EH 2000.324 A követelés lefoglalása esetén a végrehajtást kérővel szemben hatálytalan minden olyan megállapodás, amely az adós és a vele szerződő fél között létrejött, a kielégítés alapját képező szerződéseket a végrehajtást kérő hozzájárulása nélkül módosítja [Vht. 112. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletében elutasította a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által több üzemanyagtöltő állomás bérleti joga adásvételére kötött szerződéseinek az 1996. december 31-i módosítása érvénytelen, mert a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény Vht. 112. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, és ezáltal semmis.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a felperes végrehajtási eljárásban, 1996. február 7-én lefoglalta az I. r. alperest - az 1995. október 31-én II-III-IV. r. alperesekkel kötött szerződések alapján - megillető követeléseket. A II-III-IV. r. alperesek a felperes felhívására elismerték az 1996. december 31-én esedékessé váló követeléseket.
1996. december 31-én a szerződő felek valamennyi követelés teljesítési határidejét 1998. december 31. napján módosították. Az elsőfokú bíróság - elfogadva az alpereseknek a kereset elutasítására irányuló érvelését - azért tartotta alaptalannak a felperes keresetét, mert a Vht. 112. §-ának (1) bekezdése nem tiltja a teljesítési határidő módosítását, csupán azt írja elő, hogy a harmadik személy a felhívás kézbesítése után csak a végrehajtói letéti számlára teljesíthet, illetőleg köteles a követelés tárgyát bírósági letétbe helyezni.
A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A felperes jogi álláspontja szerint a követelés elismerésével és visszaigazolásával a foglalás jogkövetkezményei beálltak, vagyis az alperesek rendelkezési joga korlátozottá vált. Az alperesek a teljesítési határidő módosításával egyébként a felperes kielégítési alapját is elvonták: a lefoglalt ingóság (követelés) végrehajtás alól való elvonása pedig bűncselekmény.
Az alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A fellebbezés alapos.
A felperes keresete tartalma szerint arra irányult, hogy a foglalás szerinti állapotnak megfelelően jusson hozzá a lefoglalt követelésekhez és a módosító szerződések kihatása reá nézve ne érvényesüljön. Ennek megfelelően az előterjesztett kereset folytán a perben abban a jogkérdésben kellett a bíróságnak állást foglalnia, hogy az I. r. alperesnek a II-III. és IV. r. alperesekkel kötött szerződés módosításai érvényesek-e, illetőleg kihatnak-e a felperesre. Az adott esetben a követelések lefoglalása mindenben megfelelt a Vht. 110-112. §-aiban foglalt rendelkezéseknek. A II-III-IV. r. alperesek a követeléseiket és azok esedékességét elismerték, ezáltal beállt a foglalás hatálya, amelynek következtében a Vht. 112. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott és a végrehajtást kérő (jogosult) védelmét szolgáló rendelkezéseknek kell érvényesülniük.
A Vht. 112. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a harmadik személy a felhívás kézbesítése után a követelést sem az adós, sem más javára nem teljesítheti, hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára, illetőleg köteles a követelés tárgyát bírósági letétbe helyezni. Mindebből következik, hogy a foglalással rögzülnek a felperest megillető jogok, és a harmadik személyek viszonylatában a jogosult felperes valójában az I. r. alperes helyébe került. A felperesnek ebből a helyzetéből adódóan jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a foglalás szerinti helyzet a hozzájárulása nélkül a hátrányára ne változzék. Miután a felperes kielégítési alapját érintő perbeli szerződéseket az alperesek a felperes hozzájárulása nélkül kötötték meg, ezek a szerződések - amelyek az alperesek egymás közötti viszonyában nem érvénytelenek - a felperessel mint harmadik személlyel szemben hatálytalanok. Ezt az értelmezést támasztja alá Vht. 113. §-ának rendelkezése, amely végső soron az ott írt feltételek bekövetkezése estén közvetlen perlési lehetőséget biztosít a végrehajtást kérő számára a harmadik személlyel szemben a követelés behajtása iránt.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alpereseknek az 1995. október 31-én kötött szerződéseinek módosítására 1996. december 31-én létrejött megállapodásai a felperessel szemben hatálytalanok. (Legf. Bír. Pf. III. 24.633/1999. 3. sz.)