A Kúria Mfv.10825/2012/6. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A húsipari szakmunkás csontozókésével a 19 mm hosszúságú alkarvédő felett magának okozott vágásos sérülés miatt a munkáltatót nem terheli a társadalombiztosítási költségekért megtérítési kötelezettség, mert a jelenlegi technikai színvonalon nincs olyan védőeszköz, amely ezen sérülést kivédené. Az 1997. évi LXXXIII. tv. 67. §-a szerint pedig a megtérítési kötelezettség törvényi feltétele az, hogy a baleset és a munkáltató munkavédelmi szabályszegése között okozati kapcsolat álljon fenn. 1997. LXXXIII. Tv. 67. §

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.21/2011/39., Szegedi Törvényszék Mf.21353/2012/4., *Kúria Mfv.10825/2012/6.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.825/2012/6.szám

A Kúria dr. Romics Ágnes ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságon 4.Mv.21/2011. szám alatt indított és a Szegedi Törvényszék 2012. szeptember 7-én kelt 2.Mf.21.353/2012/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. március 4. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.353/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A perben irányadó tényállás szerint L. B. J. húsipari szakmunkás a felperes pécsi gyáregységében 2010. április 21-én munkabalesetet szenvedett. A magas pályáról az ún. vállfán lógó félsertésből a szűzpecsenye kivágását végezte oly módon, hogy bal kezével fogta a félsertést, jobb kezével pedig szem magasságból kiindulva vágott bele a gerinc mentén lefelé haladva késével a húsba. A kés azonban beleakadt egy csontba, onnan az erő és a lendület hatására kilendülve bal kezén a könyökhajlattól kb. két ujjnyira, a lánckesztyű felet egy centiméterre, vágásos sérülést okozott.

A Regionális Egészségbiztosítási Pénztár 581/2010. számú fizetési meghagyásával kötelezte a felperest a biztosított sérülésével kapcsolatosan felmerült társadalombiztosítási ellátás megtérítésére - mindösszesen 100.435 forint megfizetésére - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdésében írtakra, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdésében, 42. §, 44. §, 50. §, 54. § (2)-(3) és (7) bekezdésében és az 55. § (1) bekezdésében írt munkavédelmi szabályok megsértésére hivatkozva.

A kötelezett a fizetési meghagyást keresettel támadta, annak hatályon kívül helyezését kérte, állította, hogy nem sértett olyan munkavédelmi szabályt, amely okozati összefüggésbe hozható a balesettel.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.Mv.21/2011/39. számú ítéletével az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és a felperes javára az alperest perköltségben marasztalta. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte az alperes által felhívott valamennyi munkavédelmi törvényi rendelkezést, továbbá az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében írtakat. Megállapította, hogy a sérült a baleset bekövetkezésekor, illetve azt közvetlenül megelőzően a rábízott munkafolyamatot a technológiai előírásoknak megfelelően végezte. Ennek ellenkezőjét az alperes semmivel nem támasztotta alá, ebből következően nem lehetett megalapozott a fizetési meghagyás azon megállapítása, miszerint a balesetet részben az idézte elő, hogy a munkáltató rendszeres ellenőrzéssel nem követelte meg a dolgozótól a kés szabályos munkavédelmi előírásoknak megfelelő használatát. M. Z. és B. P. munkavédelmi szakértők egybehangzó megállapítása szerint a munkáltató a munkavégzés kockázatait megfelelően mérte fel és megfelelő védőeszközt biztosított, amikor 190 mm alkarvédővel ellátott lánckesztyűt adott a dolgozóknak. Hosszabb alkarvédővel ellátott lánckesztyű biztosítását egyik szakértő sem látta indokoltnak, kiemelve a 65/1999.(XII.29.) EüM rendelet 4. § (1) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a munkáltató gondoskodik arról, hogy a védőeszköz úgy nyújtson védelmet a munkakörnyezeti kockázatokkal szemben, hogy önmaga ne idézzen elő további veszélyt. Mindkét szakértő megfelelő magyarázatot adott arra, hogy milyen további veszélyt látott a hosszabb alkarvédővel ellátott lánckesztyű használata esetén. Ezeket az aggályokat alátámasztották a tanúvallomások. A tanúk állították, hogy az egész kart fedő lánckesztyű gyakorlati használatának kipróbálásával kapcsolatos tapasztalatok is annak csak a hátrányait és balesetveszélyes voltát erősítették meg. Az alperes által csatolt, K. G. által készített szakértői vélemény nem volt elégséges az igazságügyi munkavédelmi szakértők véleményének gyengítésére, megdöntésére.