A Legfelsőbb Bíróság Bhar.1351/2010/3. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 249. §, 274. §, 290. §, 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 398. §] Bírók: Belegi József, Mészár Róza, Szabó Péter

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság Budapesten, a 2011. év május hó 31. napján tartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott és társai ellen folyamatban levő büntetőügyben az id. II. rendű vádlott és védője, valamint a IV. rendű vádlott és védője által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.153/2010/10. számú ítéletét id. II. rendű és IV. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja,

a IV. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban állapítja meg,

az id. II. rendű vádlottal szemben a Kaposvári Városi Bíróság 10.B.734/2003/18. számú ítéletével kiszabott 7 (hét) hónap börtönbüntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Egyebekben a másodfokú határozatot helybenhagyja.

A harmadfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 8300 (nyolcezer-háromszáz) forint megfizetésére id. II. rendű vádlottat, 6000 (hatezer) forint megfizetésére IV. rendű vádlottat kötelezi.

I n d o k o l á s

A Baranya Megyei Bíróság a megismételt eljárás során 2010. március 3. napján kihirdetett 9.B.30/2009/72. számú ítéletében bűnösnek mondta ki id. II. r. vádlottat a Btk. 249. § (2) bekezdésébe ütköző, bűnsegédként elkövetett zártörés vétségében, a IV. r. vádlottat pedig a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, valamint ugyancsak bűnsegédként elkövetett zártörés vétségében. Ezért id. II. r. vádlottat 200 napi tétel pénzbüntetésre, a IV. r. vádlottat - halmazati büntetésül - öt hónapi börtönbüntetésre ítélte; a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 700 forintban állapította meg, a szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette.

Ezen túl e vádlottakat az ellenük a Btk. 290. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti, bűnsegédként elkövetett csődbűntett, továbbá id. II. r. vádlottat az ellene a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól felmentette.

Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést; a harmadfokú eljárásban is érintett vádlottak terhére a felmentő rendelkezéseket és a vádtól eltérő minősítést sérelmezve, valamint a büntetés súlyosítása érdekében.

A fellebbezést elbírálva a Pécsi Ítélőtábla a 2010. október 14. napján kelt Bf.II.153/2010/10. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatta:

· id. II. r. és IV. r. vádlott bűnösségét megállapította a Btk. 316. § (1) bekezdése és az (5) bekezdés a) pontja szerinti, társtettesként elkövetett lopás bűntettében és id. II. r. vádlott bűnösségét emellett bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében is;

·

· a IV. r. vádlott terhére megállapított közokirat-hamisítás bűntettét bűnsegédként elkövetettnek, míg a vádlottak által megvalósított zártörés vétségét társtettesként elkövetettnek minősítette;

·

· id. II. r. vádlott büntetését mint halmazati büntetést két évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra, a IV. r. vádlott büntetését - a végrehajtás felfüggesztésének mellőzésévével - egy év hat hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy mindkét vádlott különös visszaesőként elítélt,

·

· elrendelte az id. II. r. vádlottal szemben a Kaposvári Városi Bíróság 10.B.734/2003/18. számú ítéletével kiszabott hét hónapi börtönbüntetés végrehajtását,

· megállapította, hogy a IV. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyebekben az első fokú ítéletet e vádlottak tekintetében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ítélete ellen id. II. r., valamint III.rendű vádlott neve vádlottak és védőik részben a vádlottak felmentése, részben a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentettek be.

A védők fellebbezésüket írásban megindokolták; abban id. II.r. vádlott védője a másodfokú határozat megváltoztatására, a vagyon elleni és a közbizalom elleni bűncselekmény kapcsán a vádlott felmentésére és az első fokú bíróság által megállapított zártörés vétsége miatt az ott alkalmazott pénzbüntetés ismételt kiszabására tett indítványt; a IV. r. vádlott védője ugyancsak a vádlott felmentését indítványozta a lopás bűntette, emellett a zártörés vétsége kapcsán is, és a kiszabott büntetés enyhítését, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését kérte.

A nyilvános ülésen a védők a fellebbezést fenntartották. Emellett id. II. r. vádlott védője egy nyilatkozatot csatolt be T. ("gyapjas") F. K-i lakostól. A védők és a vádlottak annak figyelembe vételét, és elsősorban az ítéletek hatályon kívül helyezését kérték a Legfelsőbb Bíróságtól.

A Legfőbb Ügyészség a másodfokú határozatot megalapozottnak tekintette és írásban, valamint a nyilvános ülésen is annak helybenhagyására tett indítványt (BF.3409/2010.).

A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azzal érintett vádlottakra vonatkozó részében az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A másodfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy az első fokú bíróság az eljárási törvény rendelkezéseit maradéktalanul betartotta. Emellett az első fokú ítéletet túlnyomó részt megalapozottnak találta, azonban az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján azt kiegészítette, illetve helyesbítette, és határozatát az első fokú bíróság által megállapított és az általa kiegészített, illetve helyesbített tényállásra alapította.

A Legfelsőbb Bíróság az első fokú eljárás törvényessége kapcsán osztotta az ítélőtábla által kifejtetteket, és a másodfokú bíróság eljárását is törvényesnek találta; ennek megítélésekor a tényállás kiegészítése, illetve helyesbítése kapcsán a következőkre volt különös figyelemmel:

Az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva egészítette ki, illetve helyesbítette a tényállást az iratok tartalma, valamint ténybeli következtetés alapján. Erre a Be. 351. § (2) bekezdésre figyelemmel akkor van szükség, ha az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mert a tényállás nincs felderítve, vagy az hiányos, esetleg ellentétes az iratok tartalmával, illetve a bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.