3147/2022. (IV. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.258/2021/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Schiffer András ügyvéd) eljáró indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.258/2021/9. számú ítélete alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Veszprémi Járásbíróság 15.P.21.749/2019/32. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó 2015 augusztusában lett a tulajdonosa egy, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekvő, gyümölcsös és gazdasági épület művelési ágú ingatlannak. Az indítványozó ingatlanától mintegy 150-200 méterre található a részben a perbeli alperes tulajdonában álló ingatlan, melyet szőlő, kivett, beépített terület, lakóház, udvar, gazdasági épület, garázs és borkóstoló, valamint rét és szőlő művelési ágban tartanak nyilván. Az alperesi ingatlanon egyebek között egy borászat található, ehhez kapcsolódó fogadóépületekkel, gazdasági épületekkel, illetőleg egy közel 80 fő befogadására képes étteremmel. Az étterem 2014 decemberében kapta meg a jogerős használatbavételi engedélyt. A perbeli alperes 2015-től kezdődően a május-októberi szezon idején, döntően szombati napokon, rendszeresen szervez az ingatlanon esküvőket, melynek során az ingatlanon vendégek fogadására alkalmas nagyméretű sátrakat is felállítanak, ahol a rendezvények idején a perbeli alperes élőzenés vagy hanghordozóról rögzített zenét biztosít.
[3] Az alperes ingatlanán 2019. július 20. napján esküvő került megszervezésre, mely 2019. július 21. napján, a hajnali órákban ért véget, a rendezvényen az alperes zenét szolgáltatott. Az indítványozó az egész éjjel tartó túlzott hangoskodás, hangos zenehallgatás miatt birtokvédelem iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelmet a Zánkai Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője ZAN/1486-4/2019. számú, 2019. augusztus 23. napján kelt határozatával elutasított.
[4] 1.2. Az indítványozó a határozattal szemben kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben azt kérte, hogy a bíróság a határozatot változtassa meg, és rendelje el az alperesi ingatlanon a zeneszolgáltatás és a nyitvatartás korlátozását este 21.30 és reggel 6.00 óra közötti időtartamban. Az indítványozó érvelése szerint a 2019. július 20-21. napján zajlott esküvő idején tapasztalt hangos, zavaró zeneszolgáltatás és az ott tapasztalt emberi kiabálás miatt az alperes megsértette az indítványozó éjszakai pihenéshez való jogát, az alperesi magatartás ugyanis szükségtelen mértékű zavarásnak tekinthető, különös figyelemmel arra a tényre is, hogy a terület a Balatonfelvidéki Nemzeti Park része.
[5] A Veszprémi Járásbíróság 15.P.21.749/2019/32. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet rögzítette, hogy a zavaró hatást az emberi tűrőképesség általános szintjéhez (és nem pedig az indítványozó szubjektív érzéséhez) képest kell vizsgálni, melynek érdekében a bíróság helyszíni tárgyalást is tartott. A bíróság e körben értékelte a borturizmus szerepét, továbbá alperesi tanúkat is meghallgatott, valamint azt is rögzítette, hogy az indítványozó tanúbizonyítási indítvánnyal nem élt.
[6] 1.3. Az indítványozó fellebbezése alapján másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.258/2021/9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az indítványozó ingatlana a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekszik, ez a tény azonban önmagában még nem ad alapot zajvédelmi korlátozás alkalmazására, az indítványozó ingatlana pedig a Natura 2000 hálózatnak nem része. A Veszprémi Törvényszék ítéletében arra is rámutatott, hogy nem állapítható meg, hogy az indítványozó által sérelmezett zajkibocsátás meghaladná a társadalmilag elvárható tűrőképességet, éppen ezért az indítványozó által észlelt zajhatás birtokvédelmet nem indokolt.
[7] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és XXI. cikk (1) bekezdése sérelmét állította, az alábbiak szerint.
[8] Az indítvány szerint a támadott bírói döntések azért ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, mert az indítványozó az ingatlanát a szükségtelen háborítás miatt nem tudta rendeltetésszerűen (pihenés céljára) használni. Az indítványozó érvelése szerint, ha a szabadtéri gépi zeneszolgáltatás meghiúsítja az ingatlan pihenés céljára történő használatát, az végső soron az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi.
