntetés enyhítése iránt tartotta fenn.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során - a Be. 352. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kiegészített, illetve helyesbített - a tényállást mentesnek találta a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Ezért az - figyelemmel a Be. 352. § (2) bekezdésére - irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és a köznyugalom elleni bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A felmentést célzó fellebbezések tehát nem voltak megalapozottak.

A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróságnak - a hivatali, illetve a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmény alaki halmazatára figyelemmel - saját álláspontjának helyessége esetén sem kellett volna felmentő rendelkezést hoznia. Elegendő lett volna a vádlott e cselekményének visszaélés személyes adattal vétségekénti minősítését mellőznie, és határozatának jogi indokolásában ennek megfelelő indokát adnia.

A másodfokú bíróság azonban a szóban forgó felmentő rendelkezés tartalmi, anyagi jogi érveivel sem értett egyet.

Az ezt sérelmező ügyészi fellebbezés - a fellebbviteli főügyészség által módosított formájában - megalapozott.