BH 1995.5.294 Ha a kötelezett az engedményezés és az erről való értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé [Ptk. 328. § (4) bek., 360. § (1) bek.].

A felperes keretében korábban működött szakcsoport még 1987. június 24. napján vállalkozási szerződés kötött az alperessel a "B" épülete tetőtér-beépítési munkálatainak 8 534 647 Ft vállalkozói díj ellenében történő elvégzésére. A szakcsoport 1987. december 31. napjával való megszűnését határozták el, ezt megelőzően, 1987. november 27-én tagjai az R. É. Kisszövetkezetet hozták létre. A felperes és az R. É. Kisszövetkezet 1987. december 27-én megállapodást kötöttek, amely szerint a nevezett kisszövetkezet a megszűnő szakcsoport általános jogutóda; ennek keretében vállalja a megszűnő szakcsoportot terhelő, a megállapodás a)-f). pontjaiban részletezett tartozásokat. Ezek teljesítése érdekében az R. É. Kisszövetkezet 1988. május 18-án a fent említett építési szerződés teljesítése alapján az alperestől járó követeléséből 2 644 394 Ft-ot a felperesre engedményezett. A kisszövetkezet elnöke az engedményezésről az alperest énesítette, az alperes azonban a felpereshez írt 1988. május 20-i levelében az engedményezéshez nem járult hozzá. A felperes az 1988. július 18-i válaszában közölte az alperessel, hogy a Ptk. 328-331. §-aiban foglalt rendelkezések alapján az engedményezéshez a kötelezett hozzájárulása nem szükséges, és ezért ragaszkodott az engedményezett összeg kezéhez történő megfizetéséhez.

Az alperes részére végzett tetőfelújítási munkák 1988. április 11-én átadás-átvételre kerültek, aminek alapján az R. É. Kisszövetkezet az elvégzett munkákról 1988. április 22-én 7 771 309 Ft értékű számlát nyújtott be az alpereshez. Az alperes ebből az összegből - szavatossági igényének biztosítására - 6 190 325 Ft-ot visszatartott, a különbözetet, 1 580 984 Ft-ot pedig 1988. november 4-én az R. É. Kisszövetkezet részére fizette ki.

A felperes az elsőfokú bírósághoz 1989. szeptember 19-én érkezett keresetében 1 580 984 Ft és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kereseti előadása szerint az alperes - az engedményezésre tekintettel - jogszerűen nem fizethetett volna az R. É. Kisszövetkezetnek. A kereseti követelést kártérítés jogcímén is előterjesztette, mert az alperes az arra nem jogosult részére történt fizetéssel neki kárt okozott. A nevezett kisszövetkezet ellen időközben felszámolási eljárás indult, vagyonát tartozásai meghaladják, s így vele szemben a követelés eredményesen nem érvényesíthető.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az engedményező nyilatkozatot nem lehet általában, a kötelezettet terhelő valamennyi követelésre kiterjeszteni. Az engedményező nyilatkozatban ugyanakkor az engedményezett követelés nem volt határozottan megjelölve. A kivitelezői számlát szavatossági igény terhelte, amelyet csak a számla megvizsgálása után lehetett összegszerűségében tisztázni. Erre az összegre ennélfogva újabb engedményező nyilatkozatra lett volna szükség, ami az adott esetben nem történt meg. A felperes követelését közvetlenül az R. É. Kisszövetkezettel szemben tartozott volna érvényesíteni. Amennyiben ezen védekezése nem lenne elfogadható, elévülési kifogást támasztott. A felperes követelése az érintett létesítmény átadás-átvételével vált esedékessé, amit ugyan a felperes 1988. július 18-i felszólítása megszakított, de ezt követően a követelés érvényesítése egy év elteltével történt.

Az elsőfokú bíróság az ügyben ítéletet hozott, amit az alperes fellebbezése folytán az Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezett, és az ügy újabb tárgyalását, valamint - a megadott szempontok szerinti - újabb határozat hozatalát rendelte el.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott újabb ítéletében, az alperest a felperes javára 1 580 984 Ft és ennek 1988. december 1. napjától számított évi 20%-os késedelmi kamata, továbbá 94 859 Ft lerótt illeték és 47 430 Ft ügyvédi munkadíj mint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az engedményezés jogszerűen megtörtént, amit követően az alperes csak a felperesnek fizethetett. Tekintettel arra, hogy a szavatossági igényt is a felperestől lehetett volna igényelni, az alperes ezen igényének kielégítésére a vállalkozói díj arányos részét ugyan visszatarthatta, annak nem vitatott részét azonban a felperesnek át kellett volna utalnia. A követelés mint vállalkozói díj elévült, mert az 1988. április 11-én tartott átadás-átvétellel a fizetés esedékessé vált, az 1988. május 15-i és 1988. július 18-i felszólítások azt félbeszakították, ezt követően a kereset benyújtásáig egy év azonban anélkül telt el, hogy más elévülést megszakító cselekmény történt volna. Kártérítés jogcímén ugyanakkor a követelés fennmaradt. Az alperes ugyanis jogellenesen járt el, amikor érvényes engedményezés ellenére nem a felperesnek teljesített. Ezt a kárt az engedményezés ellenére történt 1988. november 4-i fizetéssel okozta. A kártérítés érvényesítésére viszont az ezt követő egyéves elévülési időn belül került sor.