[9] Az indítványozó az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján arra hivatkozik, hogy a XXI. cikk (1) bekezdése védelmi köréhez tartozik a zajszennyezéssel szembeni védelem, mely egyben a természeti környezet védelmét is szolgálja. Az indítványozó érvelése szerint, ha éjszaki órákban, rendszeresen, szabadtéren gépi zeneszolgáltatást kénytelen hallgatni az ingatlanán, az egyaránt sérti az indítványozó egészséges környezethez való jogát, és káros a védett természeti területen lévő állatvilág számára is. Az indítványozó e körben arra is hivatkozik, hogy az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése szerinti állami intézményvédelmi kötelezettség tárgya nem pusztán az emberi élet, hanem általában az élet természeti alapjainak fenntartása.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[11] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Veszprémi Törvényszék ítéletét 2021. június 28. napján vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2021. augusztus 25. napján, határidőben került előterjesztésre. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogi képviselője meghatalmazását csatolta. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és XXI. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak. Az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményeinek eleget tesz.
[12] 3.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[13] Az alkotmányjogi panasz sem a XIII. cikk (1) bekezdésével, sem pedig a XXI. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Az Alkotmánybíróság már egyértelműen állást foglalt abban a kérdésben, hogy "a birtokvédelem és a szomszédjogok, illetve ezek érvényesíthetősége az Alaptörvény XIII. cikkén alapuló tulajdoni védelmet élveznek" (18/2015. (VI. 15.) AB határozat, Indokolás [23]), ekként a szükségtelen zavarás (ideértve annak esetét is, amikor az hangos, zavaró zajhatásra vezethető vissza) adott esetben felvetheti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság már abban a kérdésben is állást foglalt, hogy az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésének védelmi köréhez tartozik a zajszennyezéssel szembeni védelem is (17/2018. (X. 10.) AB határozat, Indokolás [99]).
[14] Az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem veti fel, az alábbiakra tekintettel.
[15] Az Alkotmánybíróság következetes, az Alaptörvény 28. cikkére visszavezethető gyakorlata szerint a bíróságoknak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítaniuk kell az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezniük. Ha a bíróságok az előttük fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül jártak el, és az általuk kialakított jogértelmezés nem áll összhangban az adott Alaptörvényben biztosított jog alkotmányos tartalmával, az a bírói döntés alaptörvény-ellenességét eredményezi (elsőként: 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]-[18], legutóbb például: 3165/2021. (IV. 30.) AB határozat, Indokolás [46]).
[16] Jelen esetben kétséget kizáróan megállapítható, hogy mind a Veszprémi Járásbíróság, mind a Veszprémi Törvényszék figyelemmel volt az alapügy alperesének tulajdonhoz való jogára (a perbeli ingatlan használata körében) éppúgy, mint az indítványozó tulajdonhoz és egészséges környezethez való jogára (az indítványozó ingatlanának zavartalan használata, és az indítványozó egészséges környezethez való joga körében), és az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés azok alkotmányjogilag megfelelő összemérése alapján született meg. E körben pedig az Alkotmánybíróság azt is kiemeli, hogy a Veszprémi Törvényszék ítéletében a perbeli ingatlanok sajátos természetvédelmi helyzetét is a jogszabályi környezetnek megfelelően értékelte (Balaton-felvidéki Nemzeti Park területéhez tartozás).
[17] A vizsgált bírói döntés nem lépte túl az eljáró bíróság számára rendelkezésre álló, közvetlenül az Alaptörvényből fakadó értelmezési tartomány alkotmányos kereteit sem. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: állandó gyakorlata szerint "[a]z alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (Lásd: 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]) Önmagában az a tény, hogy az indítványozó vitatja (magára nézve sérelmesnek tartja) az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntést, illetőleg vitatja a jogerős bírói döntés egyes ténybeli megállapításait és az azokból levont következtetéseit (zavarás szükségtelensége, zajhatás mértéke) éppen ezért nem elegendő az Alkotmánybíróság eljárásának megalapozásához. Jelen esetben azonban az előzőeken túlmenően az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy ez az indítványozó által vitatott és rá nézve a Veszprémi Törvényszék ítéletéből következően értelemszerűen sérelmes bírósági jogértelmezés miért lépte volna túl az Alaptörvény megszabta értelmezési tartomány kereteit, azaz indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntés miért jelent egyben alaptörvény-ellenes bírói döntést is.
[18] 3.3. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz az indítványban megjelölt okból sem a XIII. cikk (1) bekezdésével, sem pedig a XXI. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg, azaz nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadási feltételek egyikét sem.
[19] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva -az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
Budapest, 2022. március 8.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3363/2021.