A Nyíregyházi Törvényszék Pf.20981/2016/4. számú határozata kártérítési járadék felemelése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 164. §, 206. §, 247. §, 252. §, 253. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Dancs Andrea, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Nyíregyházi Törvényszék

4.Pf.20.981/2016/4. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Dömös Erzsébet ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek - Dr. Vörös József ügyvéd által képviselt MÁV alperes neve (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes ellen kártérítési járadék felemelése iránt indított perében a Kisvárdai Járásbíróság 2016. április 1. napján kelt 11/12.P.20.479/2014/88. számú végzésével kijavított 2016. március 30. napján kelt 11/12.P.20.479/2014/87. sorszámú ítélete ellen a felperes által 89. sorszám alatt, az alperes által 90. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja azzal, hogy kötelezi az alperest fizessen meg az államnak - az illetékügyi hatóság külön felhívására - 29.800 (huszonkilencezer-nyolcszáz) forint feljegyzett kereseti eljárási illetéket.

A felek maguk viselik saját másodfokú perköltségüket.

Kötelezi a törvényszék a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyi hatóság külön felhívására - 55.000 (ötvenötezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyi hatóság külön felhívására - 57.600 (ötvenhétezer-hatszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2016. április 1. napjától kezdődően minden hónap 15. napjáig 80.570.-Ft összegű költségpótló járadékot és 15 napon belül 1.935.648.-Ft lejárt költségpótló járadékot, és a lejárt költségpótló járadéknak 2014. augusztus 15. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű mindenkor esedékes késedelmi kamatát. 2016 április 1. napjától kezdődően minden hónap 15. napjáig havi bruttó 62.373.-Ft összegű jövedelempótló járadékot.

Az ítéletnek a lejárt és a jövőben lejáró járadékra vonatkozó rendelkezése előzetesen végrehajtható.

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak a Nyíregyházi Törvényszék költségvetési elszámolási számlájára a Bíróság Gazdasági Hivatala felhívásában megjelölt módon 62.325.-Ft állam által előlegezett szakértői költséget.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékhatóság felhívására a felhívásban megjelölt időben és módon 53.000.-Ft összegű feljegyzett eljárási illetéket, míg az illeték alperesre eső része illetékmentessége révén az állam terhén marad.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést nyújtott be.

A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, alperes kötelezését 2016 április 1-től általános kár címén havi 20.000.-Ft, gondozási költség címén havi 50.000.-Ft, háztartási kisegítő költség címén havi 50.000.-Ft, mezőgazdasági kisegítő költség címén havi 17.950.-Ft, összesen 137.950.-Ft költségpótló járadék megfizetésére. A lejárt járadékot 511.875.-Ft, 1.592.487.-Ft, 1.592.487.-Ft, 476.619.-Ft alapul vételével összesen 4.173.468.-Ft-ban határozta meg. Kérte ezen összeg után középarányos időtől 2014. augusztus 15. napjától törvényes kamat, valamint perköltség megfizetésére kötelezni az alperest.

A felperes fellebbezése indoklásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság részletes és alapos bizonyítást folytatott le az 1988. október 31-én történt csonkolásos balesete következményeként kialakult, majd megromlott egészségi állapota vonatkozásában, és rögzítette az ítélet indokolásának elején, hogy arczúzódást, mellkasi zúzódást, jobb könyök és alkar kiterjedt lágyrész sérülését, jobb comb és jobb lábszárcsont nyílt törését, valamint a szövődményként fellépett mellhártyagyulladást szenvedett el. Az elsőfokú bíróság a sérülések ismeretében, valamint a korábbi per anyagát is ismérve rögzítette, hogy a munkaképesség csökkenése 100% -os a maradvány állapot miatt, és ez az állapot végleges.

Rögzíti azt is, hogy minden olyan élettevékenységben segítségre szorul, mely mindkét kéz használatát igényli, így háztartásában, saját ellátásában, a kert- és mezőgazdasági terület művelésében, illetve a környezete rendben tartásában is. Megállapította azt is, hogy az alapperben megállapított járadékokat az alperes 2002-ben kérelemre felemelte, majd 2010. január 1-t követően is némiképpen emelte a költségpótló járadékokat, azonban ez nem fedezi azokat a tényleges, helyette elvégzett munkák ellenértékét, utalva a Ptk. 355.§ (1) (2) és (4) bekezdésére.

A felperes előadta, hogy 1990-ben kezdődött kártérítési perben 1993-ban született ítélet, és általános kár címen 1000 Ft járadékot kapott többletköltségként, melyet 2002-ben peren kívül alperes 5000 Ft-ra emelt, az ítélethez képest mintegy 9 év elteltével. Az általános kár fedezi a fűtés, világítás, víz,- és csatorna, valamint a telefon többletköltségét a kényszerű otthon tartózkodása miatt, illetve a telefon használattal, és az un. kulturális kiadásokkal felmerült költséget, amelynek felemelését 13 év elteltével, mérlegeléssel kérte megállapítani havi 20000 Ft összegben. Az eltelt 13 év alatt a rezsiköltségek jelentős mértékben emelkedtek, ezért ennyi idő elteltével és arányosítva a korábbi összegeket és időtartamot is, a 20000 Ft nem eltúlzott. Csatolta néhány évre visszamenőlegesen az erre vonatkozó kiadásait.

Az igazságügyi orvosszakértő figyelembe véve baleseti sérüléseit, annak következményeit, illetve az eltelt időben állapota rosszabbodását napi 2 órában határozata meg a gondozói tevékenység időtartamát. Esetében egy folyamatos gondoskodásra van szükség, hiszen a legalapvetőbb teendőket sem tudja maga körül ellátni, beleértve a tisztálkodást, öltözködést (cipőfűzést), személye körüli intim teendőket, még akkor is, ha a balesettől eltelt idő alatt némiképpen "ügyesedett" az e vonatkozású képessége.

1993-ban az alapperben a bíróság 2000 Ft-t tartott indokoltnak, amely összeget alperes mintegy 10 év múlva peren kívül 6000 Ft-ra emelt. Ennek az összegnek felemelését kérte havi 50000 Ft-ra, egyrészt az ismert, és az elnehezült állapotára, azaz állapotromlására is tekintettel.

Az ítélet 3. oldala egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a személye körüli ellátásban minden olyan tevékenységben segítségre szorul, ahol mindkét kéz használata szükséges, sőt a tömegközlekedésben még kísérő is kell mellé. A két óra szükséges gondozási idő azonban nem egyszeri 2 órát jelent, hanem a nap folyamán részleteiben összegezett elvárható segítség időtartama ez, amely az 50000 Ft alapul vételével napi mintegy 1660 Ft-t jelent, amely 830 Ft órabér.