A Kúria Mfv.10825/2012/6. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A húsipari szakmunkás csontozókésével a 19 mm hosszúságú alkarvédő felett magának okozott vágásos sérülés miatt a munkáltatót nem terheli a társadalombiztosítási költségekért megtérítési kötelezettség, mert a jelenlegi technikai színvonalon nincs olyan védőeszköz, amely ezen sérülést kivédené. Az 1997. évi LXXXIII. tv. 67. §-a szerint pedig a megtérítési kötelezettség törvényi feltétele az, hogy a baleset és a munkáltató munkavédelmi szabályszegése között okozati kapcsolat álljon fenn. 1997. LXXXIII. Tv. 67. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.825/2012/6.szám

A Kúria dr. Romics Ágnes ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságon 4.Mv.21/2011. szám alatt indított és a Szegedi Törvényszék 2012. szeptember 7-én kelt 2.Mf.21.353/2012/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. március 4. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.353/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A perben irányadó tényállás szerint L. B. J. húsipari szakmunkás a felperes pécsi gyáregységében 2010. április 21-én munkabalesetet szenvedett. A magas pályáról az ún. vállfán lógó félsertésből a szűzpecsenye kivágását végezte oly módon, hogy bal kezével fogta a félsertést, jobb kezével pedig szem magasságból kiindulva vágott bele a gerinc mentén lefelé haladva késével a húsba. A kés azonban beleakadt egy csontba, onnan az erő és a lendület hatására kilendülve bal kezén a könyökhajlattól kb. két ujjnyira, a lánckesztyű felet egy centiméterre, vágásos sérülést okozott.

A Regionális Egészségbiztosítási Pénztár 581/2010. számú fizetési meghagyásával kötelezte a felperest a biztosított sérülésével kapcsolatosan felmerült társadalombiztosítási ellátás megtérítésére - mindösszesen 100.435 forint megfizetésére - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdésében írtakra, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdésében, 42. §, 44. §, 50. §, 54. § (2)-(3) és (7) bekezdésében és az 55. § (1) bekezdésében írt munkavédelmi szabályok megsértésére hivatkozva.

A kötelezett a fizetési meghagyást keresettel támadta, annak hatályon kívül helyezését kérte, állította, hogy nem sértett olyan munkavédelmi szabályt, amely okozati összefüggésbe hozható a balesettel.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.Mv.21/2011/39. számú ítéletével az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és a felperes javára az alperest perköltségben marasztalta. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte az alperes által felhívott valamennyi munkavédelmi törvényi rendelkezést, továbbá az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében írtakat. Megállapította, hogy a sérült a baleset bekövetkezésekor, illetve azt közvetlenül megelőzően a rábízott munkafolyamatot a technológiai előírásoknak megfelelően végezte. Ennek ellenkezőjét az alperes semmivel nem támasztotta alá, ebből következően nem lehetett megalapozott a fizetési meghagyás azon megállapítása, miszerint a balesetet részben az idézte elő, hogy a munkáltató rendszeres ellenőrzéssel nem követelte meg a dolgozótól a kés szabályos munkavédelmi előírásoknak megfelelő használatát. M. Z. és B. P. munkavédelmi szakértők egybehangzó megállapítása szerint a munkáltató a munkavégzés kockázatait megfelelően mérte fel és megfelelő védőeszközt biztosított, amikor 190 mm alkarvédővel ellátott lánckesztyűt adott a dolgozóknak. Hosszabb alkarvédővel ellátott lánckesztyű biztosítását egyik szakértő sem látta indokoltnak, kiemelve a 65/1999.(XII.29.) EüM rendelet 4. § (1) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a munkáltató gondoskodik arról, hogy a védőeszköz úgy nyújtson védelmet a munkakörnyezeti kockázatokkal szemben, hogy önmaga ne idézzen elő további veszélyt. Mindkét szakértő megfelelő magyarázatot adott arra, hogy milyen további veszélyt látott a hosszabb alkarvédővel ellátott lánckesztyű használata esetén. Ezeket az aggályokat alátámasztották a tanúvallomások. A tanúk állították, hogy az egész kart fedő lánckesztyű gyakorlati használatának kipróbálásával kapcsolatos tapasztalatok is annak csak a hátrányait és balesetveszélyes voltát erősítették meg. Az alperes által csatolt, K. G. által készített szakértői vélemény nem volt elégséges az igazságügyi munkavédelmi szakértők véleményének gyengítésére, megdöntésére.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.353/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokai szerint az alperes fellebbezésében lényegében a kockázatértékelés és az egyéni védőeszköz juttatás megfelelőségével kapcsolatos ítéleti megállapításokat tette vitássá. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, a szakértői véleményeket mérlegelési körébe vonva jutott arra a helytálló következtetésre, hogy a jogvita elbírálásához szükséges releváns tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, és a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően a helyes logikai következtetéseket levonva, döntése nem sérti a jogszabályokat, ezért annak felülmérlegelése sem volt indokolt. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a szakértői véleményekből és a szakértők személyesen megtett nyilatkozataiból az volt megállapítható, hogy mind a kockázatértékelés, mind az egyéni védőeszköz juttatás megfelelősége körében felmerült minden releváns körülményt megvizsgálva, az alperes feltevéseit is részletes vizsgálat tárgyává téve, vonta le a munkaügyi bíróság a következtetését, és annak részletes indokát is adta. A szakértői véleményekből egyértelműen az volt megállapítható, hogy a felperes minden munkavédelmi szabálynak eleget tett. A vállig érő lánckesztyű alkalmazásának lehetőségét is vizsgálta, amelyet azonban többletkockázati tényező miatt nem tartott elfogadhatónak. A vállig érő lánckesztyű kapcsán a munkáltató által feltárt többletkockázati tényezők fennállását a szakértők is megerősítették. A munkafolyamat során a munkavállaló kezének védelme nem vált kivitelezhetőnek a javasolt alkarvédővel. Megállapítható volt ugyanis, hogy az adott munkavégzésre a karvédő önállóan nem alkalmazható, mert ettől a munkavállaló ujjai védtelenné válnak, de nem párosítható össze a lánckesztyűvel sem, ami újabb kockázatot jelent. Higiéniai szempontból pedig egyáltalán nem megfelelő a jelenleg használt késekkel, lánckesztyűvel szemben. A karvédő nem felelt meg továbbá a szúrásállóság követelményének sem, mert a hirtelen nagy erővel történő döfés ellen nem is nyújt védelmet.