A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30356/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Bodor Mária, Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék G.40155/2008/33., Győri Ítélőtábla Gf.20111/2010/6., *Kúria Gfv.30356/2010/6.* (BH+ 2011.6.269)

***********

Gfv.X.30.356/2010/6. szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Udvarhelyi Miklós Ügyvédi Iroda ... által képviselt ... felperesnek a Holczmann Ügyvédi Iroda ... által képviselt ... alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Veszprém Megyei Bíróságon 3.G.40.155/2008. számon folyamatban volt és a Győri Ítélőtábla 2010. június 9-én kelt Gf.II.20.111/2010/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, nyilvános tárgyaláson, meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.111/2010/6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 625.000,- (Hatszázhuszonötezer) forint - ÁFÁ-t is magában foglaló - felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A peres felek 2001. óta üzleti kapcsolatban álltak egymással. A felperes héj nélküli tökmagot szállított, az Ausztriában székhellyel rendelkező alperesnek.

A 2003. március 18-án kelt szerződésben a felperes vállalta, hogy 2003. évben saját költségére, 850 hektáron, kb. 300 tonna zöld, héj nélküli tökmagot termeltet. Az alperes ezzel szemben kötelezte magát arra, hogy a megállapodásban részletezett, az osztrák előírásoknak megfelelő minőségi feltételekkel rendelkező terményt 2003. október 1. és 2003. december 31. között 2 euró/kg elszámolási áron átveszi azzal, hogy az ellenértéket a számlázástól számított négy napon belül kifizeti.

A felek kikötötték, hogy közös megegyezéssel, legkésőbb 2003. augusztus 31-ig az elszámolási árat +/- 10 %-kal, az árumennyiséget +/- 15 %-kal, a várható termés mennyisége alapján megváltoztathatják.

Rögzítették azt is, hogy az alperes a mindenkori 2-3 tehergépkocsinyi szállítmányt a felperes n-i raktárában megszemléli, a szemrevételezéssel megfelelőnek minősített zsákokat filctollal, aláírásával megjelöli. A korábbi szállításokból eredő esedékes számlákat az újabb áru tehergépkocsira rakodása előtt kiegyenlíti.

2003. augusztus 8-án a felperes által felajánlott, illetve az alperes által átvenni vállalt terménymennyiséget közös megegyezéssel 250 tonnára csökkentették.

2003. október 27-én 23.600 kg, 2003. november 24-én 24.137 kg, 2003. november 28-án 24.023 kg, 2003. december 8-án 11.457 kg terményt vett át az alperes a felperestől.

A 2003. november 28-i szállítmány 2003. december 2-án érkezett meg az alperes székhelyére, H-be. 2004. februárjában a szállítmány minőségével kapcsolatosan a felek között vita alakult ki. Az alperes a felperes által kiállított számlát nem egyenlítette ki.

2004. március 25-én a peres felek megállapodtak abban, hogy a vitatott szállítmányt 2004. március 30-án, egy hivatalos személy jelenlétében, közösen megvizsgálják, mintát vesznek és azt g-i élelmiszer hatósággal bevizsgáltatják. Ha a vizsgálati eredmény azt mutatja ki, hogy a termény vegyi szennyezettsége az osztrák jogszabályi előírásokban meghatározott szintet nem haladja meg, s az áru ezáltal Ausztriában forgalomba hozható, az alperes a szállítmány ellenértékét kifizeti, ellenkező esetben a felperes a terményt saját költségén Magyarországra visszaszállíttatja. Az alperes vállalta azt is, hogy a felperes raktárába már betárolt, és a 2003. március 18-án kelt, utóbb módosított szerződés szerint még át nem vett termény hűtőházi tárolásának költségét 2004. április 15-től viseli. A felperes kötelezte magát arra, hogy az alperes rendelkezésétől függetlenül, a már beraktározott terményt az alperesnek megküldi. A kiszállítás előtt a felek képviselői, egy magyarországi hatósági személy jelenlétében a n-i raktárban tárolt áruból 2004. április 8-ig mintát vesznek, s az alperes az így levett mintát osztrák hatósággal is megvizsgáltatja. A vizsgálat eredményétől függően kerül sor a további szállításra.

Az ismertetett megállapodásban foglaltakat utóbb a felek nem teljesítették. A 2003. november 28-i szállítmány minőségével kapcsolatos vitájuk tovább éleződött, a felperes az osztrák hatósági mintavétel körülményeit sérelmezte, a hatósági vizsgálati eredményt nem fogadta el. A szállítmányt 2004. április 19-én, saját költségén, Magyarországra visszafuvaroztatta.

Az alperes 2004. április 30-án közölte a felperessel, hogy a vele való további üzletkötésben nem érdekelt, mivel tudomására jutott, hogy a felperes üzleti titoksértést követett el, osztrák versenytársának információkat szolgáltatott ki az üzleti kapcsolatukról.

A felperes e nyilatkozatot elállásként értékelte. A 2004. március 25-i megállapodás szerint, az alperes által át nem vett árut, 1 euró/kg áron, osztrák cégek részére értékesítette. Az így eladott terménnyel szemben minőségi kifogás nem merült fel.

Mivel az alperes a felperessel kötött megállapodás szerinti átvenni vállalt árut nem vette át, a felperesi raktáron lévő áruk felhalmozódtak. A többletmennyiség értékesítéséig a felperesnek raktározási bérleti többletköltsége merült fel.

Többletkiadásai keletkeztek továbbá az alperessel peren kívül folytatott tárgyalásai miatt, a fedezeti ügyletek megkötésével, a kifogásolt áru Ausztriából való visszaszállításával kapcsolatosan.

A felperes 77.416,6 euró és 7.245.497,- forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A 77.416,6 eurós követelését elmaradt haszon címén terjesztette elő. Arra hivatkozott, hogy az, az alperes által átvenni vállalt, de át nem vett 194.582 kg terménynek a felek szerződésében megjelölt áron aluli értékesítéséből eredt.

5.080.303,- forintos követelését azzal indokolta, hogy az alperes teljesítése hiányában, a fizetőképessége megrendült. Hitelt kellett felvennie. A hitelfelvétel az említett összegű kamatfizetési többletkiadást eredményezte számára.

130.000,- forintos igényét az alperestől visszaszállított áru fuvarozási költségeként jelölte meg.

573.000,- forintot az alperes által át nem vett áru értékesítésekor kifizetett ügynöki díjként, 276.194,- forintot a fedezeti ügyletkötéssel felmerült fuvarköltségként, 608.000,- forintot raktározási többletköltségként, 286.000,- forintot a pert megelőző tárgyalások során felmerült ügyvédi munkadíjként, 100.000,- forintot telefon- és útiköltség címén kért.

2004. január 1-jét, mint a kamatfizetés kezdő időpontját jelölte meg.

Keresetének jogalapjaként az 1987. évi 20. tvr-rel kihirdetett, az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adás-vételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt, Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 61. Cikk (1) bekezdés b) pontjára, 74. és 75. Cikkére, a Ptk. 381. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy az alperes a peres felek között létrejött szállítási szerződéstől elállt. Az emiatt keletkezett felperesi károk megtérítésére a Ptk. 313. §-a, 312. § (2) bekezdése és 318. §-a alapján is köteles.