A Kúria Gfv.30160/2014/5. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 209. §, 231. §] Bírók: Csőke Andrea, Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

A deviza alapú folyósításkori vételi, a törlesztésekkor eladási árfolyam alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések tisztességtelenek, helyükbe az 1959. évi IV. tv. 321. § (2) bekezdése szerint irányadó, MNB hivatalos deviza árfolyama lép. 1959. IV. Tv. 209. § (1), 1959. IV. Tv. 231. § (2), 1959. IV. Tv. 205. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.160/2014/5.

A Kúria dr. Szokolyai Zsolt ügyvéd által képviselt I.r. felperes és II.r. felperesnek dr. Tomcs Mária ügyvéd által képviselt I.r. alperes és a Dr. Gadó Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gadó Gábor ügyvéd által képviselt II.r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Békés Megyei Bíróságnál (Gyulai Törvényszék) 5.P.20.360/2010. szám alatt indult, és a Szegedi Ítélőtábla 2012. április 26-án meghozott Pf.I.20.052/2010/7. számú jogerős ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a II.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezi, és e körben az elsőfokú bíróság 31. sorszámú ítéletét megváltoztatja: megállapítja, hogy a felperesek és a II. r. alperes között 2008. május 29-én létrejött, K52016-1/748/2008/O számon közjegyzői okiratba foglalt, ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződés I.1. pontjában szereplő, "a Bank által alkalmazott deviza vételi" és a III.2. pontjában többször is szereplő, "a Bank által alkalmazott deviza eladási árfolyam" alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések érvénytelenek.

Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek - 15 napon belül - együttesen 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

i n d o k o l á s:

A felperesek 2008. május 29-én ingatlanfedezettel biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződést kötöttek a II.r. alperessel. A kölcsön összegét 14.000.000 Ft-ban határozták meg. A megállapodás I.1. pontja többek között tartalmazta: "a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik". A szerződés III.2. pontja értelmében: "az egyes fizetendő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes Deviza eladási árfolyamon határozza meg". A III.2. pontban egyéb rendelkezések is találhatók, melyek a deviza eladási árfolyam alkalmazását írják elő.

A felperesek a II.r. alperessel szembeni keresetükben - egyebek mellett - e szerződés azon kikötését támadták, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztő részletet az általa alkalmazott deviza eladási árfolyam alapján számolja, szemben a folyósításkori vételi árfolyam alkalmazásával. Álláspontjuk szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §-a alapján ez indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosító tisztességtelen szerződési feltételnek minősül.

A II.r. alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében - többek között - megállapította, hogy a szerződés III.2. pontjának azon rendelkezései, amelyek szerint a törlesztő részletek forint összegét a bank az általa alkalmazott, megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyamon határozza meg; az első törlesztő részlet folyósítása napján érvényes, általa alkalmazott deviza eladási árfolyamon számított deviza összegéről tájékoztatja az adósokat; illetve az általa alkalmazott deviza eladási árfolyam változása esetén jogosult havonta meghatározni az új törlesztő részleteket, semmis. A szerződést visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilvánította akként, hogy a szerződésben - mindhárom rendelkezés tekintetében - az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyamot tüntette fel.

Az elsőfokú bíróság többek között kifejtette, hogy a perbeli szerződés megkötésekor nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, ami kifejezetten tiltotta volna a felperesek által támadott elszámolási módot. A vételi és eladási árfolyam közötti különbözet haszna, ugyanakkor a banknál csapódott le anélkül, hogy annak ellentételezéseként bármilyen szolgáltatást nyújtott volna. A hitelnyújtó bank hasznának a kölcsönszerződés alapján valójában a megállapított kamatban és nem a vételi-eladási árfolyam közti különbségben kell realizálódnia. Tényleges szolgáltatás hiányában ez a haszon indokolatlan előny a hitelnyújtó bank oldalán, egyben a feltétel támasztójával szerződést kötő félre nézve egyoldalú hátrányt jelent, amely a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelennek minősül.

A II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a szerződés III.2. pontja semmisségét megállapító rendelkezését helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel többek között rámutatott arra: a felperesek és a II.r. alperes között deviza alapú kölcsönszerződést jött létre, amelynek lényege, hogy a kölcsön folyósítása és törlesztése forintban történik, de devizában van meghatározva (átszámítva) a hitelösszeg és a törlesztő részlet. E konstrukció jellemzője az is, hogy a törlesztés minden hónapban az aktuális deviza-forint árfolyamon történik, ezért a forint árfolyam kedvezőtlen alakulása növeli a törlesztő részletet (erősödése pedig csökkenti azt). Deviza alapú kölcsönszerződés esetén a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát rendelkezésre. A kölcsön jogügylet során deviza értékesítés - eladás és vétel - nem történik, ezért az eltérő - a folyósításkori vételi és a törlesztésekkori eladási - árfolyamból eredő árrés virtuális szolgáltatást ellentételez, virtuális szolgálgatásért pedig ellenérték nem jár.

A vételi-eladási árfolyam különbözet tehát nem a banki szolgáltatás ellenszolgáltatása, ezért nem esik a Ptk. 209. § (5) bekezdésének korlátozó rendelkezése alá. Semmiképpen nem világos és nem egyértelmű, hogy milyen okból, megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a szerződés III.2. pontjában írt, a törlesztés elszámolását rendező kikötés nem önmagában, a deviza eladási árfolyam alkalmazása miatt tisztességtelen, hanem a különnemű árfolyam alkalmazása miatt. Deviza alapú kölcsön esetén akkor tisztességes az átszámítási árfolyamot rendező szerződéses feltétel, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű deviza árfolyam alkalmazásával történik, azaz a folyósításkori és a törlesztéskori deviza árfolyamot egyaránt vagy vételi, vagy eladási, vagy középárfolyamon számolják. A Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján a bíróság jogosult arra, hogy a tisztességtelen kikötés tartalmát megfelelően módosítva az érvénytelenség okát - a kikötés tisztességtelenségét okozó körülményt, az érdeksérelmet kiváltó megfogalmazást - kiküszöbölje.